Sziasztok! Régen volt rész, tudom-tudom. De koncentráljunk a pozitív dolgokra! Itt vagyok, (szerénység Levi lvl99) és mai témánk az emberkísérletek. Vagyis pontosabban a legfurcsább, legbizarrabb, legkönyörtelenebb és embertelen kísérletek! Jó szórakozást!

Ami nem maradhat el, természetesen, az a Wikipédia-percek! (pólók kaphatók: videosbolt.hu/rivaille)

FIGYELEM! A KÉPEK CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK AJÁNLOTTAK!

"Etikátlan emberkísérletek

Az etikátlan emberkísérlet megszegi az alapelveket. (Na ne már... Tényleg? Jó, pontosítsunk. Az orvosi etika alapelveit.) Sok teszt megtagadta a betegtől a beleegyezés lehetőségét, áltudományokon – például a fajelméleten – alapult, és kutatásra hivatkozva embereket kínoztak. A II. világháború alatt a császári Japán és a náci Németország is végzett etikátlan kísérleteket foglyokon és civileken egyaránt. A kísérleteket csoportok végezték, mint a 731-es alakulat, vagy egyének, mint például Josef Mengele . A kutatás etikai alapelveit megfogalmazó nürnbergi kódex a náci kísérletekre reagálva készült el a háború után. Az Orvosok Világszövetsége által kiadott helsinki nyilatkozat sok szempontból az emberkísérletek sarokköve.
Sok ország etikátlan kísérleteket végzett elszigetelődött népeken. Ilyenek voltak az visszaélések az MKUltra projekt és a Tuskegee szifiliszkísérletek, valamint az őslakosokkal való kegyetlen bánásmód Kanadában és Ausztráliában."

Nos, most, hogy sokkal okosabbak lettünk, (nyilván) kezdjünk is bele!

A halál angyala

A náci orvosoknak fontos szerepük volt a haláltáborok létrehozásában. A náci ideológia fajelméletének, az árja faj felsőbbrendűségének bizonyítása volt az elsődleges feladat.
Ennek legfőbb képviselője a hírhedt dr. Josef Mengele, vagy ahogyan az auschwitzi foglyok emlegették maguk között, a halál fehér angyala volt. (Az orvos SS-egyenruhájára fehér köpenyt húzva járt-kelt a foglyok között.)
A cél kezdetben a náci társadalom működése szempontjából nem egészségesnek ítélt emberek szaporodásának megakadályozása volt. Először a testi és a szellemi fogyatékosokat, a munkaképteleneket, majd később a zsidókat is sterilizálták.
A meddőséget okozó szerek kikísérletezése dr. Carl Clauberg ginekológus feladata volt, aki érzéstelenítés nélkül, különböző maró folyadékokkal próbálta meg elzárni a petevezetéket, vagy kioperálta a nők méhét, óriási fájdalmat okozva.
Sok túlélő csak sokkal később tudta meg, hogy terméketlenségét a táborokban kapott "vitamininjekciók" okozták.

A faji eutanáziától a halálgyárakig

Az eutanáziaprogramban az orvosok gyors eljárásokat próbáltak kikísérletezni arra, hogy kiiktathassák a náci eszmének nem megfelelő elemeket. Így jöhettek létre a zuhanyzónak álcázott gázkamrák, amelyekben szén-monoxiddal vagy Zyklon-B-vel hajtották végre a tömeges kivégzéseket.
Emellett az orvosok feladata volt a táborba érkező transzportok szelektálása is: az erős és munkaképes embereket különválasztották, a nőket, gyermekeket és időseket a másik oldalra, leggyakrabban egyenesen a gázkamrákba küldték.

Egy Auschwitzban folytatott emberkísérlet. A hipotermia-kísérletek foglyait addig tartották jeges vízben, amíg teljesen ki nem hűltek.
A táborokban folyamatosan kísérleteztek a foglyokon: rajtuk próbálták ki például a katonáknak szánt új gyógyszereket, vagy ellenőrizték a pilóták védőfelszerelésének biztonságát, emellett a fronton szerzett sérülések hatásait laboratóriumi kísérletekkel tesztelték.

