Louis.

Egy kocsiban ülünk, megyünk valahova. Fogadott apám meglepetés készített nekünk. Feltétlen bizalmunkat kértek, amit meg is kapott. Szemünket kendőt akarja, hogy ne is lássuk merre tartunk. Ez még izgalmasabbá teszi a dolgot. Harryvel egymás kezét fogva vagyunk. Szótlanul saját gondolataimba burkolózva, de az összeérintett ujjak a másik társaságát biztosította.

Két hét telt el a tárgyalás óta. Sok minden történt velem. Most van lehetőségem újra számba venni azokat.

Első szabad estém a szép házban kezdődött csak nagy meglepetéssel. Kaptam egy szobát, így nem kellett visszamennem,hogy egyedül kelljen töltenem az éjszakát. Erre nem számítva semmit nem hoztam magammal. Harry azonnal szaladt és hozott mindenből, amire szükségem lehet az este folyamán. Természetesen mind vadonatúj volt, eredeti csomagolásban.

— Azért adom, hogy legyen itt neked mindenből sajátod, hogy itt maradhass, ha erre nem is készülsz. Így bármikor megteheted ezt. A pizsamád ugyan olyan lesz mint az enyém.

A viselkedése, lelkesedése most egy kicsit gyerekes volt. Egy boldog nagy gyerek benyomását keltette, de ennek ellenére bennem csak jobban elmélyítette az iránta való érzéseimet.

Második meglepetés akkor ért, amikor a vacsora előtt a nappaliba belépve megláttam kik vannak ott. A bíró, a vizsgám alatti felügyelő tanár, akik tudom, hogy Harry keresztszülei, de ott volt az ügyvédem Paul és Mr. Styles.

— Louis. - lépett mellém Harry édesapja. - Szeretném ha ettől a perctől nemcsak a fiam barátja, Paul fogadott fia, hanem a Stylest család fogadott tagja is lennél. A két idősebbről tudod kicsodák, de szeretném neked bemutatni fogadott fiúkat is, aki nem más, mint az ügyvéd.

Azt hiszem ha Harry nem áll mögöttem, hátra esek a döbbenettől.

— Hihetetlen. - motyogó. - Mikor fogom én ezt meghálálni. Egy egész család állt mellettem.

— És fog melletted állni. Sajnos nem lehetünk minden olyan mellett, akinek szüksége lenne erre, de a sors azt akarta hogy te megkaphassa ezt.

Harry keresztanya lépett mellém és olyan ölelésben vont, amit eddig soha nem kaptam Harryn kívül senkitől. Szeretettel törődéssel teli.

— Louis fogadd el, amit a sors ad neked. A kitartásodat hálálja meg így.

— Tudtam, hogy ki kell tartanom, de azt nem sejtettem, hogy ilyen szerencsés leszek, ilyen ajándékot kapok a sorstól.

— Kaptál egy lehetőséget élj vele.

— Csak ezt tehetem. Köszönöm mindegyikünknek, hogy megmentettek.

— Fiam, mi nem megmentettük mi csak hozzá segítettünk téged ahhoz, amihez jogod van.

— Louis jogod van élni és úgy, ahogy kell. Ezt kaptad most. - lép mellém Paul. - A többieknek eddig volt szerepük. Innen igaz a többiek támogatásával, szeretetével, mégis magadnak kell megtervezni a jövődet.

— Nem tehetem hiszen olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Hogyan tervezhetek így?

— Ezennel adok neked egy bankkártyát. 500.000 font egyenleggel. Szóval azt hiszem ennyi elég lesz,hogy ne mondd magad, ne hasonlítsd magad a templom egeréhez.

— Kérem hálám jeléül fogadják most el, hogy nem ájulok el, vagy nem szaladok világgá.

A szavakat igenis komolyan gondoltam, de jól esett a mosoly, amit láttam amikor körülnéztem.

— Louis - lépett mellém ügyvédem. - Szeretném ha tudnád, rám is bármiben, bármikor számíthatsz És ezt nem, mint ügyvédet mondom.

— Köszönöm. Ez még most is hihetetlen.

Érzem Harry kezeit mindkét karomon. Tudtam mögöttem van, így ha csak egy pillanatra is, de mellkasának dőlve adhattam meg magam annak az érzésnek, ami az imént elhangzottak miatt eluralkodott rajtam. Az, hogy lett családom, tartozom valakihez és van, akikre számíthatok.

