A második nap kezdődött az igazi edzés. A képességeink fejlesztése volt a feladat. A felsőbb évesek is ott voltak, de nem fordítottam nekik különösebb figyelmet, azzal voltam elfoglalva, hogy a saját képességemet fejlesszem. Nekem nem kellett segítség, igazából annyi volt a feladatom, hogy rengeteg parancsot adjak ki egyszerre, hogy a testem elbírjon több parancsot is viselni. Eredetileg sétagalopp volt, húsz-harminc parancsot kiadni, és kibírni. Aztán azt javasolta Thunderclap, hogy annyi parancsot adjak ki, amennyit kibírok. És, hát...

- Wow!- kiáltott fel Uraraka-san a levegőben, mert azt hiszem, éppen a különleges technikájuk fejlesztése volt a feladat. Persze a hangjára a legtöbben odanéztek. Én éppen fél térden voltam, verejtékben úszva, lesápadva, a szám pedig vér ízével telt, miközben megérintettem ismét egy botot.

- Lebegj...- nyöszörögtem. Ez volt a legegyszerűbb parancsszámomra, mert ez volt életem első parancsa. Mikor előjött a képességem épp játszottam, és az a játék, amit fogtam, azt mondta a másiknak, hogy lebegjen, mire a kezemben lévő ellebegett. Őszintén, eleinte szívinfarktust kaptam. Minden esetre a bot fellebegett a többihez. A rengeteg kavicshoz, bothoz, levélhez, tobozhoz, szikladarabhoz.

- Kaede-chan, ez így mennyi?- kiáltotta nekem Uraraka-san. Felnéztem rá, és az arckifejezéséről megtudtam mondani, hogy nem festek valami fényesen. 

- Hét... hétszáznegyvenhárom....- lihegtem, mire kikerekedtek a szemei a lánynak.

- Hétszáz?!- kiáltotta el magát meglepődöttségében, mire a szájához kapott. 

- Uraraka, Kirishima munkája helyett törődj a saját dolgoddal!- kiáltott rá Eraserhead.

- Bocsánat, sensei! Bocsi, Kaede-chan!- nézett rám is, majd az egyik lebegő szikladarabom segítségével elrugaszkodott. A fiú osztálytársaim oda pillantottak, ahogy ellebegett felettük, Kuga azt hiszem füttyentett is egyet, Nagao pedig összeráncolt szemöldökkel figyelte a lányt, majd visszafordult a saját dolgához. Ja, meg miközben Midoriya-senpai lesegítette Uraraka-sant az égből, Shoji-senpai teljesen "véletlenül" egy hatalmasat sózott Kuga fejére.

- Azt hiszem, ennyi elég.- fogta meg a vállam Thunderclap az eget figyelve, pontosabban a lebegő dolgokat. 

- Sikeresen bevégzett feladat.- motyogtam, nyeldekelve, mire a dolgok lezáporoztak az égből, és hatalmas port kavarva földet értek.

- Szép munka! Pihenj kicsit, aztán gyakorolj belátásod szerint.- hagyott ott, mire biccentettem. Felálltam, és remegő térdekkel bementem a szállásépületbe. Megmostam az arcom. Hát... szörnyen néztem ki. Hatalmas karikák a szemem körül, betegesen lesápadt bőr. Lesütöttem a fejem, és leültem a hideg csempére, lihegve. Nem bírtam állni. Túlságosan remegett a lábam. A tekintetem elhomályosodott.

