Kimerült lelkek kószálnak
E világ kormos, elhasznált utcáin.
Megfáradt elmék, testek zúgnak
Körbe-körbe, míg az örvényből kivehető
Nem lesz,
Mi vagyunk.
Egy fényes gömb,
Csillag, csillagpor,
Mely keveredik a kavargó pernyével,
Mi most a csataterekről örvénylik,
Lövések tompuló zajával, neszével
Egyetemben.
Halálhörgés, mi felemészt
S csillag a nyomás alatt
Összeomlik.