A forró üveg megmunkálását erős kéz végezte,
Erős, de bizonytalan.
Hallatlan
Hogy ilyenre bízzák a munkát,
Egyszerűen csudás,
Mondhatom
Kín-keserves munka,
De eredménye megmutatja,
Hogy az amatőr sem olyan tehetségtelen.
Képzelem,
Mi lett volna, ha eltöri
De se törni,
Se szakadni nem akart az a fránya üveg!
Vagy mégis?
A szilánkok a szélrózsa minden irányába repültek, röpültek.
Az újonc elsápadt,
Ledermedt.
Testét átjárta a félelem,
Szinte érezte a kiáltások hevét orcáján.
El akart tűnni,
Elmenekülni, de nem tehette.
Munkája szent, s ő most mégis elvétette.
Teringettét
Ez a nép,
Hogy ki nem tud találni jobb szórakozást, mint, hogy kezdő formálómunkást
Állít be a gyakorlott helyére.
„Kell a munkatapasztalat"
Kell is, bizony, kéne is
Csak azt nem értem, miért az álarcosbál hattyúját kell összetörni, a fenébe is
A merev alak megmozdult.
Lefelé nyúlt, fordult,
Hogy összeszedje a darabkákat.
A szilánkok sebet ejtettek kézfején,
Mint, ahogy kedvese tartózkodó szavai, a szívén.
Meggondolta magát.
Magát talán nem így nevelték?
Bizonyára nem.
Nem úgy, hogy eliszkoljon a bajban.
Állni kell a sarat.
Állni bizony
Viszont, kardot ki kivon,
Fűszál mozdulására is,
Ne lepődjön meg, ha a műből s a művészből nem marad más, csak egy kis
Üvegdarab.