Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

5. rész Csere-bere

- Ko-Kolibri? Veronika?! Az én nővérem Kolibri, azaz a szuperhős?!

- Hát... öööö tudod ez nem az, aminek látszik! - nem tudtam mit mondjak, annyira lesokkoltam. Viszont az első dolog, ami eszembe jutott, az volt, hogy becsukjam az ajtóm, nehogy más meghallja a beszélgetésünket. Szélsebesen odarohantam, felkaptam Lissyt és az ágyamra ültettem, szembe velem. Ugyanolyan meglepett, izgatott arccal nézett rám, magyarázatot várva. Én nagy levegőt vettem, és megkérdeztem magamtól, hogy tényleg elmondjam-e neki. Tudom már hogyan!

- Figyelj Lissy, elmagyarázom azt, amire kíváncsi vagy. De ahhoz, kérlek hozzál föl málnát, mert anélkül nem mondok semmit! - bólintott, felállt, majd az ajtóhoz sietett, mire én még mondtam neki, hogy - Senkinek egy szót se útközben!

- Oké! - kiment és becsukta az ajtót.

- Cocco!!! Mit tegyek?! Mit mondjak neki? És mit ne? Segíts! - pánikoltam, mire előjött.

- Hát nem lesz egyszerű! Nem tudom, ilyen kevés idő alatt nem lehet gondolkozni, kifogáson, vagy ilyesmin. Ő látta, ahogy visszaváltozol, és szerintem nem fogja annyiban hagyni a dolgot.

- Akkor mondjam el?

- Muszáj lesz. Tudjuk mindketten, hogy nem szabadna, de itt nincs más választás!

- Ha nincs, akkor téged is bemutatlak.

- Rendben - ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és a hugim jött be rajta, kezében egy tál málnával, mire Cocco a hátam mögé surrant.

- Itt vagyok! - becsukta az ajtót és leült az ágyamra.

- Ha mindent tudni akarsz, egy dolgot meg kell ígérned! SOSEM MONDOD EL SENKINEK EZT A TITKOT!

- Értem! De akkor tényleg te vagy Kolibri?

- Igen! Én vagyok! És ő itt Cocco - mire Lissy elé repült tollas kis barátom.

- Szia! Te lehetsz Lissy, én Cocco vagyok, egy kwami!

- Ööö, szia... mi is vagy te?

- Kwami. Olyan kis aranyos lények, akik segítenek abban, hogy átváltozz szuperhőssé. Viszont ha visszaváltoztál, akkor enniük kell, ő esetében málnát, azért is hozattam fel veled - mondtam határozottan.

Amint az utolsó szó elhagyta számat, Cocco el kezdett enni a tálból, mire a húgom közelebb hajolt hozzá.

- Igazából tök cuki vagy! - mondta ámuldozva Lissy. Cocco csak rámosolygott és falatolt tovább.

- Na jó, mit szeretnél tudni? - amint meghallotta ezt a mondatot, felcsillant a szeme és gyorsan rám nézett

- Milyen szuperhősnek lenni és milyen érzés repülni?

- Egyszerűen csodás! - addig, amíg nem kell akumával harcolni - Mikor repülök, az felszabadító érzés! Csiklandozza a szél az arcomat, imádom!

***

Válaszoltam az összes kérdésére, amit feltett, de az utolsó megfogott. Igazából nem is kérdés volt, hanem kérés.

- Veronika, kipróbálhatom? Lehetek most én Kolibri? - én csak furán néztem rá.

- Cocco, szerinted lehetséges, hogy valaki más csak úgy simán használja a talizmánom?

- Hmm... még sosem hallottam róla, hogy valaha is lett volna erről szó a történelemben. De elvileg lehetséges. Hogyha a generációk mindig örökölték a talizmánt, akkor átadták egymásnak, csak egy komplikáltabb úton. Szóvaaaal - húzta el a szót - szerintem lehetséges.

- Mivan?! Jól értettem?! Örökölik a talizmánokat? Akkor az én családom a kolibri talizmán taulajdnosa?

- Hát... - de Lissy már nem bírta kivárni.

- Akkor kipróbálhatom?

- Szerintem igen. Csak inkább ne itt hanem valahol, ahol nincsenek emberek, mert nem szeretném, hogy meglássanak.

- Rendi!

Szóltam anyunak hogy megyünk sétálni, mert kell a friss levegő. Felöltöztünk, mert már hűvös volt az idő. Találtunk egy tökéletes helyet átváltozáshoz. Csak most nem én fogok, hanem a hugim fog átalakulni szuperhőssé! Feltettem rá a kitűzőt, majd elmondtam neki mit kell tennie. Izgatottan rám nézett, majd kimondta a varázsszavakat, amiket én szoktam.

- Cocco, szárnyakat bonts! - majd árgus szemekkel figyeltem a történéseket. Zöld, kék és rózsaszín fénykavalkád után a tesóm sehol, helyette egy olyan édes kis csöppség volt, hogy azt nem lehet elmondani! Lissy az én ruhámban volt, haja színes lett és nagyon jól állt neki Kolibri ruhája.

- Veronika! Nézd! Én is szuperhős lettem!

- Igen, látom! Nagyon jól áll! - mire csak mosolygott egyet - Megpróbálsz repülni?

- Aha! - majd óvatosan, egyre gyorsabban kezdte mozgatni a szárnyait. Két perc múlva már repdesett a fejem fölött boldogan. Olyan aranyos ilyenkor!

- Na most már azért kéne menni! Gyere, haza megyünk!

- Oké, de hogy kell visszacsinálni?

- Cocco, szárnyakat vissza! - elismételte, és újra Lissy állt előttem.

Hazaballagtunk, és mindketten mentünk a magunk dolgára. A nap folyamán már nem történt semmi érdekfeszítő. Hamar lefeküdtem, és vártam a következő napot. Biztos voltam benne hogy az is tele lesz élményekkel.

-----------------------------------------

Na ennyi mára, rengeteg ötletem van hogy mit lehetne a folytatásba írni, szóval most gondolom sűrűbben lesznek részek. Rélem velem tartotok!

Puszi: Miraculili <3
Miraculous mindörökké!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro