Felsikítottam. Az egész épület tőlem zengett. Bakugou tépte fel az ajtót.

- OI, KAE- elakadt a szava, mikor megpillantott a gép előtt. A széktámlámnak dőlve, a szívemhez kapva, de őt bámulva értetlenül.

- Bakugou?- ráncoltam a szemöldököm. Köztem, a kamerám és a képernyőm között kapkodta a fejét. Mikor lassan felfogta, hogy videót vettem fel, felsóhajtott.  Gyengén a fejemre ütött.

- Mi a francot csinálsz, Deszka?- kérdezte a fülemről arrébb húzva a fejhallgatót. A képernyőmre pillantott, amin a Jó éjszakát, Angelina! című horrorjáték volt nyitva.

- Ezt én is  kérdezhetném. -morrantam fel, majd visszafordultam a gép felé.- Videót veszek fel.

- De mi az anyádért sikítottál?- emelte meg a hangját. Ránéztem. Engem figyelt összeráncolt szemöldökökkel. Felsóhajtottam.

- Mert ez egy horrorjáték. Nem vagyok oda értük, de megígértem, hogy kiviszem. És megijedtem. -mondtam ki egyszerűen, vállat vonva. 

- Miért nem érinted meg, hogy vigye ki magát? Te meg felveszed, mintha olyan könnyen kivitted volna, és kész.- huppant le egy székre, amit odahúzott mellém. 

- Az sokkal egyszerűbb lenne, nem igaz?- kérdeztem visszatéve rendesen a fejhallgatóm.-De akkor...- fordultam felé.- Hol lenne a kihívás?- kérdeztem, mire elhallgatott. Folytattam a videó felvevését, majd mikor ismét meghaltam, ijedtemben megsikkantottam. Bakugou felröhögött mellettem. Odakaptam a vörös fejem. Zavaromban, hogy kiröhög elvörösödtem.- Minek vagy még itt?- kérdeztem duzzogva, mire gúnyos mosollyal rám nézett.

- Azért, hogy ilyenkor én ne kapjak szívrohamot. Ugyanis,- húzta arrébb a pólóját, hogy lássam a jelemet.- ha emlékszel.- húzta fel fél szemöldökét."Mentsd meg az életem!" Érzi, ha gázban vagyok. Ez fantasztikus. Felsóhajtottam, majd folytattam a videókészítést. Néha kiröhögött, vagy beszólt. Miután elköszöntem, áttöltöttem a gépemre. A videóvágás felénél jártam, amikor Bakugou belépett a képbe. Felsóhajtottam. Akkor nem egyedül leszek a videóban. Ez egyre jobb. Miután végeztem kikapcsoltam a gépet. A fiú felé fordultam, aki abban a pillanatban kapcsolta be a telefonját.

- Akkor szedjük össze.- szólaltam meg, mire összerezzenve lezárolta a telefont.- A jel, csak akkor tűnik el, ha megmented az életem. De bármi miatt is, ha veszélyben érzem magam te érzed, és szinte kötelezően meg akarsz menteni. Igaz?- kérdeztem, mire bólintott. Felsóhajtottam.- Hát ez remek.

Ezután, már nem beszélgettem vele, helyette kommenteket olvastam. A hirtelen megcsörrenő telefonra összerezzentem.

- Mit akarsz, Mosómedve?- morrant fel mellettem.- Mi? Nem... Nála... Nincs itthon... Csak... Miért lenne?....... Legyen. Leraktam.- nyomta ki, majd felém fordult.- Öltözz, találkozunk Mosómedvéékkel.

- Mi van?- fordultam felé. Felvette a dzsekijét, majd rám nézett.

- Mi az egész nap kommenteket akarsz olvasgatni?- kérdezte, mire halványan elpirulvaa gépre sandítottam.

- Én... mindig ezt csinálom.- motyogtam. Amióta videózom, a magántanulásom alatt, azóta, hogy haza jöhettem a kórházból, mindig. Egy pillanatra megenyhült az arca, majd ismét ingerült lett.