Lihegtem. Betegesen lihegtem, mintha rohamom lenne. A hideg, poros földön feküdtem háttal, miután ellöktek. Fel kellett állnom. Ha nem állok fel az ostor... Megpróbáltam felállni, de visszaestem. Nem bírtam felállni. A lábam remegett, elhagyott az erőm. A kezeimet meg se bírtam mozdítani. Kész. Vége. A gyomromra léptek, mire rengeteg nyálat kiköpve nyögtem fel. A nyálban piros vér csík csillogott. Lendült a karja, az ostort felém csapódott. Remegtem a félelemtől, a szememből könnycsepp szántotta végig az arcom. Ahogy az ostor az arcom felé lendült, összeszorítottam a szemem megpróbálva felkészülni arra a fájdalomra, amire nem lehet. Viszont nem ért el az ostor. Helyette morgást hallottam. Kinyitottam a szememet. Az ostor egy démon szájában volt, miközben próbálta visszafogni a támadást. Elkerekedtek a szemeim, miközben elkaptak a hónom aljánál, miközben valaki más meg mellettem futott el. Mikor felismertem a fekete hajkoronát felkiáltottam.

- Kume-san!- sikítottam, rúgkapálva. Nem akartam, hogy helyettem harcoljon. Ő előttem volt már, s a karján lévő ostornyomból még mindig friss vér csordogált. Hátra pillantott, lila szeme megvillant, ahogy rám mosolygott.

- Ugyan Kaede, hősök leszünk, nem igaz? A hős segít a bajba jutottakon. -mutatta fel ökölbe szorított kezét, amiről hiányzott a démon. Az épp megmentett engem.

- De- kezdtem, de a szavamba vágtak.

- Minden rendben Kae, meg tudja csinálni.- mosolygott biztatóan Kido, miközben hátrahúzott, hogy kimenekítsen a helyzetből. Amint sikeresen kihúzott a szobából, kiderült, hogy rengeteg gyerek volt a folyosón közülünk, pedig tilos volt, ilyenkor a szobánkban kellett tartózkodni, különben megbüntetnek. Én sose mertem kijönni, ezért megleptek. Amint megálltunk egyből segíteni kezdtek ellátni a sebeimet.

Valami hideg ért az arcomhoz, mire felébredtem a révületből. Felnéztem és Sakuko halványan mosolygó arcát pillantottam meg, miközben egy hideg vizes palackot érintett az arcomhoz. Úgy, mint...

- Minden oké?- kérdezte, mire némán bólintottam és elvettem az üveget. Lehuppant mellém a csempére, a falnak döntve a hátát.- És most őszintén?

- Megint volt egy, "látomásom".- mondtam, az egyik kezemmel lemondóan idézőjeleket rajzolva a levegőbe. Csak biccentett.- Nincs is kérdés?- mosolyogtam rá.

- Minek? Már túl vagy rajta. Idő kérdése és elmúlik. Higgy nekem.- kortyolt a saját vizébe. A csempére néztem, majd erőltetetten felnevettem és hátradöntöttem a fejem, a falnak.

- Nem hiszem el, hogy gyávának hívtam őket.- suttogtam. Értetlenül rám nézett, mire legyintettem.- Amúgy mi az utolsó dolog, amit el kéne intéznünk? Nem mondtad meg.- néztem rá, mire elpillantott.

- Egyenlőre hagyjuk, amúgy is vissza kéne mennünk, és még nem tudom, hogy oldom meg ezt.- mondta, majd felállt a kezét nyújtva.- Viszont beszélned kéne a Mr. Bummemberrel.- húzott fel.- Mindkettőtök érdekében.- mosolygott kicsit, majd elindult kifele. Felsóhajtottam és utána mentem. 

Ezután inkább egy új dolgot próbáltam megcsinálni a képességemmel, de sikertelen próbálkozások voltak továbbra is. Csak annyit értem el, hogy eleredt az orrom vére. Észre se vettem, de beesteledett. Hirtelen a semmiből valaki megérintette a vállam. Hátranéztem és Doi-kun vigyorgott rám, a fülére mutatva. Bekapcsoltam a hallókészülékem.

- Na végre, már egy ideje dumálok neked.- mosolygott.- Vacsora, gyere.

- Bocsi!- léptem mellé, és beindultunk.

