A kagylók üres,
Hamis csillogása
Megbabonáz.
Úgy, ahogy a levendula bohó aromája
Is minden nap elbájol.
Teljesnek tűnő életek szakadnak ketté
S válnak eggyé.
Egy összegyúrt massza a világunk,
Belőlunk áll,
S mi mégis többre vágyunk.
Önmagunknál többre,
Mintha nem lenne elég lelkünk
Befejezetlen egésze.