Louis

Hihetetlen. Itt térdepel velem szemben Harry. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy homlokunk egymáshoz ér. Biztat, mellettem van, szavai gyógyírként hatnak rám. Jelenléte balzsam zaklatott lelkemnek.

- Kócos, szerintem gyere pihenj kicsit. Amíg elalszol itt maradok melletted. Holnaptól pedig együtt tanulunk majd.

- Jó lesz. - suttogom. - Ígérem nem foglak zavarni a tanulásban.

- Kócos,  soha nem fog zavarni engem. Na gyere.

Eltávolodott tőlem és amikor felállt kezeimért nyúlt és felhúzott, azonnal ölelt is magához.

- Kérlek Harry vigyázz rám. – bújok hozzá.

Az ölelő karok olyan biztonságot adnak, hogy ezekben a pillanatokban minden félelem elmúlik, de tudom, amint elveszi a kezeit ismét védtelen leszek. Az ágy felé vezet, hogy tényleg pihenjek le.

- Szólok, hogy még egy ideig itt maradok melletted.

Én csak bólintottam, majd az ágy szélére ültem. Annyira jó esett minden, amit kapok,  mégis így reagálok. Szégyelem magam, mert biztosan azt hiszik, nem örülök. Pedig mennyire jó érzés, de az agyam azt sulykolja még mindig, hogy nem érdemlem meg. Remélem Hazza kitartó lesz, és mellette, a segítségével végleg elűzöm a démonjaimat.

Percek múlva már nagy ágyon feküdtem a takaró alatt. Lehet szégyelem kellett volna magam, hiszen Harry úgy bánik velem mint és kisgyerekkel, én pedig úgy fogadok neki szót mintha valóban kisgyerek lennék. Egy védtelen kisfiú, aki most ismerkedik a szeretet kifejezés mögött megbúvó cselekedetekkel.

- Haza. - nézek fel rá, miközben az arcomat simogató keze melegségét élvezem.

- Mond .

- Olyan gyerekesen viselkedem igaz?

- Nem Boo. Nem viselkedel úgy és én sem  tekintelek annak. A sors nehéz utat szánt neked, amit eddig egyedül jártál. Az akadályokat egyedül vetted, mert a túlélő ösztönöd erős volt. Most ez kimerült. Ezért tudsz nehezen megbirkózni az új dolgokkal. A mai napon pedig a szeretet olyan megnyilvánulásai ért, amit már végképp nem bírtál el.

- Te. Te tudtad, hogy ez lesz?

- Igen. Sejtettem, illetve sejtettük, hogy így fogsz reagálni.

- És nem haragszol amiért ilyen gyenge vagyok?

- Buta kócos barátom. – fogja meg kezemet. - Nálad erősebb emberrel még nem találkoztam. Lehet most gyengének érzed magad, talán az is vagy, de akkor is te vagy a legerősebb a világon.

Jól estek Harry szavai. Erős vagyok ezt mondogatja.

- Akkor én egy mihaszna, kicsi, erős ember vagyok, akit...

Nem tudom befejezni a mondatot, mert ujját szám elé téve fojtja belém a szót.

- Nem Boo. Te egy kicsi, erős ember vagy, akit a ráírányuló szeretet legyőzött.

- Azt hiszem igazad van. Hihetetlen, hogy az, amiben eddig nem volt részem képes volt legyőzni. Pihenek, alszom egy kicsit, és holnap remélem újult erővel kezdek a tanuláshoz.

- Aludj csak de ne kicsit hanem sokat. Igérd meg nem fogsz megijedni ha felébredsz és nem leszek itt.

- Remélem nem fogok. Hiszek Paul szavainak.

- Itt leszek melletted ezt ígérte. Most pedig aludj kérlek.

Bólogattam lehunyt szemmel, de amikor megérezte meleg lehelletét nem mertem kinyitni. Levegőt se mertem venni.

- Ezt itthagyom, hogy veled legyen. - suttogja.

- Köszönöm. - suttogom magam is. - Holnap várlak.

- Nem tudom pontosan mikor, de itt leszek.

Végig simít arcomon, amit egy mosollyal hálálok meg. Csuklóját megfogom és egy puszit adok simogató tenyerébe.Szemeimet ismét lehunyom. Nyugodt vagyok, mert tudom nem egyedül vagyok a szobában.

Amikor felébredtem egyedül voltam a szobában. Kint világos volt és a gyomrom hangos korgása jelezte, nem rövid alvás volt. Az ágy mellett lévő éjjeli szekrény felé fordulva telefonomért nyúlok. Kikerekedett szemekkel nézem az időt rajta.

- Szent ég! Mennyit aludtam én?

Az asztalra visszanézve megláttam egy cetlit, rajta pár sort.

" Szia Kócos. Jó reggel( mert remélem átaludta az egész éjszakát) hamarosan találkozunk. Sietek. Harry. Ui.: Bocsi, de nem tudtam ellenállni a csokidnak. Ígérem a dupláját hozom vissza. ;)

Mosolyognom kellett és akaratlanul az orromhoz értem, oda, ahol ki tudja mióta az első puszimat kaptam. Fülig pirultam, amikor a tenyerébe adott válasz puszira gondoltam. Lehet ez a két dolog volt, ami hatással volt rám. Elmondhatatlan hosszú idő óta most aludtam át először az éjszakát. Egy hangos korgó hang véget vetett elmélkedésemnek. Gyorsan kikeltem az ágyból és a szokásos reggeli rituálé elvégzése után a szokásos mondatok elmondva hagytam el a hálószobát. A nappaliban lévő óra is azt igazolta, hogy tényleg átaludtam az éjszakát. A konyhában egy kiadós reggelit készítettem magamnak. Visszagondolva amióta itt vagyok még ennyire éhesnek nem éreztem magam mint most. Pedig hetek óta itt volt előttem a sok sok finomság, mégsem mertem enni sokat belőle.

Szokásos módon elpakoltam magam után. Jól lakottnak éreztem magam. Emlékszem Paul szóbeli finom szidalmaira, amikor a készletet ellenőrizte és szidott, hogy alig fogy belőle. Hiába érveltem, hogy amit Molly küld az Bőven elég, azért nem eszem a többiből. A tegnap történtek valószínűleg helyre tettek a fejemben valamit, illetve ennek eredményeként érzem mindazt amit. A fotelba telepedve először a tételekkel szemeztem, majd a csokikat tartalmazó papír zacskó szugerálltam, majd azt magam elé véve bele kukkantottam. Szemeim ismét könnyesek lettek, de most már mosolyogni is tudtam mellé. Tettükkel kimutatták szeretetüket a tanáraim. Ők is segítenek abban, hogy ha lassan, de értékes ember lehessek. Egyik kedvencemet ki is vettem és nem törődve semmivel az egészet megettem. Percek múlva gyomrom jelezte, hogy az elmúlt időhöz képest többet ettem.

- Szokj hozzá kedves gyomrom, mostantól azon leszek, hogy mindig rendesen egyek. Magam is hozzá akarok járulni, hogy a mások szorgoskodása ne legyen hiábavaló.

Tudtam a szavakat hangosan mondom ki, de nem bírtam és éreztem, hogy az eddigi társamul szegődött félelem kezd elmaradni mellőlem.

Amikor meghallom az ajtó nyitódásság szinte kirepülök a folyosóra és egyenesen Harry nyakában landolok.

- Sikerült, sikerült. - kiáltom nem érdekel mit gondolnak most rólam.

- Mi sikerült kócos barátom?

- Átaludtam az egész éjszakát. Csak reggel ébredtem fel és alig hittem a szememnek, amikor az ablakon a nap sugarát pillantottam meg, amikor megláttam mennyi az idő.

- Ennél remekek hírrel nem is kezdődhetne ez a nap.

- Harry, mondd ki kérlek hogy ez....- elcsuktott a hangom.

- Igen Louis, arra az útra léptél végre, amit járnod kell.

A mondatomat a testőr fejezte be, és csak most vettem észre, hogy kezeivel Harry tartja el ne essen, illetve el ne essünk, hiszen Harrybe kapaszkodók én is. 

- Bocsánat. – engedem el Harryt, aki egy gödröcske is mosollyal néz rám.

- Köszönöm Paul. Azt hiszem újabb jelző találtaM Louisnak. Mostantól a neve Szélvész kócos barátom.

- Illik rá. Én is örülök Louis a körülötte történő változásnak. Minden apró lépés fontos lesz.

- Igen fontos, és csak hogy tudja, mostantól gyakrabban kell a hűtőt feltöltenie.

- Ezek szerint - kezdte a férfi de mondatot nem tudta befejezni.

- Az eddigi adagom többszörösét ettem ki a hűtőből.

Harry ismét magához ölelt és a fülembe súgta, hogy mennyire büszke rá. 

Szia, ki a sorokat olvasod. Siettem, ez lett belőle. Millió puszi.