-Majd jövök, Mona -kiabált fel apa az emeletre, majd hallottam, ahogy nyílik és csukódik a bejárati ajtó.
Lenéztem az összeállításomra. Egy kémenyelmes fekete nadrágot és egy fehér trikót viseltem. Már egy ideje így álldogáltam a szobámban arra várva, hogy apa elinduljon a randijára. Gyorsan magamra kaptam egy bordó pulcsit, majd leszáguldottam a lépcsőn, belebújtam a cipőmbe, és felkaptam az előszobában álló komódról a napszemüvegemet és a sapkámat. Bezártam az ajtót, majd a szomszéd ház felé futottam. Alog bírtam kivárni, mire ajtót nyitottak nekem a kopogás után.
-Szia -tárta ki előttem végül Dave az ajtót. Akkor már értem, miért tartott ennyi ideig.
-Most beválthatod a szívességet, amivel jössz -közöltem.
-Hurrá -tettetett örömöt Dave. -Miről lenne szó?
-Hozd a napszemüvegedet és a kocsikulcsod, majd az autóban elmagyarázom.
-Nem tudom, hogy a szemüvegemen -mondta.
-Akkor mindegy -legyintetettem. -Csak gyere már!
-Felveszem a cipőm -hajolt le csigalassan az említett ruhadarbért David.
-Ezt nem hiszem el -motyogtam. Miután sikeresen magára adta a cipőt, és a kocsikulcsát is megtalálta, szórakozott még egy darabig a bejárati ajtó bezárásával, majd végre indulhattunk.
-Hova is megyünk pontosan? -kérdezte a srác.
-Ide -mutattam a telefonomon megnyitott térkép egyik pontjára. Kész szerencse, hogy le tudom követni apa telefonját, így azt is tudom, hogy hol van éppen.
-Követjük apukádat? -ráncolta a szemöldökét Dave.
-Talán -válaszoltam.
-De miért?
-Elmesélem, csak indulj már! -forgattam a szemem. A srác rátaposott a gázra, és elindult abba a szupermarketbe, ahol apa is tartózkodott éppen.
-Na, hadd halljam.
-Randija van, és érdekel, hogy kivel -mondtam egyszerűen.
-Egy boltban? -nevetett fel Dave.
-Nem tudom, majd elvállik -vontam vállat.
-Nem gondolod, hogy ehhez nincs sok közöd? Mármint előbb-utóbb úgyis elmondja, hogy kivel van együtt, addig pedig nem kéne beleütnöd az orrod az egészbe -magyarázta Dave. -Te örülnél, ha ő kémkedne utánad a randidon?
-A leendő nevelőanyámról van szó -vágtam rá.
-Apukád érvelhetne azzal, hogy a leendő vejéről van szó -emlékeztetett.
-Úgysem fog kiderülni -mondtam.
-Azt hiszed, hogy egy sapka és egy napszemüveg miatt majd nem ismer fel? -vonta fel a szemöldökét David lenéző stílusban, miközben jobbra indexelt.
-Óvatos leszek. Higgy nekem, már sokszor kémkedtem emberek után -győzködtem.
-Ez egyre jobb -horkantott fel a srác.
Hamarosan megérkeztünk a szupermarkethez. Elszántan lépkedtem a sorok között, amíg meg nem pillantottam apát, aki éppen felénk tartott.
-Gyere! -rántott le Dave egy kisebb polc mögé, de én megbotlottam a saját lábamban, ezzel fellökve a polcot. A nagy zajra minden körülöttünk álló ránk emelte a tekintetét, az arcom pedig paradicsomszínbe öltözött. Fel akartam tápászkodni, mikor apa odalépett hozzánk.
-Sziasztok!
-Szia -motyogtam, és David is hasonlóképpen cselekedett.
-Hogyhogy itt vagytok?
-Filmezni készültünk, és eljöttünk kajáért -hazudtam.
-Pontosan. Van egy nagyon jó akciófilm, amit Monának is látnia kell. Egyszerűen fantasztikus. Az a színészi játék, az a cselekmény, valami csodálatos -kezdett Dave a nemlétező filmről áradozni, mire egy kicsit oldalba löktem, jelezve, hogy ne játsza túl. -Szóval igen, kajáért jöttünk -zárta le a monológját.
-Értem, akkor jó filmezést, én megyek tovább -mondta apa, majd el is indult. Én is mentem volna utána, mikor Dave közölte, hogy az ételek a másik irányban vannak.
-Nem fogunk lebukni, mi? -sóhajtott fáradtan a fiú, mikor hallótávolságon kívülre kerültünk.
-Nem buktunk le -emlékeztettem.
-Tényleg, csak egy hajszálnyira voltunk tőle -forgatta a szemeit.
-Inkább vegyünk neked egy napszemüveget, aztán menjünk tovább -ajánlottam.
-Ez hogy tetszik? -próbált fel Dave egy női napszemüveget, amikor odaértünk a szemüveges részhez.
-Csodás -nevettem.
-Nem értem, mi bajod vele -sóhajtott. -Ez jobb? -emelt fel egy hasonló szemüveget.
-Ezt le kell fotóznom -vettem elő a telefonomat, Dave pedig bepózolt.
-Na, itt van egy normális, aztán menjünk -vett le egy rendes, férfi napszemüveget a polcról, amit kifizettünk, majd követtük apát egy kávézóba.
-Látsz valamit? -kérdezte Dave, miközben én feltűnésmentesen próbáltam belesni a kávézóba az utcáról.
-Nem sok mindent -ráztam a fejem.
-Apudat sem?
-Nem. De, ott van -pillantottam meg hirtelen a sarokban aput egy nővel. -Úristen -suttogtam.
-Mi van? -kérdezte Dave, de egy szó sem jött ki a számon. -Mi az? -kérdezgette tovább.
-Azt hiszem -kezdtem, de nem tudtam tovább mondani.
-Mit hiszel? Mona, jól vagy?
-Testvérek leszünk -mondtam, mire Dave arrébb lökött, hogy ő is lássa, amit látni kell.
-Bemegyek -közölte, majd elindult a bejárat felé.
-Dehogy mész -kaptam a keze után, de mondanom sem kell, erősebb volt, mint én. -Dave, látod, milyen boldogok -mutattam a szüleink irányába.
-Leszarom, miért nem mondták el? -kérdezte indulatosan.
-Mert nem akartan elhamarkodni semmit -vágtam rá. -Nem is kéne tudnunk erről.
-Ezt most komolyan te mondod? -tárta szét a karjait. -Te voltál az, aki elrángatott ide. Ha nincs az a hülye ötleted, akkor most nyugodtan ülnék otthon a seggenem! -vágta a fejemhez.
-Pontosan, ezért maradj nyugodt most is -próbálkoztam a leghülyébb érvvel, de más nem jutott eszembe.
-Ennek semmi értelme, hugi -fonta össze maga előtt a karjait, és próbálta leplezni a mosolyát több-kevesebb sikerrel.
-5 nap az semmi -utaltam arra a néhány napnyi különbségre, amivel idősebb nálam.
Végül sikerült meggyőznöm Davet, hogy ne törjön be a szüleink randijára. Mikor felajánlottam neki, hogy elmegyek vele a képregényboltba, akkor adta be végleg a derekát, visszarángatott a kocsihoz, és elégedett mosollyal vezetett az üzletig.
-Igazán vehetnél valamit, hogyha már így eljötték velem -vigyorgott.
-Igazán siethetnél, hogyha már így idekényszerítettél -forgattam a szemeim.
-Ugyan már, Mona -legyintetett. -Kényszerítettelek? Én? Te ajánlottad fel, hogy elhozol ide -emlékeztetett, én pedig csak mosolyogva ingattam a fejem.

Az ágyamon ültem kezemben a telefonommal, amin Nate chatablaka volt megnyitva. Azóta sem kaptam választ arra az üzenetre, és a buli óta az iskolába sem jár be Mirával együtt. Sue sem tudja pontosan, hol lehetnek, de szerinte valahol Floridában. Simon sem éri el őket már napok óta, de különösebben egyikük sem aggódik értünk.
Egyedül vagyok a házban, ezért hangosan sírhatnék anélkül, hogy bárki is kérdezősködni kezdene, de most valahogy egy könnycsepp sem akar legördülni az arcomon. Persze vacsora közben mindannyian gőzerővel akarnak majd kitörni a könnycsatornáimból.
Bekapcsolom a telefonomon a zenét, és előveszem a bőröndömet. Az asztalomról felemelem a listát, amit már napokkal ezelőtt megírtam. Holnap egy kis csapatépítő táborba indulunk a hokicsapattal egy hétre.
Bepakoltam néhány felsőt, nadrágot, fehérneműt és fürdőruhát, majd tétlenül néztem magam elé. Megcsörgettem Nathant, de nem vette fel. Végül kerestem kaját, és beindítottam egy filmet. Az idillemet Evelyn törte meg.
-Igen? -szóltam bele a telefonba, amin a lány neve villogott.
-Olvastad a híreket? -kérdezte mindenféle köszönés nélkül.
-Milyen híreket és hol?
-A suli oldalán.
-Nem, miért?
-Nézd meg! -mondta, majd lerakta.
Megnyitottam az oldalt, ahol remek hírek szoktak felbukkanni, mint például ki kivel feküdt össze a hétvégén, ki kivel jött össze a héten, sőt még szavazni is lehet az éppen aktuális legcukibb párra. Nem tudom, ki vezeti az oldalt, de elég sok szabadideje lehet. Nem gyakran látogatom az oldalt, bár Nathannal szinte az egész kapcsolatunk alatt vezettük a legcukibb pár listát. Néha kicsit megingott a népszerűségünk, mikor Liam szerzett magának barátnőt, vagy amikor Finn összejött a mostani barátnőjével, de összességében elég jól teljesítettünk.
A legfrisebb cikken egyből megakadt a szemem. A képen Nate-tel voltunk, a cím pedig nem volt más, mint "Ezért nem kavarna Liam Collins Ramona Websterrel". Összeugrott gyomorral kezdtem olvasni a cikket.

Ramona Webster sértőnek találja, hogy Liam Collins nem bújna vele ágyba? A kosaras hétvégente kettő csajt is ágyba visz? A tehetséges jégkorongos lány nem tud ellenállni egy szál ciginek? Mi volt igazából Nathan Parks és Ramona között?
Iskolánk kosárlabda-csapatának kapitánya a buliján egy egyéjszakás kaland után az erkélyen elegyedett beszélgetésbe a pompomlány Ramona Websterrel. A fiú cigivel kínálta a lányt, majd a sport iránti tiszteletről kezdtek beszélgetni. A téma hamar az egyéjszakás kalandokra terelődött, és csak ezután jött a hidegzuhany: lehet, hogy Nathan Parks és Ramona Webster sosem alkottak igazából egy párt?
A kosárlabdázó megnyugtatta a pompomlányt, hogy sosem feküdne le vele, hiszen tiszteli a csapattársát, Nathant. Ekkor a lány megnyugtatta Collinst, hogy nyugodtan megfektetheti, hiszen ő és Nathan sosem jártak, csak eljátszották, mert a fiú szeretett volna lerázni magáról valakit. Liamnek tippje is van, ki lehet az a lány, akit a csapattársa a háta közepére sem kívánt.
További részletek az alábbi videóban.

Teljesen felment bennem a pumpa. Mégis milyen videó? Rányomtam a lejátszás gombra. Először az intró ment le, aztán egy felvétel arról, amikor Nate megdobta a győztes kosarat egy igen fontos tavalyi meccsükön, majd kilépett hozzám a pálya szélére, és megcsókolt. A felvétel a csókunk közben hirtelen lefagyott, majd megjelent rakta a "kamu?" felirat, és elindult egy hangfelvétel arról a beszélgetésünkről, amit Liammel folytattunk az erkélyen a bulijuk után.

-Hol van a csajod? Még az ágyban? -szólaltam meg.
-Milyen csajom? -hallottam meg Collins hangját. -Ja, hogy ő -esett le neki. -Nem rá gondoltam.
-Szörnyű vagy.
-Talán. Cigit? -kérdezte.
-Nem, kösz. Tudod, én veled ellentétben tisztelem annyira a sportomat, hogy nem gyújtok rá -magyaráztam.
-Kicsit más tészta egy gimis kosárcsapatban játszani, meg olyan magas szinten hokizni, mint te.
-Jók vagytok, te is tudod.
-Tudom, hisz' én vagyok a csapatkapitány.
-Épp ezért nem kéne cigizned.
-Nagyon ritkán cigizek -védte magát.
-Oh, szóval csak az egyéjszakásaid után? -csettintettem.
-Mondom ritkán, nem minden hétvégén kétszer.
-Jézusom, Collins, ezt inkább hagyjuk -akadtam ki, majd lépteket hallottunk.
-Várj, Webster! Veled nem egyéjszakásoznék -közölte Liam.
-Oh, köszönöm! Megtisztelő érzés annak a csajnak lenni, akivel még Liam Collins sem feküdne le. Jót tesz az önbizalmamnak.
-Félreértessz -mondta. -Nathan miatt nem mennék bele veled egy egyéjszakásba. Tudod, a csapat miatt. Nem fekszem le csak úgy a csapattársam exével -magyarázta.
-Ez egyre jobb. Ez miatt ne aggódj, Collins, az egész csak egy kamu-kapcsolat volt -ismertem be.
-Szóval az egészet csak megjátszottátok? -kérdezte hosszú másodpercekkel később.
-Igen. Az összes szó, az összes mosoly, az összes nevetés, az összes érintés, az összes csók, az összes fotó. Mind egy-egy kis hazugság volt ahhoz, hogy összeálljon az egész -mondtam.
-De miért?
-Le akart pattintani valakit -feleltem.
-Mirát, ugye? -rakta össze a dolgokat.
-Én ezt nem mondtam -ráztam a fejem.
-Őt, tudom -bizonygatta a maga igazát.
-Ne mondd el senkinek! -kértem.
-Megőrzöm a titkodat.

Elküldtem a videót Liamnek, aki mindössze annyit írt vissza, hogy már látta, de valahogy leszedeti. Nagyon remélem, hogy sikerül neki.