Harry.

Az iskolaigazgató irodája előtt várakozunk. Leadandó iratok Paul kezében. Én a telefonomat bámulnom, azon is egy képet, amit tegnap készítettem az alvó Louisról. Tegnap miután a fiú elaludt, egy üzenetben jeleztem a testőrömnek, nem kell sietnie. A leírt magyarázatomat elfogadva csak négy órát hagyott magunkra. Én hol olvastam miután egy könyvet le emeltem a polcról, hol pedig az alvó kócos barátomat figyeltem. Nem tudtam megállni hogy nálam lévő telefonnal egy képet csináljak róla. Már csukott szemmel is le tudnám festeni emlékezetemből! Hiszen megjegyeztem minden egyes vonásait.

- Harry az igazgató vár minket. - hallom Paul hangját.

Felpattanok, majd azonnal követem a nyitott ajtón.

- Jó napot uraim. Foglaljanak helyet. - üdvözöl az idősödő férfi. - Azt hiszem szerencse gyermeken Louis Tomlinson, hogy ilyen segíteni akarókra bukkant.

- Igazgató úr. Én is az vagyok, hogy a sors az utamba sodorta.

Testőrök átnyújtotta a mappát, ami Louis papírjait tartalmazta. Figyeltem, ahogy minden papírt gondosan átolvas, majd bólint

- Nincs akadálya, hogy az egyik legszerényebb, legszorgalmasabb diákom letehesse a az eddigi legfontosabb vizsgát. Tudtam, hogy minden papír meglesz ezért összekészítettem neki a tanárai segítségével a teljes vizsga anyagot. Neki csak egy dolga van. Mindezt megtanulnia.

Miközben beszélt egy vastag mappát tolt elém.

- Harry. Javaslom ezt majd kérje el Louistól. Jó szolgálatot tesz majd a maga idejében is.

Kikerekedett szemekkel néztem ilyen gesztussal voltak Louis iránt.

- Harry. A fiút minden tanára szerette. Amikor említést tettem az ügyről kollégáimnak szinte azonnal szervezni kezdték hogyan tudnak neki a legtöbbet segíteni. Az elöted lévő papír alom az eredmény. Van itt meg valami. Szeretném, ha ezt átadná Louisnak. Emlékszem mennyire halás volt, amikor segített bárkinek az iskolába és csokit kapott cserébe. Most a tanárok a kidolgozott tételek mellé egy- egy csokit is küldenének neki.

- Természetesen megkaphatja. – mondta Paul. – Tudom mennyit fog számára jelenteni a gesztus, amivel iránta vannak.

- A vizsga eredménnyel fogja meghálálni. - mondom. – Tudom a sikeres vizsga lesz a célja.

- Ebben biztos vagyok. A vizsgával kapcsolatos dolgok miatt majd keresni fogom Paul.

- Vegye figyelembe a bírói kikötéseket.

- Ez lesz az elsődleges szempont. – feleli az igazgató a testőröm felé. Majd felém fordulva folytatja. - Fiam. Köszönettel tartozunk neked. Megláttad Louisban azt, akit az apja el akart pusztítani.

- Szerencsére apa is átlátta a helyzetet. Louisnak köszönhetően nekem sem lett bajom, amit apa és a bíró is értékelt. Most maguk tesznek vele olyan jó dolgot érte.

- Harry Styles. Mi, amit lehet azt tesszük érte. Ezek igazán csak kis dolgok amellett a dolog mellett, akit maga adott neki. A barátságnál nincs nagyobb. Ezt pedig nem lehet felül múlni. Louisra büszke vagyok, Harry maga pedig a tiszteletemet vívta ki. Örülök, hogy az iskolán tanulói.

Az igazgató szavai jól estek. Ez látszott is rajtam, hiszen elpirultam. Zavartan néztem Paulra, aki jelezte induljunk. Miután elköszöntünk elhagytuk az irodát. Én vittem a tételeket tartalmazó papír rengeteget. A testőröm Louis csokijait. Magam elött látom a megdöbbent arcát amikor ezeket meglátja. Már elindultunk, amikor az utat figyelve megszólalt Paul.

- Harry készülj, mert Louis lelkét megint pátyolgatni kell.

- Tudom. Megint többet kap, mint amit lelkileg elbír. Az apja nagy kárt tett benne. Az önbecsülését a sárba tiporta rendesen.

- Ki tudja mi mindent rejteget még az a fiú.

- Vannak berögződött szokásai, amit hozott magával. Ezek a múltjához tartoznak. Megértette, hogy senki nem tudja hol van, senki nem találhat rá, mégis retteg egyedül lenni.

- Ezt én is észrevettem Nem lehetünk mellette állandóan.

- Jól tudja, de a tegnapi példa is mutatja, nem sikerül elrejteni pedig tudom mennyire nem akar gyengének mutatkozni.

- Harry tudom neked is kell készülni az év végi vizsgaidra. Nézzük át az elkövetkező napokban esedékes programjaidat, a magánóraidat. Ha lehet akkor megoldjuk, hogy minél többet lehess mellette.

- Köszönöm.

- Ez csak egy ötlet. Ezzel bírói utasítást nem szegünk meg. Viszont nyugodt állapotot okozhatunk Louisnak. Így csak valóban a tanulásra koncentrálhat.

- Így még én is. – mondom vigyorodva, és már a mondatot fogalmazom, amivel közlöm az együtt tanulás hírét.

- Majd én elmondom neki. Egy engedmény, mi ugyan nem bírói, nem hivatalos, de nem is természetes.

- Megértettem. Csak azt engedd, hogy mellette lehessek.

- Megértettem. Bevallom ismerve Louist szüksége lesz rád.

Louis

- Már nagyon vártalak úri fiú. - lépett elém, amikor beléptünk a lakásba.

- Tudod jövök amikor lehet. Ezt tedd le az nappali asztalára.

Láttam, hogy kérdőn nézik a amit a kezébe nyomtam, de nem kérdez semmit.

Gyorsan megszabadulok a cipőmtől bele bújok az otthoni papucsomba, majd követem az én kócosomat, aki vár minket a nappaliban és az asztalon lévő mappát nézi. Paul mellé teszi a kis csomagot, amin jól látszik hogy ajándék.

- Mi történik itt? - kérdezi zavartam.

Mi már ültünk, de ő még mindig az asztal mellett állt és kérdőn nézett hol ránk hol az asztalon lévő dolgokra.

-Ülj le Louis. - szólalt meg Paul és amikor mindhárman ültünk szólalt meg ismét. Louis, a vizsgálk miatt voltunk az iskolába. Amit itt látsz az a vizsga anyagot mutattam a papírok felé. - A tanárid össze készítették az összes vizsga tételt és megkaptsd kidolgozva is.

- Hogyan? A kidolgozott tételeket?

- Igen barátom. A tanáraid így akarnak segíteni.Louis neked csak tanulnod kell. Van itt még valami. Az igazgató kérdezte elhoznám e neked. Igent mondtam de nem néztem át. Bíztam bennük.

Az ajándéktasak ott egészen a megszeppent fiú elé tolta.

- Hihetetlen, a mihaszna kölyök még ajándékot is kap. Ezt nem hiszem el.

- Pedig de igen hidd el. És nézd már meg végre mi van abba a tasakba.

Remegő kézzel nyúl a csomag felé és már meg is erednek a könnyeim amikor meglátja mi van benne.

- Sok sok csoki. - suttogja de szavai a visszafojtott zokogásban vesznek.

Most látom elérkezettnek az időt amiről a kocsiban beszéltünk Paullal. Felálltam és a fotel karfájára ültem, kezemet Louis vállára tettem.

- Hé kócos, szeretnek téged. A történtek nem befolyásolják az irántad érzett szeretetüket.

- Látom még is hihetetlen.

- Louis Tomlinson, azt hiszem már sok bizonyítékát kaptad, hogy mennyire értékes vagy. Lassan ideje lenne ezt neked is belátod.

- Apám mindent elkövetett, hogy egy értéktelen mihasznának érezzem magam. Amikor valaki adott is nekem valamit, azt hittem, hogy sajnálatból adja. Sokat segítettem a tanáraimnak, de igazából azért voltam ott, mert nem akartam, illetve féltem hazamenni. Emlékszem egyszer az egyik tanár megkérdezte mit szeretnék a legjobban. Ő nem tudta akkor, hogy napok óta alig ettem rendesen. Én mégis azt mondtam, ami először eszembe jutott. Ez a csoki volt. Onnan amikor segítettem csokit kaptam érte.

- Látod ezt nem felejtették el a tanáraid. Most nem az elvégzett munkáért, hanem a szeretetük jeléül, biztatástként adták neked.

- Annyira szeretném ezt megköszönni nekik.

