Nem sokkal azután, hogy a megkaptam a válasz emailt egy hatalmas támadás történt. Egy másik városban egy épület nagy részét lerombolták. Azt mondták a hírekben, hogy emberáldozatokkal is járt. Az incidensre egy napra kaptuk az emailt, hogy a találkozót elnapolták a következő hónap tizedikéig. Nem volt nehéz kitalálni miért.

A reggel nehezen indult. Ahogy felébredtem, felöltöztem, majd lementem reggelizni egy szokatlan látvány fogadott. Mindenki ott volt. Az egész osztály egy helyen, mintha normális lenne. Látni lehetett, hogy irritáljuk egymást, de néma csendben evett mindenki. Megcsináltam a kávém. Leültem egy székre, majd Nagaoval egymást szuggerálva inni kezdtem. Kicsit se irritált, ugyan.Ezután mindenki egyszerre rohamoztak meg az illemhelyiséget. A fiúk ott tolongtak, míg én és Arisa-chan kényelmesen vettük igénybe a női mosdót. Miután megmostuk a fogunkat felöltöztünk és elhagytuk a kollégiumot. Az első óránk matematika volt Ectoplasm-mal. Egész egyszerű egyenletek kellett megoldanunk, gondolom. Mindenki tök könnyen megoldotta, de én csak a fogaimat összeszorítva próbáltam megoldani. Húsz egyenletet adtak fel az órára. Mindenki egész könnyen befejezte csengőig. Mikor én felálltam még csak a nyolcadiknál jártam. A táskámba gyűrtem, majd elkezdtem előpakolni a következő órára. A délelőtti egyszerű óráink gyorsan lementek, mire az utolsó, az osztályfőnöki jött. Kayana-sensei. Lépett be a terembe.

- Jó reggelt, osztály!- lépett az asztalhoz, nem törődve a fiúk tekintetével, akik a szemeiket le sem vették róla. Nem mintha csodálták volna, mint én vagy Arisa-chan, vagy csak tiszteletből figyelte volna, mint Ame-kun, Baisho-kun, vagy akár Doi-kun. A többi fiú az osztályban mind Nagao talpnyalója volt, és tiszteletlen. Érthető okokból ezáltal másért figyelték a tanárnőt.- Nos, eljött az ideje, hogy bejelentsek valamit.- mosolygott az osztályra. Bár az osztály nagy része igen tiszteletlen vele, úgy tűnik, mintha őt nem érdekelné. Bár így is furán néz ránk néha. Soha nem tudom hova tenni ezt a nézést. Nem tudom mit jelent. -Ugyanis, hamarosan itt van a Sportfesztivál!- mosolygott izgatottabban, mint mi. Az osztályban egy pillanat alatt eltűnt a tiszteletlenség leghalványabb sugarai is, helyette az izgatottság vett erőt az osztályon. -Nos, látom titeket is érdekel. Nos elveiben ugyanaz lesz a menetrend, mint tavaly. Ugyanúgy lesz eldöntve, hogy milyenek lesznek a selejtezőitek, és ugyanúgy én fogom bírálni a párbajokat. Ugyanúgy Eraserhead és Present Mic lesznek a hangos bemondók, és ugyanúgy részt fog venni az egész évfolyam. Mind ti, mind a B-sek, vagy támogató szakosok, akár a vezetői szakosok.- mosolygott.- Adjatok bele, majd mindent!- mutatta fel a hüvelykujját, mire az állatiasabb diákok elüvöltötték magukat, hogy rendben, köztük Arisa-chan is, én csendben rajongtam magamban. 

A Sportfesztivál! Amióta az eszemet tudom néztem, hogy kik, hogy teljesítenek. Eijirou sajnos kiesett tavaly, de hiszek benne, hogy idén nyerhet! Ő a legférfiasabb ember, akit ismerek! Biztos, hogy... kivéve őt... ő képes szembeszállni... ő ugyanazon a szinten férfias, mint ő... megráztam a fejemet erre a gondolatra. Nem. Eijirou fog nyerni! Hiszek benne, hogy ő fog! A hitem nem inoghat meg benne! A Sportfesztivál... egyszerűen hihetetlen, hogy máris eljött az ideje, hogy ringbe szálljunk egymás ellen! Elképesztő.

- Úgy készüljetek fel, hogy akkor fog először látni benneteket a nyilvánosság. Köztük a profi hősök, a cégek fejesei. Ezeknek tekintetében is gyakoroljatok! A tapasztalat nagy hatalom. Minél jobb hőshöz kerültök annál többet tudhattok meg akár a szakmánkról. -mosolygott, majd a mondata végére a levegőbe hasított a csengő.- Rohanjatok öltözni!- mondta, mire mind fogtuk a cuccunkat, majd lerohantunk az öltözőbe.

Átvettem a fekete farmernek tűnő cicanadrágot, majd felvettem az acélbetétes csizmám. Levettem az ingem, mire Arisa-chan ijedten nézett rám.

- Kaede...-chan...- motyogta engem nézve. Végig néztem magamon, mire megértettem mitől ijedt meg. A mellkasomon, bal oldalt volt egy vágás. Egy pillanatra, mintha egy homályos emlékkép villant be, mire a fejemhez kaptam.- Kaede-chan!- kapott utánam, mire feltűnt, hogy elkezdtem eldőlni. Megtámasztottam magam a lábammal, majd magamra erőltettem egy mosolyt és ránéztem.