- Jé, már emberi bőrben vagy. Edzés közben úgy néztél ki, mint egy halott zombi. Ami azért teljesítmény.- nevetett fel, mire mosolyogva néztem őt. Boldogabb, mint általában. Vacsora után a közös részen ültünk és beszélgettünk, mikor Mina feldobott egy ötletet: Felelsz vagy merszezzünk. És persze mindenki benne volt. Hurrá.

- Kaede, nem mész el Bakagouért. Ideje lenne szocializálódni.- nézett rám Sakuko, miközben szerváltak egy üveget. 

- Persze.- sóhajtottam és felálltam. Elkezdtem ide-oda sétálni a házban, hogy megtaláljam, ami a fürdőből kijőve sikerült. Egy lenge fűzöld pólót viselt, és szürke melegítőalsót. Még enyhén vizes volt. Én meg neki mentem. -Oh, B-Bakugou!- mosolyogtam rá, mire összeszorította állkapcsát és rám emelte tekintetét.- A többiekkel Felelsz vagy merszezni fogunk, úgyhogy gondoltam megkérdezem van e kedved csatlakozni?- mosolyogtam, de még mindig csak néma kussban figyelt.- Vacsora óta nem láttunk, úgyhogy gondoltam lehet kedved van beszélgetni pár bará- vagyis, hát velünk. -mosolyogtam kitartóan. -És -Ellépett mellettem, válaszra se méltatva és ott hagyott. Fájt. Nagyon is. De azért még belém szúrt egyet.

- Nem akarom hallani tőled semmit.- morogta halkan, miközben ott hagyott. Összeszorítottam az ajkaimat, majd visszamentem a többiekhez.

- Nincs kedve. -erőltettem magamra egy mosolyt és leültem játszani. Mentek a körök, nevettünk, stb.

- És akkor, Midoriya, szerinted, az A-sok közül, ki a legszebb lány?- vigyorgott Mina, mire én összeráncoltam a szemöldökömet.

- U-Uraraka-san.- mondta halvány pírral, majd megforgatta az üveget.

- Ez nem volt hülyeség megkérdezni?- kérdeztem a mellettem ülő Kaminarit, mire érdeklődve rám nézett.- Mármint, járnak, egyértelmű, hogy őt mondja.

- Nem tudtad? Midoriya és Uraraka-san hetekkel ezelőtt szakított, nem tudni miért.- mondta Kaminari, mire meglepve néztem rá, majd az egymás mellett ülőkre. Olyan természetesen viselkedtek egymás mellett, hogy fel se tűnt. 

- Kaede-san, felelsz vagy mersz?- kérdezte Midoriya-senpai, mire odakaptam a fejem.

- Oh, bocsi, merek.

A következő nap ment át minden igazi rémálommá.

Egy normális napként indult. Én és Nagao reggel összebalhéztunk, edzettünk, minden rendben ment. Mindenki haladt a képességük fejlesztésével, kifejezetten ügyesedtünk, bár én még nem értem áttörést. Majd lebénultunk.

- Üdvözletem! Rég találkoztunk fiatalok!- nevetett fel Paralyse. Fehér haja ezúttal rövidre volt vágva és fekete bőr ruhát viselt, ami csak még inkább kiemelte albínóságát. Ott állt mellette Battering Ram és Monseiur Muet is. De volt egy új tagjuk is, aki kb tizenhat volt. A lánynak vörös szemei és fehér haja volt, mint Paralysenak. Fekete cicanadrágvolt rajta, fekete csizmával, fehér szoknyával és garbóval. Emellett a nyakában volt egy fekete tüskés nyakpánt, és a hajában fekete csíkok voltak. Emellett a szemei füstös feketére voltak festve és mindegyikből egy fekete fordított háromszög volt arcára rajzolva. Ajkai feketére voltak rúzsozva.- Bemutatnám az új -tagunkat. Dooh-t. A vezetőnket. A lányomat.- vigyorgott tébolyultan. -Át is adnám a szót.- nézett a lányra, aki unottan végig nézett rajtunk.

