-Szóval holnap utazol Kanadába? -kortyolt bele Nate a kávéjába. Egy csendes kis kávézóban ücsörögtünk suli után. Ez is egy randi a sok közül.
-Aha. Elvileg szombaton már jönnék haza, de maradok keddig, mert ilyenkor mindig meglátogatom anyáékat -magyaráztam. A hokiválogatottal lesz meccsünk Torontóban péntek este. Túl vagyunk rengeteg közös edzésen. Evelyn is bekerült, de tavalyról is ismerünk már sok ember. Persze megfordulnak új arcok is az öltözőben, de mindenki jól kijön mindenkivel.
-Mi újság anyukádékkal? -érdeklődött.
-Hát, igazából minden oké. Élik az életüket -vontam vállat.
-Ott van két tesód, ugye? -számolgatott.
-Igen -bólintottam. Chris és Dora egy évvel idősebbek nálam, ikrek. Elég nagy a családom, de onnantól, hogy megbékéltem a szüleim válásával, a bő családfa sincs ellenemre.
A csendet az a mindenki számára ismerős, csengő hang zavarta meg a kis helyiségben, amit akkor hallunk, amikor kinyitja valaki az ajtót. Automatikusan a bejárat felé pillantottam, amin belépett Liam és az újdonsült csaja, Hannah léptek be. A lány egy fekete szoknyát viselt, fehér felsővel és farmerdzsekivel, míg Liam szokás szerint egy farmerban és egy egyszerű pólóban feszített.
-Most ugye csak szórakoznak velem? -tette fel a költői kérdést Nathan. -Honnan tudták, hogy itt vagyunk?
-Miért kellett volna tudniuk, hogy itt vagyunk? -csodálkoztam.
-Tuti direkt jöttek ide -mondta. -Mostanában Collins-szal volt egy kis nézeteltérésünk -fogalmazott óvatosan. -Biztosan azért jöttek ide, hogy lássam a csaját.
-Mi közös neked a csajhoz?
-Semmi, csak hogy lássam, hogy milyen jó nője van -vont vállat.
-Ugye tudod, hogy velem jöttél? -vontam fel a szemöldököm, miközben Nathan szinte végig Hannaht bámulta.
-Persze, de Hannah olyan jól néz ki... -kezdte volna szinte elvarázsolva, de félbeszakítottam.
-Mekkora paraszt vagy! -akadtam ki, aztán indulni készültem.
-Ne, Mona, maradj még! -szólt utánam. -Nem úgy gondoltam!
-Szerintem igenis úgy gondoltad -vágtam rá. -Ráadásul egy randin, most komolyan? Akkor menj oda, és pattintsd le a csajt Liam ujjairól, de legalább ne hozz ilyen hülye helyzetne! Nagyon rossz ám ilyeneket hallani az én oldalamról -vágtam a fejéhez, aztán kifizettem a kávém, és elhagytam a helyet.