— Kócos barátom hónapokkal ezelőtt volt egy döntés. Hónapokkal később ennek rád nézve csodás következményei.

— Igen úri fiú egy család befogadott, elfogadott. Mellettem állnak, álltok és a szavak azt sugallják, hogy mellettem és fognak fogtok állni. A ház összes falfelületét kellene teleírnom a hála, a köszönöm szavakkal, hogy lelkem azt érezhesse, de akkor is csak picit érezném, hogy törlesztettem valamit is.

— Boo, ez csak időpocsékolás lenne. Előtted az élet. Tetteid majd megteszik helyetted. Bízz magadban.

— Bízom, de ti is kellettek mellém. - suttogom,

— Én, aki még messze van a felnőtt léttől, de azt hiszem a felnőttek nevében is mondhatom ott állunk majd melletted.

A nap, amikor az igazgató behivatott, hogy kézbe kaphassam a vizsga eredményt újabb kellemes meglepetés ért. A terem ahova Paul elkísért az osztálytársaimmal volt tele, akik ugye már tudták, hogy immár szabadon léptem közéjük. A sikeres vizsga miatti boldog társaság majd szétszedett. Az osztályfőnök érkezésem mentett meg karmaik közül, amit persze mosolyogva tűrtem.

Már mindenki megkapta a bizonyítványát csak én nem.

— Louis kérlek gyere ide mellém. - csak amikor megálltam mellettem, az osztállyal szembe folytatta. - Szeretném elismerésemet kifejezni feléd. Elmúlt időszak nehézségei ellenére is az évfolyam legeredményesebb vizsgázója lettél. Engedd meg gratuláljak a 1oo% -os eredményedhez.

Tanárom szavait öröm ujjongás jelzés és elismerő füttyentések követték. Társaim köszöntöttek így. Paulra néztem, akinek tekintetében elismerés tükröződött.

Az osztályfőnök miután nekem is a kezemben volt a bizonyítványt az ebédlőbe invitált minket, ahol egy olyan bankett hangulatot teremtettek számunkra. Ott volt minden tanár, akiknek a személyes gratulációin túl egy-egy biztató jellegű mondattal indítottak el a felnőtté válás útján.

Hazafelé a titok is kiderült, miszerint Paul és Mr. Stylis igazából az igazgató segítségével miattam, nekem szervezték az egészet. Újabb dolog, ami arra listára került, amin az el ne felejtsem meghálálni dolgok szerepeltek a fejemben.

Tudtam csak pár napig fogok a szép házban tartózkodni. Addig, amíg Paul ki nem alakít egy szobát nekem. Az ügyvédem hivatalossá tette a fogadott apa fiú kapcsolatunkat. Attól a pillanattól fogva bár felnőttnek számítok a lassan 2o évemmel, de mégis Paul volt az, aki felelősséget vállalt értem.

Napokkal később fogadott apám autóba ültetett minket, hogy később egy tetőtér beépítéses ház előtt kitessékelje abból. Harryvel egymásra néztünk. Sejtettük, hogy ez lesz az új otthonom, ami percek múlva be is igazolódott.

— Louis, ettől a pillanattól ez az új otthonod.- szólt, amikor egy lépcső előtt megálltunk. - Elkészült a lakrészek. Szeretném ha felmennél és megnéznéd. Az egész tetőtér a tiéd..

— Hogy micsoda? Egy egész tetőtér?

— Igen, egy egész tetőtér. Na menj. Nézz körül.

Harry a lépcső felé fordítót majd a fülembe súgott két mondatot. " A ne feledd új életed van. Az egész tetőtér a tiéd."

És a napok óta tartó új életem most egy saját lakrésszel is bővült, ami minden képzeletet felülmúlta. Tudtam ismét érzelmi sokkhatás alá fogok kerülni. Lassan remegő lábakkal körbenéztem. Magamban mondogattam hogy elhiggyem ez mostantól az új lakhelyem. Van saját nappalim háló és saját fürdőszobám. A fürdőszobán kívül most még üres helyiségek de tudtam ez azért van, hogy magam rendezhessen be úgy, ahogy szeretném.

Lépteket hallva tudtam Harry és Paul jöttek utánam.

— Gondoltam a berendezés majd rád bízom.

— Köszönöm. Szeretném ha az asztalomat az asztalos mester készítené.

Lehet?