- Monsieur Muet, ha kérhetem.- mondta halkan, mire az öreg leugrott, kezében megforgatva a fecskendőket. És ismét lebénították a hősöket. Ezután nyugodtan visszament a csapata mellé.- Akkor. Jöhetnek a noumuk.- mondta továbbra is halkan, míg minket elengedtek. Battering Ram kitette a kezét, mire három kapu nyílt, amikből noumuk jöttek ki. Összeszorítottam a fogaimat, miközben mindenki harcállásba állt, kivéve... huppanás. Ennyit hallottam. Ahogy hátranéztem azt láttam, ahogy az egyik osztálytársam, hátra esett, majd megpróbál hátrébb kúszni ijedtében. A legtöbb fiú tekintete ijedt. És menekülne. Idegesen összeszorítottam a kezeim, hogy egy ilyen helyzetben hátrahagynának mindenkit.

- Tch.- érintette meg valaki a vállam.- És még ők néztek le minket, nem igaz, Kaede-chan?- mosolygott Arisa-chan, mire elmosolyodtam és biccentettem. Visszakaptam a tekintetem, mert hárman is támadni rohantak.

- Bakugou!- kiáltotta Eijirou.

- Deku-kun!- kiáltotta Uraraka-senpai.

- Nagao, te barom!- kiáltotta Doi-kun. A három fiú viszont ügyet sem vetett a kiáltásokra, csak rohantak, majd elrugaszkodva támadni akartak.

- Azt hiszem, jobb lesz elszeparálnunk őket. Battering Ram, kérem. -mondta halkan Dooh. Csak annyit vettem észre, hogy minden fehérré válik körülöttem és az erdő egyik pontján találom magamat egy noumuval. Idegesen valami stratégián kezdtem gondolkodni, miközben elkezdett felém rohanni, majd.

- Hát, ezt nem hiszem el, Kirishima.- mondta, miközben egy füst lökettel eltalálta a noumut.

- Megint te?- kérdeztem bosszús hangon.- Semmi kedvem, egy akkora barommal, mint te, harcolni.- fújtattam, miközben az éppen megjelenő noumu elől löktem el.

- Hidd el, nekem sincs.- tett arrébb, mert a másik éppen engem akart elsodorni, majd a hátát az enyémnek vetette.- De nincs nagyon választásunk, úgyhogy nőj fel, és találj ki valamit, Kirishima.

- Tch.- kezdtem el gondolkodni. Legutóbb is épphogy sikerült nyernünk, Uraraka-san erejével. Ezúttal, hogy-

- Amikor azt mondtam találj ki valamit, azt úgy értettem, hogy gyorsan!- mondta idegesen, elkapva a derekam, egy füst lökettel egy közeli fához lökve minket, megkapaszkodva egy ágában. Felmorrantam, megkapaszkodva egy ágban, majd idegesen gondolkodni kezdtem. A háttérből Arisa-chan sikítását hallottam. Sietnem kell, hogy segítsek neki. Robbanások, fagyás hangja, törés, zúzás. Annyi hangot hallottam, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni, majd.

- Ki fogom kapcsolni a hallókészülékem. Nem fogok hallani semmit, csakhogy tudd.- mondtam, majd meg se várva a reakcióját, kinyomtam. A hirtelen jövő néma csendben próbáltam gondolkozni. Nem tudom mennyi ideig gondolkodtam, de egyik pillanatban az állával megkocogtatta a vállamat Nagao, hogy siessek. Majd bevillant a terv. Bekapcsoltam a hallókészülékem.- Szóval-

- Ideje volt.- morrant rám.

- Kuss, szóval a terv a következő:- kezdtem. A következő pillanatban ledobott, mire a noumu, ki tudja miért a csőrével nyúlt értem. A fatörzsével elrugaszkodtam, majd földet érve rohanni kezdtem. A közelben volt egy szirt. Még az első nap észrevettük, lefele jövet. Egészen odáig jutottam. Pár milliméter választott el a több száz méter zuhanástól. A perem nem volt valami stabil, de a noumuk követtek. Ott álltak, egy méterre tőlem és az egyik épp ütésre emelte a kezét, mikor megrepedt mögöttük a szirt talaja.- Oi!- rám néztek.- Vibe check, bitches!- a végszóra Nagao egy hatalmas füst bombával csapódott a szirtbe, mire az letörött. A mélybe kezdtünk zuhanni. Ő, én, és a két noumu. Elkapta a karomat, majd menyasszony pózban tartva füst nyomás által visszarepített minket a szilárd talajra. Földet érve lepacsiztunk... majdnem. Mikor rájöttünk ki a másik, én a tarkómhoz nyúltam, ő pedig a hajába túrt. A háttérben egy üvöltést hallottunk, mire vissza kezdtünk rohanni.

- Bakugou!- kiáltotta Eijirou, pont amikor odaértünk. Nos, amit láttam. A 2-A fele a lebénította, azóta eszméletüket vesztett hősöket védték, a másik pedig noumukkal harcolt, vagy az öreggel(Sero, Shouji-senpai, Kouda-senpai) vagy Battering Rammal (Kaminari, Yaoyorozu-senpai, Uraraka-senpai). Vagy éppen Dooh-val. Dooh Sakukoval harcolt. Az égen. Angyalszárnyakkal. Hmm.

- Angyal létedre a gonoszok oldalán harcolsz?- kérdezte Sakuko árnyékpengéket küldve rá.

- Démon létedre a jók oldalán harcolsz?- kérdezett vissza Dooh, fény pajzsokkal kivédve. HMMM.

- Senki nem mondta, hogy egy démon nem lehet jó.- mondta kikerülve egy fénysugarat.

- Miért, azt ki mondta, hogy egy angyal nem lehet rossz?- kérdezett vissza Sakuko felé ütve.

- Öh, mondjuk, a Biblia?- hajolt el.

A maradék emberek, az az Eijirou, Todoroki-senpai és Ojiro-kun Paralyse-zal harcoltak. És mint kiderült, Bakugou is velük harcolt, csak ezúttal lebegett, a nő szorításában. 

- ****...meg...- nyögte ki indulatosan, mire a nő felnevetett hisztérikusan. Csettintett egyet, mire két noumu a testvéremék ellen rohant.

- Jaj, fiatalember, nem illik így beszélni egy fiatal hölggyel.- vigyorgott a nő, megforgatva egy kést az ujjai közt.

- Fiatal, a ****omat, a banya melletted újszülött. -mondta ki elfojtott hangon, mire a nő tekintete elszorult, és átszúrta a karját, mire Bakugou felszisszent. A számhoz kaptam, miközben Nagao mellőlem elment segíteni a noumuk ellen.

- Ne szemtelenkedj! Igazán nem illik így beszélni valakivel, akit meg kéne tisztelned.

- Oh, bocsánat, én azt nem tudok.- robbantott egyet a kezével, de nem ért vele semmit. A nő dühösen a hasába szúrta a kést.

- Ne!- sikítottam, de nem csak én. Mina, Jirou, Sakuko, Kirishima, Kaminari, Sero, Midoriya-senpai, és még páran, akiket nem hallottam ki rendesen. Midoriya-senpai rohanni kezdett, hogy segítsen, elrugaszkodott, hogy rúgjon.

- SMAASH- üvöltötte. A nő kitette a kezét, majd egy egyszerű mozdulattal egy robbanásszerűséget váltott ki, ami miatt Midoriya-senpai egyenesen egy noumu karjába repült.

- Deku-kun!- kiáltotta Uraraka-san. Egy füst csikót húzva rúgta tarkón valaki a noumut, mire a váratlan támadástól elejtette Midoriya-senpait. Nagao agyon könyökölte a noumut.

- Tudod,- mosolyodott el a nő, lenyalva Bakugou vérét a késről, maga elé térdeltette a fiút. Bakugou próbált, de nem bírt mozogni. A nő elkapva a haját hátrarántotta a fejét, hogy a szemébe nézzen.- igazán elhallgattatnálak. -nyalta meg felső fogsorát vigyorogva, majd egy undorodó grimasz jelent meg arcán.- végleg.- azzal a kést a nyakához tette. A pupillám összeszűkült, miközben többen felkiáltottak, a fiú nevét üvöltve, a nő pedig hisztérikusan nevetett, de az én szívem csak hevesebben vert.

- Kaede! Oi, KAEDE!- kiáltotta Eijirou, ahogy észrevette, hogy rohanni kezdtem. 

- Mi? Kaede!- fordult oda Arisa-chan is. A nő rám nézett, majd egy olyan robbanást küldött rám, mint Midoriyára. Felemeltem a karom, mire felizzott a jelem az alkaromon, miközben becsúsztam a robbanás alá, az arcom elé tartva.

- Ez megőrült!?- hallottam meg Doi-kun ideges kiáltását. Bakugou is odanézett, miközben a nő csettintett egyet. 

- DESZKA, MIT CSINÁLSZ!? IDE NE GYERE!- üvöltötte, mire a kést szorosabban a nyakának nyomták. Vért köhögött fel.

- KIRISHIMA, MIT CSINÁLSZ?- kiáltotta Nagao, mire Sakuko is sikeresen rám nézett, és ha jól láttam, elvigyorodott. Dooh felé ütött, mire lebukott és a karja alatt. Nem messze mellettem ért földet, háttal nekem és egy adag árnyékból pajzsot csinált, de ehhez annyi erőre volt szükség, hogy eltűntek a szárnyai, szarvai. A noumu annak rohant neki.

- Nehogy a semmiért hagyjam ott Dooh-t.- mondta vigyorogva, miközben egy másik adag árnnyal elsodort egy másik felém közeledő noumut.

- Tch.- mondta a nő, majd egy újabb robbanásra nyújtotta a kezét, ami ezúttal eltalált, de egy árnyék elkapott.

- Sötét árny?- néztem rá, mire az árnyék felmutatta a hüvelykujját. Tovább rohantam. Átugrottam egy sziklát, mire a nő idegesen felemelt több kést, és felém lőtte őket. Az előző szikla nekik repült. 

- KAEDE, NEM ÉRTED, HOGY NE GYERE IDE!! MEG AKARSZ HALNI, ****MEG!? FORDULJ VISSZA! ÉN EZT MEG TUDOM OLDANI EGYEDÜL IS, NINCS SZÜKSÉGEM SEGÍTSÉ- üvöltötte, miközben még szorosabban a torkához fogták a kést.

- Oh, fogd be, várd ki a sorod, előbb őt ölöm meg!- kiáltott rá a nő.

- KAEDE, NE LÉGY NAGYOBB IDIÓTA, MINT AMI IGAZÁBÓL VAGY ÉS FORDULJ MEG, TE-

- Lehet, hogy te nem akarsz hallani rólam,- kiáltottam a szavába vágva.- de én hallani akarlak téged, úgyhogy kérlek fogd be, és hagyd, hogy segítsek!- üvöltöttem fájdalmas hangon, mire valahogy elhallgatott. Közben odaértem. A nő egy újabb robbanást küldött rám, ami ezúttal elsodort. Ahogy próbáltam megkapaszkodni, mindenféle gallyban lejött a bőr rendesen a tenyeremről. Felkászálódtam és megint rohanni kezdtem felé. Ismét eljátszottuk ugyanezt. És még jó párszor. 