- Oi, Deszka. Ezen most változtatunk. Mozdulj!- szólt rám, majd végleg elhagyta a szobám. Felsóhajtottam, majd átöltöztem. A sötétkék pulcsimat egy fekete, váll nélküli hosszú ujjúra cseréltem, a szürke pamutrövidnadrágomat, egy szürke, szűk farmerre. A derekamra kötöttem egy piros pulcsit, a hajamat elrendeztem, majd utána mentem. Felvettem a piros sportcipőm. Bakugoura pillantottam, aki végig mért. Gondolom nem sejtette, hogy teljesen átöltözök.

- Mehetünk.- mondtam, felvéve a válltáskám. Biccentett, majd elhagytuk a házat, bezárva azt. Az úton csendben lépdeltünk úgy, hogy én körülbelül másfél méterrel lemaradtam mögötte. Csendben végigmentünk az utcákon. Átvágtunk a parkon, majd megálltunk az üzletközpont előtt.

- Oi, Bakugou!- integetett Mina. Elmosolyodtam, mikor megláttam őket.- Látom Kaedét is elhoztad.- mosolyodott el, majd megölelt.- Megjött a mi kedvenc netcelebünk!- vigyorgott, mire én elnevettem magam.

- Yo Kaede!- vigyorgott Kaminari, ahogy a nyakamat elkapva adott egy barackot.

- Ne már!- nevettem, és elkezdtem helyre igazítani a hajamat. Jirou-sannal és Seroval lepacsiztam.

- És most?- morrant fel unottan Bakugou.

- Moziba megyünk.- vigyorgott Mina, mire Kaminari és Sero egyszerre erőltetetten mosolyodott el. Értetlenül néztem rájuk, majd Jirou-sanra, aki legyintett. Mina berángatott minket, majd vigyorogva indult cél egyenesen a mozi felé. Így elől Mina vezetett minket, utána én mentem középen oldalamon Pikachuval és Seroval, akik kínosan próbálták elmondani mit fogunk nézni, mögöttünk halk beszélgetéssel, szinte csendben baktatott Jirou-san és Bakugou.

- Oi...- szóltam suttogva a két fiúnak.- Bakugou általában veletek is ordibál, sőt Minával is. Hogy tud csendben lenni?- kérdeztem óvatosan hátra pillantva rájuk.

- Oh, te nem is tudod. Jirou Bakugou harmadik legjobb barátja. Ez annyit tesz, hogy kemény három embert képes igaziból barátnak nevezni. De ez csak azt jelenti, hogy ők a legjobb barátaik.- mosolyogtak. -Kirishima, a barátnője, és az ő legjobb barátnője.- mutatott Jirou-sanra Kaminari. Megdöntöttem a fejem, majd kérdezni akartam valamit, de odaértünk a mozihoz.

- Én megveszem a jegyeket, úgyhogy adjátok a diákjaitokat. Addig menjetek kaját venni.- mondta ragyogva, úgyhogy mit sem sejtve átadtam a kis, kemény kártyát. Mind ezt tettük, majd beálltunk a sorba. Kaminari nagy kólát és nagy nachost kért, Jirou-san közepes kólát pereccel, Sero páros menüt kért, nagy gyömbérrel és popcornnal. Bakugou egy egyszerű vizet kért. Én egy közepes popcornt és egy hűtött gyümölcslét kértem. Mina visszatért, majd elvette Serotól az egyik poharat. Elindultunk a jegyüzérekhez, mire átnyújtotta a jegyeket. Eltépték, majd unottan bejelentették, hogy hatos terem balra, jó szórakozást. Megköszöntük, majd bementünk. Mina ült az egyik szélén, mellette Sero, utána Kaminari, aztán Jirou-san, mellette én ültem. Én mellettem Bakugou huppant le, ezzel lezárva a csapatot. Csendben ültem, és próbáltam megállni, hogy beleegyek a nasimba, majd elindultak az előzetesek. Végigment sok remek új film, majd lekapcsolódtak a lámpák.

