Harry

- Harry - lépett be Paul a konyhába, ahol a gyors reggelimet fogyasztottam. - A kezemben van az igazgató levele, melyben megírja mikor lesz Louis vizsgálja.

- Mikor? - Tudakoldom izgatottan két falat között.

- Pont egy hét múlva. Reggel nyolcra kell ott lennie, kilenckor kezdődik a próba tétel.

- Szigorúak a feltételek?

- Ez majd csak azután tudom megmondani, amikor a bírói engedély a kezemben lesz.

- Tudom nem mehetek vele, de engedd, hogy Molly és én ott a lakásban várjuk meg. Készítenénk egy finom ebédet.

- Ennek semmi akadálya. Beszélj vele erről Mollyval is.  Harry, köszönettel tartozom neked. Köszönöm, hogy nem kell arról beszélgetnem veled miért nem jöhetsz te is.

- Paul. Hidd el bármennyire elakarom felejteni azt, ami a valóság, nem tehetem és nem is fogom. Azt nem ígérem, hogy nem fogok izgulni érte.

A testőr a fejét ingatta, majd az órájára való mutatással, amivel jelezte lassan indulnunk kell kiment a konyhából.Gyorsan befejeztem az evést és magamhoz vettem a szokásos csoki adagot, ami a hátizsákomba került, és a hűtőtáskát, amiben egy meglepetés van Louisnak, és alig 5 perc múlva már úton is voltunk.

- Milyen izgatott lesz megint Louis.

- Igen, de te ott leszel és lefoglalod mert nem lehet folyton tanulnia. Próbáld majd elterelni a figyelmét. A vizsga előtti napon pedig meg lesz tiltva, hogy akárcsak ránézem a tanulnivalóra.

- Szerintem el kell tőle vennéd. Akkor biztos nem fog éjjel tanulni.

- Ezt fogom tenni. Rád bízom, hogy figyelmeztesse erre.

Bólintottam, majd a telefonomon egy emlékeztetőt állítottam be, hogy tényleg biztosra menjünk. Ezzel is elérjük, hogy Louis nem fogok vizsga előtti éjszaka is tanulni.

- Remélem ügyes lesz.

- Higyj neki. Mivel mással, ahogy mondja nem tudja viszonozni azt, amit kap a legjobb tudása szerint fog teljesíteni. Kétségem sincs a jó teljesítménye miatt.

- Nekem sincs csak miatta aggódom. Bár már ott tartanánk hogy túl lenne rajta.

- Úgy, ahogy mindenen és tudna végre nyugodtan élni.

Meglepődtem a hallottakon. Ezek szerint az elmúlt időszak alatti tettei nem voltak véletlenek.

- Paul, ugye milyen szerethető az a fiú?

- Harry ha azt mondom elérte nálam, hogy a testőri iskolában "belénk verték, hordjunk páncélt" sikerült megrepeszteni elég?

- Azt hiszem igen. Köszönöm, hogy így érzel. Magad is látod mennyire szüksége van és lesz majd,hogy valaki majd igazán törődjön vele.

- Igen, vagyunk és leszünk páran. Miért érzem úgy, hogy te más miatt kérdezed tőlem ezt?

Egy ideig zavartan hallgattam mert testőröm átlátott rajtam. A valódi kérdésem már olyan túl személyes lenne, de tudnom kell a választ.

- Elég átlátszó lehetek, de nagyon szeretném tudni a válaszodat. Az apám rád bízta most Louist, de utána is mellette lennél? Tudod, úgy mint egy apa?

- Harry a válaszom igen, de ez nemcsak az én döntésem lesz. És kérlek tégy úgy, mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna.

- Így teszek. Tudom még messze a vége, hiszen van még pár dolog, ami ki tudja hogyan befolyásolja majd az elkövetkezendő időszakot.

- Pontosan. Ha majd itt lesz az ideje akkor beszélünk erről.

Bár úton voltunk egy ökölbe szorított kéz nyúlt felém. Én ugyanúgy nyújtottam kezemet felé. Amikor kezeit összeértek olyan gondolat meg pecsételő volt. Megnyugtató volt, hogy egy más valaki is fog, akar törődni az én szélvész kócos barátommal.

A szokásos üdvözlés, csoki a csomagba és hogy aludtál ceremonia után szokott helyünkön ülünk a nappaliban, amikor Paul kezében a papírra csatlakozott hozzánk.

