Kacaj éjféltájt
Tizenkettőt üt az óra,
Sietnem kell, sietek,
De nem vagyok én hamupipő,
Cipőmet nem vetem le.
De valamit mégis ott hagyok
Ott a bálban, ott bizony.
Első kérőmt', s első tánct,
Hátrahagyom.
(Talány, talán...)
Elvesztek most mindörökké
Mindörökre a sötétéi
Mindkettejük.
Hintóm gurul
Visz, csak visz haza.
A hold mutatja az utat,
Mint bágyadt turul,
Röpdesik,
S úgy tanulja, mi csillagok tana,
Hogy rossz emlékről feledkezik.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro