A lapok szinte önmagukat fedték fel előttem, a jósnő hosszú karmait irányítva, a sorrend szempontjából. A vibráló, éles ujjak egyenként fordították fel a titokzatos lapokat.
Szerelem. Átok. Árulás.
A jövőm eldöntetett, pár papírlap által. A meghökkentő képek látszatára orcámon furcsa arckifejezés jelent meg.
– Nem – szóltam, s a fecniket a jósnőhöz vágtam.

Enyhe mosoly jelent meg az asszony szája körül, ahogy engem nézett, miközben kisétáltam a sátorból. Ki a mutatványokkal fűtött mulatozás kellős közepébe.

– Nem. – Szinte motyogva ismételte meg e szavakat a javasasszony, majd egy elcsukló mozdulattal felállt és az asztal fölé görnyedt. Felszedte a sötét, fenyőből készült asztalibútor felszínéről a kártyákat, s azokat elégette egy gyertya lángjában.