- Louis megvan a vizsga időpontja. – mondja míg én a fiút nézem, aki egyből kezdi a kezeit tördelni.

- Mikor lesz. – kérdez idegesen.

- Nyugalom Lou, van még egy egész heted. 

- Csak hat napot. A vizsga előtti napon már nem tanulhatsz.

- Azt nem tehetem. Utolsó percig kell tanulnom, hogy sikeres vizsgát tudják tenni. Nem lehet hogy ne tanuljak!

- Nem Louis. – lépett mellé Paul. - Szeretném ha nem tanulnál már akkor. Már most is biztos vagyok abban, ha most lenne a vizsga és remekül teljesítenél.

- Köszönöm, hogy bízik bennem.

- Igen bízom és a többiek is bíznak benned. Hidd el, akkor sem fog neheztelni rád senki, ha nem lesz 100 %-os.

- Annak kell lennie! - mondja indulatosan és hangosabban mint szerette volna.

- Miért Louis? – kérdezem.

- Ez elvárás veletek, magammal szemben.

Amikor rájött hogy milyen hangsúllyal és hangosan mondta ki az előző szavakat szégyelősen hajtotta le a fejét, kezeit ismét tördelni kezdte.

- Louis megtennél nekem valamit?

- Persze Harry. - kapta felém tekintetét, így kizökkenve az idegességéből.

- Akkor ülj rá légyszíves a kezeidre.

Először kérdőn néz rám, majd a kezeire és amikor rájön miért mondom már teszi  is maga alá.

-  Köszönöm. Nekem fáj ahogyan az ujjaidat szorongatott.

- Buta szokás és valóban néha még egy ilyen után napokig fájnak az ujjaim, de nem tehetek róla. Ha valamiért felzaklatom magam folyton ezt csinálom.

- Minél kevesebb váratlan dolog fog érni, annál kevesebbszer lesz kényszer a kezeit szorongatása.

- Az lesz még sokára, de igyekszem figyelni.

- Most egy hétig semmilyen váratlan nem fog történni. - szólalt meg nyugtatólag Paul. - egyéb dolgod nem lesz mit tanulni, enni, aludni.

- Az enni és tanulniba be tudok segíteni, aludnod azt egyedül kell. - mondom és amikor szavaim egy huncut mosolyt csalnak elő nála én is elmosolyodom.

- Na fiúk, most itt hagylak benneteket. A bíró úr vár, hiszen várja a papírt, hogy elmondja feltételeit.

- Paul, kérem kérje meg a nevemben, foglalja bele azt is, hogy köszönetet mondhassak a tanáraimnak.

- Természetesen, de ezt magától is megfogja tenni szerintem, de azért tolmácsolom felé kérésedet.

- Köszönöm.

Miután kettesben maradtunk a konyhába vezettem a kócosomat, hiszen meglepetést küldök neki Molly. Egy tál kellemesen hideg tejberizst, benne sok sok mazsolával. Tetejét félbevágod eper darabok díszítették.

- Miért kaptam? - kérdezi könnyes szemekkel, amikor félve teszi bele a kanalat, hogy az első falatot kiemelje az üvegtálból.

- Csak úgy. Molly nekem este készített ilyet, és láttam mennyire ízlik nekem. Kérném sem kellett már a nézésemből rájött szeretnék neked is hozni.

- Nagyon köszönöm, hogy gondoltatok rám. Itt tényleg megvan mindenem, amire szükségem van, de ezek az apró meglepetések igazán kedvesek.

- Lou én köszönöm, hogy eljutottál oda, hogy ellenkezés nélkül elfogadod, amit kapsz tőlünk.

- Haza, a pocakom sokat nélkülözte ezeket a finomságokat. Szóval megtiltotta nekem, hogy ellenkezek.

A mondatot befejezve egy félénk mosolyt mutatott, amit én már oly nagyon megszerettem.

- Örömmel hallom szavaidat és látom azt a mosolyt, amit most is elő csalogatott az a tejberizs.

- Mert olyan mennyei az íze. Irigyellek Molly miatt. Olyan finomakat ehettél.

Most volt az a pillanat, amikor eldöntöttem elmesélem neki,  hogy milyen is az én életem. Megvártam amíg megeszi, majd a csuklóját megfogva a háló felé húztam. Szükségem van megint arra meghitt pillanatra.