- Semmiség, Arisa-chan!- mosolyogtam. A megkönnyebbülésétől őszinte lett a mosolyom. Felvettem a ruhám, majd a fejemre helyeztem egy pántot, amit utólag kértem. Letakarja a füleimet, és jobban hallok tőle, mint egy átlagosan. Elszántan elvigyorodtam, majd pacsira nyújtottam a kezemet. -Nyerjük meg a Sportfesztivált!- vigyorogtam rá, mire visszabiccentve, mosolyogva belecsapott. Kimentünk órára. Elvezettek minket egy kisebb épületbe, ahol is a feladatunk egyszerű volt. A lapos területen, fabábukat használva célpontként, gyakoroljunk a képességünkkel.

Ahogy belépett a saját ringembe gyomorgörcs kapott el. Tudatosult bennem, hogyha a képességemmel nem érek semmit, ha nem tudok valamit megérinteni. Azt pedig könnyű megoldani, hogy távol tartsanak maguktól. Gondolkodni kezdtem, mikor egy kéz jelent meg a lábamon.

- Valami probléma van, Kirishima-leány?- kérdezte All Might. Legyűrtem a fangirl énemet. 

- A képességemmel nem érek semmit tárgyak nélkül, és képességtől függ, hogy az adott ember közelébe jutok e. -mondtam ki hangosan a gondolataim.-  Így szinte lehetetlennek érzem, hogy...

- Ha ez lehetetlen neked akkor, hogy válnál hőssé?- kérdezte, mire kikerekedett szemekkel ránéztem.- Hősök dolga, hogy képesek legyenek a lehető legtöbb helyzetben helyt tudjanak állni! Ráadásul van még két heted! Eddz, és találj ki valamit! Hogy miért? Azért, hogy nyerj! Hogy hős lehess!- mosolygott, mire felragyogtak a szemeim. 

- Igenis! Nyerni fogok, és hőssé fogok válni!- mosolyodtam el. Egy ideig még nézett, majd levette a kezét a vállamról.

-  Helyes!- mondta, majd tovább ment. Gondolkodni kezdtem, hogy ezt hogyan tudnám elérni. Felcsillantak a szemeim. Ha igaz, amit akkor felvetett...

Azt a felvetést próbáltam egész órán. Nem értem el vele mást, mint az utolsó próbálkozásnál egy apró kis szellőt és, hogy az összes erőm elfogyjon. Mikor meghallottam az óra végét összerogytam. Mindenki fabábuja elpusztult, csak az enyém állt tökéletesen épen. Fájdalmasan felsóhajtottam, majd Ame-kunra támaszkodva elhagytam a termet.

A délutáni órák további részén nem tudtam figyelni. Levegőért kapkodtam, lihegtem. Teljesen kifáradtam. A képességemet se voltam képes használni a túlhajszolás miatt. Az órák után Arisa-chan segítségével indultam vissza a kollégiumba. Nagaoék nevetve mentek el mellettünk. Prüszköltem egyet, mikor rájöttem, hogy rajtam nevetnek. 

- Még, hogy ő megnyeri a Sportfesztivált? Komolyan gondolta volna, vagy csak viccelődött? -nevetett az egyikük. A többiek csak helyeseltek.

- Most képzeld el, ahogy ott áll remegve veled szemben a ringben, és nem tud kezdeni semmit? Még a végén megsajnálnám!

- Ugyan, már srácok! Ti komolyan azt hiszitek, hogy ő be fog jutni a párharcokba?- szólt rájuk Nagao.

- Őszintén nem értem, hogy miért vannak lányok ezen a szakon. Mármint. A női hősök mindig is viccek voltak! Pláne Kirishima-tan. Eléggé gyenge, ahhoz képest, hogy nem is láttam a felvételin.

- Oi, Kaede-chan... ne foglalkozz velük... ők csak pár felfújt hólyag.- próbált vigasztalni. Lehajtott arcomon egy könnycsepp szántott végig. Egy barom vagyok. Miért foglalkozok velük? Talán, mert... úgy érzem, hogy ezúttal igazuk van?

- Őszintén nem értem, hogy miért vannak lányok ezen a szakon. Mármint. A női hősök mindig is viccek voltak! Pláne Kirishima-tan. Eléggé gyenge, ahhoz képest, hogy nem is láttam a felvételin.

- Mit gondolsz, hogy jutott be? Egyértelmű...- a további részét a mondatnak nem hallhattam.

A szobám ablakában ültem. Némán. Az ajkaim csak-csak megremegtek, ahogy kinéztem a Holdra. Az arcomat könnyek szántották. Ugyanolyan gyenge vagyok, mint voltam. Hiába volt minden szenvedésem? Nem is lehetek hős, igaz? Csak egy naiv, gyermeki álom volt egy még naivabb kislány részéről.

- Mindent bele!- mosolygott Eijirou.

- Hogy hős lehess!- visszhangzott All Might.

Ökölbe szorult a kezem. Hős leszek. Képes vagyok rá. Összeráncoltam a szemöldököm.

- Majd én megmutatom mire képes egy lány.- súgtam megérintve az ablakot, majd egy alig hallhatót súgva, mire ezernyi szilánkká tört, melyek a holdfénytől apró csillagoknak tűntek, melyek csak úgy lebegtek körülöttem a levegőkben.

**************************************************************************************

Íme a mai rész! Kérlek írjátok meg a véleményeteket kommentben!

Ha tetszett csillagozz is!

Sayonara!

W23.