- 16 éven aluliaknak nem ajánlott- hangzott a hang, majd elindult a film. Szépen lassan felismertem és nyeltem egyet. Horror. A hat tagú csapatból hárman remegtünk. Én, Sero, Kaminari. Nem féltem, csak izgultam. Eleinte egész kellemes volt, még nevettem is, és kezdett bennem oldódni a feszültség. Aztán megtörtént az első halál. Páran felsikítottak a teremből. Köztük Kaminari. Jirou-san nyugtatta. Csendben néztem a filmet, majd egy idő után félve remegtem. Ekkor már Mina is nyugtatta Serot. Félve próbáltam egyre jobban a székembe kucorodni, a popcornos tasakot szorongatva. Egy kéz érintette meg az enyémet a tasakon, mire halkan felsikoltottam egy pillanatra, és jobban szorítottam. Óvatosan lefejtette azt az egyetlen kezemet, majd a kéztámlára tette. Összeszorítottam a szememet, felkészülve a halálra. De nem halál várt rám. Helyette a kicsit nyirkos kéz rásimult a kézfejemre és a hüvelykujjával köröket rajzolt rá. Bakugoura pillantottam, de ő csak a vásznat bámulta néma csendben. A szívem szépen lassan lenyugodott, már nem féltem annyira. A mellkasomat melegség árasztotta el, és biztonság érzetem lett. Arcomon halvány pír volt, de már nyugodtan néztem a vásznat. Néha összerezzentem, ilyenkor megszorította a kezemet. A filmnek vége volt, már a vége főcím ment le, mikor én lejjebb csúsztam a székemben.

- Túléltem.- nyögtem fájdalmasan. A kéz egy utolsót szorított az enyémen, majd elvette.

- Ha élsz még, akkor keljél fel, mielőtt még ránk szólnak.- morrant fel Bakugou. Felrántotta a félholt Serot és Kaminarit, akik a barátnőikre támaszkodva elindultak lefele. Utának bicegtem a székek között, majd lassan utánuk sétáltam. Mikor kiértem az együtt nevetgélő Ame-kunt és Arisa-chant pillantottam meg, akik a kilences teremből jöttek ki. Egy pillanatra fájt, hogy kihagytak, majd észrevettem, hogy abban a teremben egy romantikus komédiát játszottak. Fáradtan elmosolyodtam, majd a saját csapatom után mentem. Beültünk még kajálni egy gyorsétterembe, de én már nem voltam éhes. Csak egy fagyit kértem, mint Jirou-san és azt eszegetve néztem a két zabáló srácot, és a nyugodtan eszegető Minát és Bakugout. Mikor befejezték, nagyban beszélgetve kiléptünk az épületből, majd a diszkont előtt elköszöntünk egymástól. Ők négyen másfelé mentek, én Bakugouval indultam hazafele. Ezúttal beszélgettünk. A feloldott hangulat megmaradt, én nevetgéltem, ő ugyanolyan morcos maradt, de elbeszélgettünk. Már besötétedett így próbáltam a közelében maradni. Féltem, hogy megismétlődik a múltkori. Ezt ő is megérezhette, mert felmorrant, hogy nyugodjak le, minden oké. Tovább beszélgettünk az élet nagy dolgairól, hogy milyen a sportfesztivál, majdan, hogy milyen videókat csinálok, stb. Fel se tűnt, de már a kapuban álltunk és beszélgettünk. A végén elröhögtem magam, majd mosolyogva ránéztem.- Ugye Deszka, hogy jobb volt, mint kommenteket olvasgatni?- mondta egy halvány, de fölényes mosolyt megeresztve. Felnevettem.

- De. Jobb volt. Köszönöm!- mosolyogtam, majd intettem neki. -Asszem jobb, ha bemegyek. Majd találkozunk! Jó éjt, Bakugou!- bazsalyogtam, majd bementem a házba. Még egy morgást hallottam, ami talán egy jó éjt volt, nem tudom, de utána csak a távolodó lépteit hallottam. Mosolyogva léptem be a házba. Lehet, hogy a végén összebarátkozom ezzel a majommal?

***************************************************************************************

Jaj, de rég volt rész! Bocsánat, kicsit kiestem a BnHA-ból, most, hogy újra néztem az AoT-ot. Őszintén sajnálom, hogy nem hoztam közben részt!

De most itt van ez, és igyekszem sok részt hozni. Ha tetszett ez a nyugisabb rész, akkor  nyomj egy csillagot, és ha tetszett, ha nem írj kommentet! 

Sayonara, keep smiling!

W23.