- Szeretnék egy kicsit úgy lenni mint a múltkor. Szeretnék mesélni neked, de ott és úgy érzem magam szabadnak hozzá.

Nem volt ellenvetése és a szoba közepén állt, míg én a gondosan felhajtottam az ő gondosan meg igazított ágyneműjét.

- Harry jól mutatsz az ágyam közepén. - ismétli meg korábbi mondatát, én pedig meg paskolom a magam melletti fekvőhelyet, miről hason fekve mellém fekszik, de egy pillanat múlva már ugyanabban a pózban voltunk mint korábban.

- Haza, nekem az is elég ha szótlanul töltjük az időt.

- Nem Louis. El akarom mondani milyen egy divatcég elnökének fiának lenni. Akarom, hogy tudd. Nincsenek barátaim, magántanárok járnak hozzám. Egy teljes hónapig könyörögtem, hogy a pályára mehessek futni. Van egy edzőtermem, a szobám mellett. Van ott minden csak szabad levegő nincs. Sokszor ha szerettem volna valamit, azt csak csellel tudtam megkapni. Van olyan szobám, amiről csak mások álmodnak. Itt a legjobb legújabb szoftver játékok, szimulátor játékok vannak, de csak magamban játszhatok ott. Az internet világát alig ismerem, mert apám megtiltotta hogy használjam. Az indok pedig, hogy rajtam keresztül ne tudjanak hozzáférni. Bob és Molly az a két személy, aki igazán törődtek, törődnek velem. Az elrablásom után volt az a pillanat, amikor hosszú idő után apa magához ölelt. Eddigi életemben kevés dolog volt, ami, aki boldoggá tett, örülök hogy te azok közé tartozol. Boo, Molly és Bob meg időnként Paul volt, aki törődött és törődik velem. Molly a háztartást vezeti körülöttem, Bob gondomat viseli apám helyett, Paul a biztonságomat szavatolja.

- Én milyen szerepet tölt be az életedben? - kérdezi suttogva amikor abbahagyom a szavak sokaságát.

- Te az egyetlen barátomét, akinek elmondása szerint a szívében lakom, barátomét, aki nélkül már nem lenne értelme a létezésemnek, a barátomét, aki remélem segít végigjárom azt az utat, amin megismerem önmagamat és bármi is történik számíthatok rá.

- Lehet nem mindig úgy, ahogy igazán szeretnéd és szükséged lenne rám, de ott leszek melletted. Ezt már a múltkor megfogadtam magamban. Szóval rám számíthatsz, hiszen én is számíthattam, számíthatok, és minden bizonnyal továbbra is tudok számítani rád. Azért van, ami beleszólhat, de bízom benne nem lesz olyan hosszú az idő, amikor egymás társaságát kell majd mellőzzük.

- Jaj kócos ne mondj ilyet. Nem lehet, hogy elszakítsanak tőlem.

- Én sem szeretném, hiszen te tettél olyanná, amilyen most vagyok, és nem szeretnék ismét az a gyenge, felénk lenni, ki voltam.

- Nem is engedném. – mondom, és engedek a bennem lévő késztetésnek.

Egyik kezemet a hátán nyugtatom, még a másikat hajába vezetem. A lágy kócos tincsek csak úgy simulnak ujjaimhoz.

- Boo. Nem tudom miért csinálja ezt a kezem.

- Nekem tetszik. Ne hagyd abba kérlek.

- Azt mondtad, hogy ne ellenkezzek hagyjam, hogy az ösztöneim vezessenek.

- Igen ezt mondtam. Ezt is azt teszi, és tud, kellemes érzéseket vált ki bennem. Finom az érintésed.

- Így érzek én is. – mosolyodat el, élvezve haja selymes tapintását.

Még mindig hihetetlen, hogy fiú létemre egy másik fiú van a karjaimba, az ő haját simogatom, és a közelsége megnyugtat és úgy érzem jó helyen vagyok. Ez az érzés akkor vált igazán az enyémmé, amikor a rajta fekvő fiú egyenletes szuszogását meghallottam, ami jelezte Louis elaludt rajtam. Egy mosollyal nyugtáztam, hogy én is jó hatással vagyok rá, hiszen megnyugodott ha el tudott aludni. Én is lehunytam szemeimet.

Szia olvasóm. Ismét köszönöm, hogy itt jártál. Hálás vagyok minden csillagért, minden értesítés jelzésért,  hogy olvastad soraimat. Nagy ölelés érte.