~~Emlékek~~

A hajam a derekamat verdeste ahogy rohanta. A szemembe lógott ezzel fekete függönyt húzva közém és a világ közé. Lihegtem, szúrt az oldalam. Az arcom koszos volt, és sáros könnycseppek mosták. Számban vér íze volt, ahogy rohantam. Megbotlottam, de tovább rohantam. Az iskolai egyenruhám szakadt volt. Megbotlottam ismét, de ezúttal elestem. Felsikkantottam, mire a kezemet a számra csaptam.

- Arra van!- hallottam magam mögül, mire gyorsan felálltam és rohanni kezdtem. Egyre közelebbről hallottam őket, mire megkerültem a drótkerítést. A hajam beakadt. Vadul rángatni kezdtem, de csak jobban fájt, nem engedett. A könnyeimtől nem is láttam már.- Na, ki van itt?- vigyorodott el az osztálytársam. A hajamnál fogva maga felé fordította az arcomat. Felsikítottam, mire szájba rúgott. Oldalra fordultam és kiköptem a fogamat. A vér íze egyre jobban keveredett a számban. Hátra fele kúsztam a földön.- Mi a baj, császárnőcske?- kérdezte gúnyosan, majd felrántott egy haverja a földről.- Undorító kis ribanc vagy, ugye tudod? Soha senki nem fog szeretni.- nevetett fel.- Szánalmas.- mondta undorral az arcán. Pofon vágott, mire a földre estem. Csak zúgást hallottam a továbbiakban, miközben a felszakadt homlokomból vér tapasztotta rám a hajamat. Többször hasba rúgtak, és eltörték a karomat is. Mikor beértem az iskolába a tanár leszidott, hogy miért késtem az óráról. Fel se fogta, hogy mi van velem, hála az egyik srác képességének, ami miatt úgy tűnt, minden rendben van. 

~~Két héttel később~~

Egy kanapén feküdtem. Mellettem egy fiatal pszichológusnő ült. Kérdéseket tett fel, én pedig őszintén válaszoltam.

- Volt bármilyen traumád kisebb korodban?-tette fel a kérdést, mire a szemeim kikerekedtek. A fülemhez kaptam, mert bármikor eszembe jutott viszketni kezdett. -Értem.

A nő dolgozni kezdett rajtam. Segített levágatni a hajamat rövidre, hogy többet ne akadhasson be, ha menekülök. Segített elintézni, hogy magántanulóvá váljak. Majd egy nap amikor a szobámban ültünk...

- Van egy ötletem, hogy megtanuld kezelni a negatív kritikát.- mondta sejtelmesen. Érdeklődve rápillantottam. Elővett egy kamerát. Értetlenül néztem.- Videókat fogunk csinálni. Mondjuk minden nap eljövök és csinálunk egyet. Utána együtt megvágjuk, és feltöltjük. Te pedig nem fogod a hozzászólásokat olvasgatni. Megvársz helyette. Amikor azt mondom lehet elolvassuk együtt őket. És ígérem, a végén mosolyogni fogsz.- mondta somolyogva. Biccentettem.

~~Két hét múlva~~

A szobámban ültünk. A gonoszabbnál gonoszabb hozzászólásokat olvastuk. Egyik oldalamon Eijirou ült, a kezemet fogta. A másikon Mina, ő a másikat. Mina a bátyám barátja volt, így gyakran találkoztunk. Olyan volt, mintha a nővérem lenne. A gurulós székem mögött, a vállamat simogatva Dr. Hori volt. A vállam rázkódott a sírástól. Viszont szépen lassan egyre több jót olvastunk. A vége felé már nevettem egy-egyen. Egy idő után meg se hallottam a rossz indulatúakat. 

~~Emlékek vége~~

A világ sötét volt körülöttem és csendes. Békés melegségben lebegtem. Kellemes volt ez a hely. Nem éreztem semmit. Eszembe jutottak, hogy kint mennyi fájdalmat éltem át. Ahogy eszembe jutott hatalmas fényességben téglalapok vetítették az emlékeimet. Ahogy végignéztem őket az utolsóba dühösen beleütöttem, mire ezernyi szilánkká tört. Miért is mennék vissza? Abba a hazug, gonosz világba, ahol csak akkor érsz valamit, ha jó képességed van? Itt hatalmam van, a világ ura vagyok, senki se köthet belém vagy bánthat! Senki se...

- Mindent bele!- visszhangzott a mögöttem megjelent képernyőről. Ahogy odafordultam a bátyám vigyorgó arcát láttam. Még, csak öt éves. Már elkezdett magába fordulni, de velem még mindig ugyanolyan kedves volt. Hiányzott az egyik foga a képernyőn. A kép változott. Alsó-Középiskolába járt éppen. Fekete haja az álla alá lógott. Kedves mosollyal nézett rám, így biztos féltem valamitől, lehet egy fellépéstől, versenytől, vagy csak egy iskolanaptól.- Mindent bele!- mondta kedvesen. A kép változott. A mostani arca vigyorgott rám. Vörös tüsi haja rikított, ahogy az ég felé meredezett. Szemeit behunyva vigyorgott rám éles fogaival. Arcán pirospozsgás volt.- Mindent bele!- Eijirou...

Itt nincs... senki... csak én... Ahogy körbenéztem csak ürességet láttam. Itt nincs senki, akit szeretek... vagy, aki engem szeret...

A képernyőn a szüleim mosolyogtak rám.- Kaede!- szólítottak kedvesen. A szemeim elhomályosodtak volna, de itt a könnyek csak elszálltak. Itt nem lehetett sírni.

A kép változott. A kerekes székes nagybátyám tartotta felém a hüvelykujját. Őszes hajában fekete csíkok voltak, ahogy elvigyorodott és rám kacsintott.- Szép volt!

A kép ismét változott. Mina vigyorgott rám. Éppen nevetett valamin. Nem iskolai egyenruhában volt, hanem egy ujjatlanban és egy rövidnadrágban. Nevetése visszhangzott a sötétben.

Most Kaminarit mutatta, ahogy 'Hey, hey'-ezett, ahogy kisült az agya. Vele szemben Jirou-senpai állt és nevetett rajta. Jirou-senpai mellett Sero állt, ahogy visszatartja a nevetését. Iskolai egyenruhát viseltek.  

Aztán szinte csak egy pillanatra felugrott Arisa-chan, ahogy átkarolja Ame-kunt és béke jelet mutatott felém. A kollégiumban voltunk, az én szobámban. Arisa-chan mosolygott, Ame-kun a szemét forgatta.

Újabb és újabb emberek ugrottak fel. Hiányoznának mind. Itt csak én lennék, ebben a sötét, meleg, kellemes helyen. Olyan nyugodt, olyan biztonságos! Megérné visszamenni a gonosz, rideg valóságba? A képek újra leperegtek. Az utolsót előbb nem mutatta.

- Oi, Deszka!- morrant rám Bakugou a morcos ábrázatában. Mellette Eijirou tűnt fel és átkarolta. Majd a squad többi tagja is: Sero, Kaminari, Mina, Jirou. Alulról a képbe befurakodott Arisa-chan és Ame-kun. Behunytam a szemem és elmosolyodtam. Elrugaszkodtam a sötétségben. Lehet rosszul döntök. Lehet, hogy csak fájdalom lesz odakint. Lehet semmi nem fog jobbra fordulni. De, ha nem vagyok... akkor nem tudhatom meg.

A kezeimet nem bírtam mozgatni. A szemhéjamat sem. De már fáztam. Ez a valóság.

- Ezt nem teljesen értem.- hallottam Kaminari hangját.

- Hogy lehetsz ennyire sötét?- csattant Jirou és Bakugou hangja. 

- Tehát. A képessége által egy jel jelenik meg az adott személyen, tárgyon, állaton, ami addig rajta van, míg a parancsát nem teljesítette. Kaede azt a parancsot adta magának, hogy nyerjen. Így a testében tovább kavargott a méreg, de nem ölte meg. A teste bár nem lehetett volna rá képes mozgott. Így mikor nyertek, teljesítette a saját parancsát, a jel eltűnt, elvesztette a mozgás képességét, és a méreg, ami kavargott benne az kihozta a hatását. -vezette le szépen, lassan Eijirou. Kaminari gondolom sűrűn bólogatott, mivel fellélegeztek.

- Még mindig nem értem.- mondta, mire csend lett.

- HOGYAN!?!?!?- kiáltott fel a társaság.

- Na jó, ez nekem túl sok hülyeség. Benézek anyához.- mondta egy ismeretlen hang.- Minden rendben lesz.- súgta valakinek, majd kiment az ajtón.

- Lehet jobb lenne, ha mi is mennénk.- szólalt meg Jirou, majd kirángatta Kaminarit Seroval.

- Mina, te még maradsz?- kérdezte a fekete hajú srác.

- Azt hiszem igen.- biccenthetett. Miután kimentek én valószínűleg elaludtam mozdulatlanságomban. Este fele ébredtem. Végre képes voltam mozgatni a tagjaimat. Lassan kinyitottam a szememet. Egy sötét kórterembe voltam, egy fehér kórházi ágyon. Fájdalmas nyögéssel, de felültem. Eijirou az ágyamra dőlve aludt. Elmosolyodtam, majd egy tincset kisimítottam a hajából.

- Végre, felébredtél!- morrant egy hang. Felkaptam a fejem. Bakugou a falnak támaszkodva figyelt. -Lassan hajnali egy.

- T-te meg... mit...

- Azt hitted itt hagyom a szaros hajút egyedül? A barátnőjével még mielőtt ide jöttünk megbeszéltük, hogy váltjuk egymást. Nyolckor neki haza kellett mennie.

- Te... nyolc óta... ott...- vállat vont. A hold gyér fénye pont rásütött, így vörös szemei csillogtak. 

- Hogy érzed magad, Deszka?- kérdezte, mire megszorítottam a takaróm.- Nem valami fényesen.- motyogtam. 

- Akkor aludj. Vagy feküdj. Vagy bánom is én, csak pihenj.- morrant rám.

- Csak nem aggódsz értem?- mosolyodtam el. Morogva félre húzta a pólóját így látszott a jelem. Oh, tényleg. Felsóhajtottam és a párnámra dőlve elaludtam.

***************************************************************************************

Bocsánat, hogy tegnap nem volt rész! Volt ötletem, de túl fáradt voltam, így összecsapottnak éreztem, elnézést!

De ha ez tetszett, akkor írj hozzászólást és csillagozz.

Ha nem tetszett, akkor is írj hozzászólást. És akár csillagozhatsz is.

Sayonara!

W23.