-Izgulok -jelentettem ki Evelynnek a meccs előtt.
-Nekem mondod? A gyomrom kábé akkora, mint egy golflabda. Nem, annál is kisebb, mint egy pingpong-labda -magyarázta.
-Nyugi, lányok -kacsintott Victoria, a legtapasztaltabb játékos a keretünkből. -Simán vernünk kell őket, jobbak vagyunk náluk.
-Hát, remélem -motyogtam.
Végülis igaza lett Vickinek, 2-1-re megvertük a kanadai nemzeti csapatot, de nem volt a legsimább meccs. Evelyn majdnem megsérült, volt egy nagyon csúnya esése valahol az első játékrész végén. Szerencsére semmi komolyabb baja nem lett, de utána már nem tudott visszaállni.
-Lányok, kitaláltam, mit csináljunk -közölte Lily. -, amiben nem kell inni, mert ugye az a sporttal és az életkorunkkal nem kompatibilis. Üvegezzünk, írjunk hozzá ilyen kis cetliket, amiken témák szerepelnek, és akit pörgetünk, elmond valami bizalmasat azzal kapcsolatban magáról. Vagy ha nem, akkor citromot eszik.
-Citromot? -kérdeztem. -Inkább igyunk, annyira csak nem iszik senki túl sokat -mondtam.
-Szerintem is igyunk -értett egyet velem Kate.
-Jó, hát akkor igyunk, nekem mindegy -vont vállat Lily.
Bő másfél óra után mind a tizenhatan az egyik szobában ültünk, középen egy üres vizesüveggel, mellettünk egy üveg Vodkával, cetlikkel és poharakkal. Mindenki két-két szóval készült, így aztán egy egész halom papírdarab hevert a lábainknál.
-Én kezdek -jelentkezett Lily, majd megpörgette az üveget, ami Sophie-nál állt meg. A lány húzott egyet.
-»Lány churs« -olvasta fel. -Ezen még nem gondolkodtam. Zara Larson mondjuk nem rossz. Legyen ő.
-Vagy ő vagy Nicki Minaj, nem? -kérdezte Vicki, mire felnevettünk.
Sophie pörgetett. Evelyn.
-»Szőrtelenítés«. Ezt hogy értitek?
-Mit, mikor, hogyan? -vonogatta a szemöldökét Lina. Evelyn sóhajtott, majd nagy vonalakban elmesélte, hogy mit, mikor, hogyan. Aztán a flakonhoz nyúlt. Lily.
-Ez hamar körbeért -jegyezte meg Avery, aki épp a szemüvegét törölgette.
-»Barát (intim titok)«. Nem fogom kibeszélni szegényt -mondta a lány, majd a piás üvegért nyúlt.
-Majd én töltök neked -ajánlotta mosolyogva Amy, majd csurig töltötte a kis poharat. Lily lehúzta az italt, de azért a végén az arcára kiült egy grimasz. Ez így ment körökön át. Szinte mindenki ivott már, amikor engem először kipörgettek.
-Végre -forgatta a szemeit Avery. Mosolyogva néztem rá, majd húztam egy cetlit.
-»Szex« -bámultam a lapomat. -Sok mindent nem tudok mesélni. Egyszer csináltam csak, két éve egy buliban -vontam vállat.
-Kivel? -csillant fel Evelyn szeme. Ő ismerheti a tagot. Mosolyogva vállat vontam, és a számhoz emeltem a mutatóujjamat, jelezve, hogy nem fogom elmondani.
-Innia kell -jelentette ki az évfolyamtársam a többiekre nézve, akik egyetértően bólogattak. Megforgattam a szemeim, majd az üvegért nyúltam, és beleittam.
Anya nagyon örült, amikor negyed kettőkor kissé ittasan értem oda hozzájuk. Messze nem én voltam a legrosszabb állapotban, méghogy senki nem iszik annyit. A féltestvéreim nem voltak otthon, csak anya és a párja. Anya egyből ágyba küldött, hogy aludjam ki magam, de nekem nem jött álom a szememre. Felnéztem az internetre, ott úgyis mindig történik valami. Amint bekapcsoltam a netet, Liam chatfeje villant fel a képernyőn.

Collins: Na, mennyi lett a meccs?

Körülbelül öt perc alatt sikerült egy értelmes szót leírnom.

Webster: Nyertünk.

Collins: Gratulálok. Most anyukádéknál vagy?

Komolyan szeretné, ha ebben a semmire sem jó állapotomban üzengessek vele?

Webster: Ja.

Collins: Baj van?