- Kae...de- kiáltotta elfojtott hangon Bakugou, mire a nő egyre inkább ökölbe szorította kezét bosszúságában, hogy még mindig próbálkozom. Ismét neki futottam. Minden robbanástól egyre inkább lesápadtam. Egyre sötétebb karikák jelentkeztek a szemeim körül. Egyre inkább összeállt a nyál a számban, de nem adtam fel. Ismét neki rohantam, de ezúttal az orrom vére is eleredt. Majd ismét. Majd közel kerültem, azt hittem sikerült.

- KAEDE!- üvöltöttek fel többen is, de nem hallottam ki kicsodák. A fülem sípolni kezdett, a szemem elhomályosodott, miközben kihúzta a kést a testemből. Belém szúrta, miközben a fülem mellett robbanást keltett. Eldobott messzire, miközben vér cseppek ide-oda szálltak körülöttem. Hasra estem, egy fatövében.

- Na, most, hogy ezzel a kis zavaró tényezővel végeztünk, visszatérhetünk a te kivégzésedre, édes fiam. -hallottam Paralyse-ot. 

- ******...- nyögte ki indulatosan, de egyben fájdalmasan Bakugou, mire a nő majdnem elvágta a torkát. De megakadályozta valami. Egy mocorgás. Az én mocorgásom. Lassan tápászkodtam fel. A nő  dühösen hátrafordult.

- Hogyan- kezdte, mire én az égre néztem, azt hiszem, mindenki követte a tekintetem. Az égen, lebegő gallyak, botok, kövek, szikladarabok, tobozok, és mindenféle hasonlók voltak.- Ezek meg...

- Ezernégyszáznyolcvanhét darab, ha jól számoltam.- vigyorogtam rá lihegve.

- Tehát, végig...- kezdte a nő.- a robbanásoknál, direkt hagytad, hogy eltaláljanak, és... ez alatt...- mondta a nő, az eget figyelte leblokkolva.

- Oi.- szóltam oda a nőnek, mire rám nézett lassan. A karjaim ki voltak tárva, a bőröm betegesen fehér volt, és koszos, az orromból bordó vér folyt. Az arcom el volt borulva.- I lived bitch.- mondtam, majd előrébb rántottam a karom. A fadarabok és kövek egy része a nő felé kezdett hullani, mire az felsikítva próbált ellenállni. Még közelebb rántottam a karjaimat egymáshoz. Az erdő adta fegyverek egy újabb része hullott a nőre. Majd közelebb. Közelebb. Végül a nő eszméletét vesztve feküdt a földön, vérben ázva, kövek alatt, mindenesetre, lélegezve.

A csatatér lefagyott. Felnéztem a fehér angyalra. A lány idegesen a száját rágta, majd egyszer csak elé szállt, egy önelégült vigyorral és karba tett kézzel Sakuko.

- Tch. Visszavonulás, Battering Ram.- mondta halkan Dooh, mire megjelentek a kapuk. Az öreg elrohant előttem felkapva Paralyse-t és a noumukkal együtt eltűntek. Amikor bezárult az utolsó kapu is, a szemeim elhomályosodtak.

- Kaede! Ez lenyűgö... ző... volt...- hallottam, de egyre halkulva a mondatot, Arisa-chantól. Nem tudom, hogy odaérte mellém, azon a napon.

*******************************************************************************

Remélem mindenki örül, nem szedtem részekre! Hurrá!

Mindenesetre, remélem tetszett, mert az agyam kifolyt ezért a részért, és szerintem a kezem meghalt. So APPRECIATE IT!!! Thank you.

Várom a véleményeteket! :3 

Őszintén nagyon érdekel, és ezúttal kifejezetten örülnék, ha kapnék olyan visszajelzést is, amiben nem csak rá kellett nyomni a csillagra. Hanem mondjuk. Megírtad. Persze, nem muszáj, csak egy ötlet.

W23.