— Louis ez a te lakrész a te területet, azt teszel bele, amit csak akarsz. Megtehettem volna, hogy bebútorozva adom át neked, de nem akartam. Legyen olyan amilyenre szeretnéd. És nem kell engedélyt kérned semmire. Most magatokra hagylak benneteket. Tervezd meg, gondold át mire van szükséged. Megrendeljük és egy két napon belül meg is érkezik. Tessék itt a számla szám.

— Harry a segítségemre lesz. - veszem el a megrendeléshez szükséges adatokat tartalmazó kis kártyát. - Úrifiú. Szeretném ha szétnéznél. Rendezz be nekem. Én erre még nem állok készen.

— Boo. Együtt berendezzük. Mondod mit szeretnél és együtt kiválasszuk.

— Köszönöm Harry.

Tekintetemmel követtem merre jár.

Egy hét múlva már nem a földön ültem, hanem a modern nappali rész egyik színes mintázatú kanapéján. Megkaptam álmaim asztalát. Az asztalos mester éppen akkor készült el egy a Harryéhez hasonló asztallal akkor elmentünk hozzá. Azonnal szerelmes lettem a szépen megmunkált darabba.  Még titok mindenki előtt, de nagy hasznát fogom majd venni az elkövetkező években.

Emlékeimből visszatérve Harry szuszogását hallgatom. Finoman végig simítom kézfejét, mire ujjai ismét összefonódnak az enyémekkel. Igaz még a hónapok óta tartó ismeretségünk, érzéseink ellenére a kapcsolatunk még csak az elején tart. Szégyenlősséget lassan legyőzve jutottunk el oda, hogy már a többiek előtt tudtunk kézen fogva mutatkozni. Az elfogadás szeretettel teli volt.

Amikor egyik este a szép házban eltöltött vacsora után Harry édesapja meglepő módon egy egy gyöngyöző pezsgővel teli poharat adott a kezünkbe.

— Szeretném kicsit megkönnyíteni a helyzeteteket. Lehet kicsit idősebb vagyok mint ti, de én is haladok a korral. Látom, észre veszem a jeleket. Szóval szeretném, ha nem titkolnátok előttem tovább mi van kettőtök között. Már akkor éreztem, hogy a barátság szó nem sokáig lesz igaz rátok, amikor a pincében rátok találtam. Az apró jelek, tekintetek, amit azt hiszitek nem látja senki árulkodik. Már akkor tudtam a ki nem mondott alakuló kapcsolatotokról, amikor a családunk tagja lettél Louis. Szóval igen, nem zavar az, ami köztetek van. Büszkén fogok mellettetek állni, egyengeti közös utatokat.

Zavartan, kissé elpirulva álltunk. A lebukás érzése most megkönnyebbülést okozott. Kezemet kissé felemeltem, ujjaimat széttárva. Harry azonnal ugyanígy tett. Ujjainkat összefontuk, ezzel talán valossá is vált az, amit eddig csak titokban gondoltunk.

— Apa, Louis régen tudja, hogy meleg. Én csak szép lassan, mellette jöttem rá, mi az a furcsa érzés, ami egyre erőteljesebben szabadulni akart belőlem. A sors egymás mellé sodort minket. Dolga volt velünk.

— Dolga volt. Te megmentett őt. Ő pedig kiszabadított azt az énedet, aki valójában vagy. Ne titkoljákok, hiszen a szerelem a legcsodálatosabb dolog a világon.

Az autó megállása a visszahozott a valóságba.

— Fiúk megérkeztünk.

— Akkor végre levehetjük a kendőt?-kérdezi türelmetlenül a mellettem ülő.

— Még nem. Kaptok a kezetekben egy egy fülhallgatót. Szeretném ha ezt felvennétek, és ránk bíznátok magatokat. Igen, se látni, se hallani nem fogtok egy pár percig, de a legnagyobb biztonságban lesztek. Segítünk kiszállni a kocsiból, majd ölbe veszünk benneteket, hogy végre az úti célhoz érhessünk.

— Rendben legyen. - mondom és egy erősebb szorítással jelzem Harry felé tegye azt, amit Paul kért.

Kellemes zene csendült fel a fülembe. Érzem, ahogy a biztonsági öv eltűnik rólam. Óvatosan kiszállok, és már érzem is, hogy valaki a karjába vesz és elindul velem. Nem félek, mert érzem hamarosan olyanban lesz részem, amit míg élek nem fogok elfelejteni. 

Szia Olvasó. Üdv itt. Remélem tetszettek a szavakból alkotott fejezetet.