Kómásan bámultam a képernyőre. Az egyetlen bajom az, hogy reggelre semmire sem fogok emlékezni ebből a beszélgetésből. Inkább megcsörgettem a fiút, hogy ne tartaon órákig, amíg elmagyarázom neki, hogy mi van velem.
-Nem gondoltam volna, hogy megérem ez: a nagy Ramona Webster felhívott -játszotta el élete drámáját Liam.
-Csak azért hívtalak, hogy ne kelljen sokat írnom. Nem vagyok chat-kompatibilis üzemmódban -közöltem.
-Te ittál? -esett le Liam álla, már szinte hallottam a koppanást a padlóján.
-Csak egy kicsit -hazudtam.
-Baszki, te részeg vagy -kiáltott fel. Nincsenek szülei, akik hajnali kettőkor aludni szeretnének anélkül, hogy a fiuk ordíbálna?
-Nem vagyok részeg -ráztam a fejem, de inkább gyorsan befejeztem, mielőtt még kidobtam volna a taccsot a paplanomra.
-Oh, dehogynem -örült. Azért ennyire nem kéne, hogy boldoggá tegye a tény, hogy berúgtam.
-Ez neked most jó?
-Ha legközelebb a fejemhez vágod, hogy sportoló vagyok, de mégis iszok, akkor lesz mit felhoznom ellened -mondta.
-Nekem nem azzal van a bajom, hogy iszol, hanem azzal, hogy cigizel. De igazából nem is tartozik rám -csuklottam el a mondat végét.
-De nekem számít a véleményed, Webster -motyogta. Mi? -Hiányoztál matekról. Magamtól kellett házit írnom. Érted? Nekem. Házit. Egyedül.
-Tudom, meghaladta a képességeiedet -mosolyogtam, és hirtelen mintha kijózanodtam volna. Melegség öntötte el a szívemet, ahogy azt mondta, hogy számít a véleményem és hogy hiányoztam neki. Egyszer csak egy kósza gondolat ötlött fel bennem, és innentől nem hagyott nyugodni: mi van, ha nekem tetszik Liam?
Vagyis... Persze, hogy tetszik. Azok a szép kék szemek, a szőkésbarna tincsei, laza mozgása, aranyos mosolya és kis spanyol akcentusa, ami néhány szónál még hallatszik, mindenkinek feltűnnek. Nem hiába ő az egyik legnépszerűbb srác a suliban.
De talán ez több, mint tetszés. Talán komoly érzelmeket táplálok iránta.
-Webster! -szólongatott. -Itt vagy még, vagy elaludtál?
-Itt vagyok -motyogtam.
-Én is hiányzok neked? -kérdezte pimaszul. Igazság szerint most, hogy el kezdtem ezen gondolkodni, el kezdett hiányozni.
-Nem -közöltem egyszerűen. -Miért hiányoznál?
-Mert lány vagy, én meg... én meg Liam Collins -érvelt -szerinte- teljesen logikusan.
-Sajnálom, de egy kicsit sem hiányzol.
-Ezért beszélsz moat is velem.
-Azért beszélek most veled, mert nem tudok aludni -vágtam rá. -Te vagy az, akinek nincs indoka...
-Oké, akkor szia -köszönt el, de én nem akartam. Tisztáznom kell magamban az érzéseimet, és egy hosszabb beszélgetés erre tökéletes lehet.
-Ne már! Azt akarod, hogy megöljön az unalom? Akkor kiről írsz majd matek házit? -játszottam rá.
-Jó, jogos -sóhajtott. -De akkor mesélj valamit...

Tíz perccel dél előtt a simogató napfényre keltem, ami bevilágította a szobát. Kikászálódtam az ágyból, majd a konyha felé vettem az irányt. A konyhában találkoztam az ebédhez készülődő anyával és Jeremyvel, anya párjával. A pult mellett állt Dora, Jeremy lánya is. A lányon látszott, hogy ő is csak most kelt. Valami buliban voltak este Chrissel, aki a lány ikertestvére. Hamarosan az emlegetett fiú is megjelent köreinkben.
-Hát, legalább együtt eszünk. Mi ebédet, ti reggelit -jegyezte meg anya. Így is lett: én benyomtam két piritóst, míg az ikrek műzlit ettek, a felnőttek pedig spagettit.
-Kimegyek cigizni -közölte Chris a kaja után. Dora és én is kikísértük, de mi nem szívtunk. -Mona, mesélj: valami crush vagy pali van? -kérdezte. Már megszoktam Chris stílusát, de elejénte nagyon furcsa volt.
-Olyasmi -vonogattam a vállam. -Tegnap éjszaka beszélgettünk, és rájöttem, hogy bejön -mosolyodtam el halványan.

_________________________________________
Hali!
Hát, eltelt jó sok hét, de újra itt vagyok! Remélem örültök az új résznek, és elnyeri a tetszéseteket. Nem ígérek semmit, se igyekszem visszatérni ide is!
N