- Szerintem egy kitűnő vizsgaeredmény megfelelő lesz köszönetként.

- Harry ez a cél lebeg a szemeim előtt. - nézett rám könnyes szemmel de már egy halvány mosollyal az ajkain. - Meghálálok minden irántam való gesztusokat, minden egyes csokit, amit nekem adtak.

- Na akkor azt hiszem elmondhatom, hogy én is szeretnék hozzájárulni a sikeres vizsgádhoz.

- Nem tudom mi lenne ha az de nem ellenkezem.

- Ne is, mert akkor nélkülöznőd kellene Harry társaságát

- Ez azt jelenti? – néz rám, majd kezét szája elé teszi, megakadályozva, hogy rátörő öröm hangban is megmutatkozzon.

- Igen kócos együtt fogunk tanulni, amikor csak lehet. Persze amikor csak ráérek.

- Bocsássanak meg nekem,de ez most ismét sok volt hirtelen.

Felpattant a fotelból és már csak az ajtó záródó hangját hallottuk.

- Utána megyek! - mondom, majd felállni akarok.

- Maradj egy kicsit pár perc múlva kövesd csak. Engedd, hogy egyedül legyen. Szüksége van most erre. Nem lesz baja de ha mellette leszel hamarab lenyugszik. Öt percet adj neki.

- Öt perc nem több.

Szegény fiú milyen lelki sebeket hordozhat magában? Egyet nagyon jól tudok, de arról milyen hallgatok. Mennyi fog még kiderül róla?Faliórát nézem és amikor az öt perc letelt felállok és a szoba felé lépkedek. Most Paul nem állít meg. Tudom itt fog várni, nem fog bejönni teljen el akár pár perc esetleg óra is. Sürgeti nem fog az indulással ebben biztos vagyok.

Halkan nyitom ki a szoba ajtót. Számítottam és zokogó ágyon fekvő fiúra, de azt amit láttam arra nem voltam felkészülve.

Az ágy és fal közötti helyen ül. Lábát karjával öleli át, fejét térdére hajtotta. Látom vállának mozgásából, hogy hangtalanul zokog. Azonnal elé térdeltem és kezemmel karját simogatom. Érezte jelenlétemet, mert lassan zokogása hüppögésbe, majd szipogásba ment át. Végül könnyáztatta szemmel nézett fel rám.

- Hihetetlen Hazza. Annyi jót tesznek velem, pedig meg sem érdemlem.

- Ne mondd ezt. Megérdemelsz mindent, hiszen mindenki tudja értékes vagy.

- Nem uri fiú én, egy mihaszna kölyök vagyok, akire semmire nem jó csak arra hogy utasításokat végrehajtsa.

- Louis ez nem igaz.

- Tudom hogy igazam van, hiszen aoám parancsára részt vettem az elrablásodban is.

- Ez igaz. - kezdtem mondani de belém fojtotta a szót.

- Látod te is igazat adtál nekem. - temette arcát kezeibe.

- Kócos,hagyd, hogy befejezzem a mondandómat.

A folytatással vártam amíg bólogat ezzel jelezve hallgatja szavaimat.

- Ez igaz, - kezdtem újra. - Ha ezt nem teszed,illetve nem teszed, amit apád parancsol, akkor nem lehettél volna mellettem, akkor most nem lehetnél itt mellettem, akkor nem tanulhatnék veled, akkor nem segíthetnék megenni a csokijaidat. Szóval kérlek verd ki a fejedből azt a gondolatot, hogy értéktelen vagy, hogy nem érdemled meg azt azokat a dolgokat, amiket kapsz.

- Haza köszönöm. - nyúlt kezem után és addig húzott maga felé míg homlokunk összeért. - Köszönöm hogy mellettem vagy.

- Kócos mindig melletted leszek, mert melletted akarok lenni. Nem fogom hagyni, hogy a régi dolgaid, buta érzéseid felülkerekedjenek rajtad. Lassan elfelejtetem veled a félelmeidet.

- Hidd el ezt szeretném magam is, de nagyon nehéz lesz. Sok van.

- Tudom, de kitartó leszek.Most mondanám remélem hosszú háziőrizeted lesz, hogy legyen elég időm, hogy mire valóban szabad leszel a félelmeid nélkül kezdheted az új életedet.

- Remélem meg tudod csinálni. - suttogja.

- Remélem veled megcsinálom. - suttogom én is.

Szia. Köszönöm, hogy ismét találozhattam veled kedves olvasóm. :) Puszi