A hírhedt 731-es egység

A Japán Császári Hadsereg titkos biológiai és vegyi hadviselési egységében borzalmas kísérleteket hajtottak végre kínai, szovjet és koreai foglyokon.
A tömegpusztító biológiai fegyverek kutatására létrehozott 731-es egység, hivatalos nevén a Kempeitai Járványmegelőzési Kutatólaboratórium központja Harbinban, egy volt kínai fűrészüzem területén működött.

Emiatt a japán személyzet cinikusan fahasáboknak szólította a sorszámmal ellátott áldozatokat. Az egység területén dolgozó orvosok a kísérletek során nem adtak senkinek érzéstelenítőt vagy fájdalomcsillapítót, mert úgy gondolták, hogy ezek a szerek megváltoztatják a vizsgálatok eredményeit.

A foglyokat pestissel, lépfenével, kolerával, és egyéb patogénekkel fertőzték meg, majd azt mérték, hogy mennyi idő kell a halál beálltához, és az áldozatok milyen fázisokon mennek keresztül a betegség lefolyása alatt.

Nyomáskamrákban azt vizsgálták, mekkora nyomást képes az ember túlélni, illetve mi történik a szemmel és a szervekkel, ha elérték a halálos szintet. Hasonló kísérleteket végeztek a végtagok lefagyasztásával majd amputálásával.

A 731-es egységnél eleven foglyokon tesztelték aknák, lángszórók és különböző lövedékek hatását

Az élveboncolástól MacArthur titkos amnesztiájáig

Az orvosok legbrutálisabb tette azonban az élveboncolás volt. Miután megfertőzték az áldozatokat különböző betegségekkel, élve felboncolták őket, hogy megvizsgálják az egyes kórokozóknak a szervezetre gyakorolt hatását. A terhes nőket és a gyerekeket sem kímélték.

A fegyverkísérletek esetében élő foglyokon próbálták ki, hogy a gránátok, lángszórók és egyéb harci eszközök milyen hatást gyakorolnak különböző távolságok és testhelyzetek esetén az áldozatokra. A kísérletek során kifejlesztett biológiai fegyvereket kórokozókkal megfertőzött bolhákkal töltött kerámiabombák formájában dobták le Kína területére.

Az így létrehozott járványok csaknem 400 ezer áldozat életét követelték. A világháború végén az összes foglyot kivégezték, az épületet és a bizonyítékokat pedig megsemmisítették.

 A szövetséges megszálló erők parancsnoka, az amerikai Douglas MacArthur tábornok büntetlenséget garantált az elkövetőknek, annak fejében, hogy átadják a 731-es egység kutatási eredményeit.

Így az egykori borzalmak elkövetőinek többségét soha nem állították bíróság elé, sőt, igen sikeres karriert futottak be a japán orvosi szakmában. A történetet két film is feldolgozta: az 1988-as kínai Ember a nap mögött (Men behind the Sun) és a 2008-as orosz Egy kés filozófiája (Philosophy of a Knife).

MOST PEDIG JÖJJÖN NÉHÁNY RÖVIDEBB, DE ANNÁL HATÁSOSABB TÖRTÉNET.

Észak-Korea kísérlet: Egy régi rab mesélte el, hogy Észak-Koreában mérgezett salátaleveleket etettek vele, és a társaival. A méreg hatására minden fogvatartottnál belső vérzés és vérhányás jelentkezett. A börtönben nemcsak a rabokon végeztek kísérleteket, hanem a családokon is. A börtön laboratóriumai pedig mérgező gázzal is fel voltak szerelve.

Szovjet börtönlaboratórium: Politikai foglyokat használtak tesztalanynak a szovjetek, akik olyan méreganyagot akartak kifejleszteni, ami színtelen, szagtalan, és később nem lehet kimutatni a szervezetben. A kísérlet eredményeként megszületett a C-2 nevű méreg, aminek a hatására a rabok hirtelen csendesek, nyugodtak, és legyengültek lettek. 15 percen belül mind meghaltak.

A Tuskegee tanulmány: 1937 és 1972 között, szifiliszben szenvedő, néger férfiakat vizsgáltak Alabama államban. A betegeket nem kezelték, ezért a kísérlet végére a 399 alanyból csak 74 maradt életben. 29-en a szifiliszbe haltak bele, 100-an az ezzel járó komplikációba. 40 férfinak a felesége is megkapta a betegséget, és 19-nek a gyermeke már szifiliszesen jött a világra.

A stanfordi börtönkísérlet: A klasszikus pszichológiai kísérletről nagyon sokan hallhattunk. Ez a vizsgálat azt akarta kideríteni, hogy a fogság hogyan hat az emberi viselkedésre a börtönőrök és a rabok tekintetében. Az 1971-es vizsgálatot Philip Zimbardo vezette.

Erre a kísérletre egyetemi hallgatók jelentkezhettek, akik közül véletlenszerűen kerültek ki a rabok, és az őrök. A kísérlet eleinte jól indult, ám végül le kellett állítani, mert a hallgatók túlságosan belesimultak a szerepükbe. Az őröket játszó alanyok egyharmada szabályosan szadisztikus tendenciákat mutatott a rabok irányába.

A szörny kísérlet: 22 árva gyermek vett részt az 1939-es Iowa állami kísérletben. A vizsgálatot Mary Tudor vezette, aki két csoportra osztotta az alanyokat. Az egyik csoport lelkesítő beszédet kapott, míg a másik negatív terápiában részesült, ami kiemelte, hogy mennyire semmirekellők és milyen hibáik vannak. Akik a negatív csoportban voltak, azok egy életre szóló károsodást szenvedtek.

4.1 projekt: 1954. március 01-jétől a Marshall-sziget lakói radioaktív-sugárzásnak voltak kitéve. Erről nekik senki sem szólt, mert a kutatók azt figyelték meg, hogy a sugárzásnak milyen hatásai vannak. A megfigyelés alatt nagyon sok volt a halva születetés, és a vetélés, ám a következő öt évben ez visszatért a normál szintre. 20 évvel később szinte minden harmadik ember rákos lett, akik a sugárzás ideje alatt született. Amikor napvilágra került a 4.1 projekt, akkor hatalmas botrány kerekedett ki belőle.

Projekt MKULTRA: A CIA végezte az MKULTRA kódnevű kísérletet, amiben az elmét akarták kontrollálni. A tanulmány alanyain LSD-t is használt az Ügynökség, aminek az emberei a dolgozókon, a katonákon, a doktorokon, az ügynökökön, a prostituáltakon, és mentálisan beteg embereken kísérleteztek. A CIA gyakran illegális módszerekkel cserkészte be az alanyokat, akiknek a drogos állapotáról videófelvétel is készült, ám azt később megsemmisítették.

A helyreállítás projekt: Az 1970-es években a dél-afrikai hadsereg kényszerítette arra a fehér leszbikus és meleg katonákat, hogy nem átalakító műtétnek vessék alá magukat. Természetesen ez nem azt jelentette, mint napjainkban. Az 1970-es évekbeli műtétek kémiai kasztrációt, elektrosokkot és gyógyszeres kísérleteket jelentettek. Pontos szám nincs arról, hogy mennyi embert vetettek alá ezeknek a borzalmaknak, de körülbelül 900 szexuális „helyreállító" beavatkozást hajtottak végre a katonai kórházakban.

Ennyi lett volna mára, hamarosan (remélhetőleg tényleg hamarosan) jövök a folytatással!

Addig is Szép napot Kadétok!

Rivaille

(Forrás: bizzariummagazin)