A vacsora az egyszerre volt kapkodós és pihenős. Majdnem mindenki zabált, de közben próbálták magukat kipihenni is. Mindenesetre páran, köztük én is, normálisan ettünk. Viszont az étel isteni volt. Végül is túl jó is. Akkor még nem volt gyanús, de utólag kiderült, hogy csak rendelte a Banshee Squad, nem ők készítették. Ez így visszanézve vicces.

A vacsora után először a B-sek mehettek el fürödni, mert ők értek vissza előbb. Addig, mi nekünk le kellett pakolni a szobáinkba. Mivel mi csak ketten voltunk lányok Arisa-channal betettek minket a 2-A-s lányokkal egy szobába. Nem mintha zavart volna minket. Letettük a csomagjainkat az üres szobában. Kemény két darab szekrény volt csak bent. Kitettük a hálózsákjainkat is. Nekem piros volt, Arisa-chané kék. Közben a senpaiaink és megjelentek a szobában és elkezdtek lepakolni. Egy óra múlva kb szóltak az évfolyamtársaink, hogy mehetünk fürdeni. Én és Arisa-chant viszont keresett Kayama-sensei így kellett tennünk egy kitérőt. Mire odaértünk a fürdőhöz a felsőbb éveseink már rég bent voltak. Olyan nyugodtan, fesztelenül beszélgettek egymással ruha nélkül, hogy azt nem tudom elmondani. Minden zavar nélkül nevettek és beszéltek. És ott voltunk mi, pironkodva, zavarban az ajtóban. Majd Mina észrevett minket.

- Oh, Kaede-chan, Arisa-chan! Gyertek csak nyugodtan!- intett, mire mi nyeltünk egyet, és bementünk. Közben persze kicsit takartuk magunkat, miután letettük a törülközőinket. A felsőbb éveseink, csak nevettek ezen. Miután beültem a vízbe vettem csak észre, hogy Sakuko is ott van. Csendben ült, és mosolygott, miközben Jirou-san magyarázott neki valamiről. Komolyan, hogy tud ilyen láthatatlan lenni? Komolyan mondom, Hagakurét könnyebb észrevenni a hős jelmezében, mint őt!

- Milyen volt az első napotok a táborban?- ült mellém Uraraka-senpai, mire rápillantottam. Persze rögtön elkaptam a tekintetemet zavaromban, de azért válaszoltam.

- Fárasztó. A hegy tetejéről kellett lejönnünk, miközben Puppetnature szörnyei ellen harcoltunk.- csúsztam kicsit beljebb a forró vízbe, miközben a Hagakuréval lelkesen beszélgető Arisa-chanra pillantottam. Örülök, hogy ilyen jól kijönnek.- És neked? -pillantottam a barna hajúra, mire elnevette magát.

- Hasonlóan. Alig tudtam enni, annyira rosszul lettem, miután annyi mindent lebegtettem.- fogta a hasát, mire én nevettem el magam.

- Mineta-kun, meg ne próbáld azt, amit tavaly!- hallottuk a fal túloldaláról Iida-senpai hangját. Én és Arisa-chan értetlenül néztünk, a többi lány pedig, hát. Idegesek voltak? És egyszerre takarták magukat? Oh no.- esett le nekünk is.

- Nem állíthatsz meg, Iida! -hallottuk az ördögi kacajt, ahogy mászni kezd, majd. Villámok?- K-K-Kaminari... áruló...- hallottuk nyöszörgő hangját, ahogy leesett.

- Bocsi, haver. Az én barátnőm is a túloldalon van.- hallottuk Kami hangját.

- That's your boy.- súgta halkan Jirou-sannak Sakuko, mire a lila hajú elnevette magát.

- Mi bajod? Te megállapodtál egy mellett? Mint a gyökér Oshinokouji?- nevetett fel Hamani. Oh, hogy a mieink is ott vannak, de jó. 

- Heh?- hallottuk Serot. A fiúk felnevettek.

- Ugyan már, fiúk, a lányok arra vannak, hogy minket, fiúkat kielégítsenek, semmi másra.- röhögött Terada.

- A lányok erősek és remek hőssé fognak válni, emellett sokkal több figyelmet érdemelnének, hisz a női hősök is hatalmas dolgokat visznek véghez, tisztelnetek kéne őket, alsósok!- csapkodott Iida-senpai.

- Ezek hülyék! -nevetett fel Kuga.- Ugye, Nagao?

- Ja.- szólalt meg hosszas hallgatás után, rekedtes hangon.

- De, ha ennyire véditek őket, akkor lehet a ti osztálytársaitok ilyenek. A mi két lány osztálytársunk még arra se jó, amire mi elmondtuk. Bottal se nyúlnék hozzájuk! És hősnek is szörnyűek, egyszerűen tehetségtelenek.- mondta vigyorogva Dokuro.

- Ja, a macska majdnem halott macska lett, mert nem volt képes megmozdulni a kődarab ellen.- röhögött fel Matsushita, mire Arisa-chan füle hátra fele lehajlott, és lejjebb ment a vízbe. Hagakure simogatni kezdte(asszem, mert nem láttam) a hátát.

- Semmi gond, ezek hülyék.- súgta halkan.

- Tényleg, bár nem lett volna kár érte.- röhögött fel Tsuboike, mire egyszerre egy hatalmasat csattant és koppant valami.

- Fogd be a pofád.- mondta agresszíven, de nyugodtan Ame-kun. Felpofozta?

- Ú, hogy védi a barátnőjét, a kis- vízben lévő mozgást valami megakadályozta.

- Fejezzétek be. Beszéljünk másról.- lehetett hallani Tokoyami-senpai hangját. Gondolom a képességével közéjük állt.

- Egyetértek. -mondta Midoriya-senpai.

- Én is! Ha már barátnők. Kirishima!- kiáltotta Mineta, mire a démonlány a fal felé fordult.- Már majdnem egy éve együtt vagytok Sakukoval.

- Igen?- válaszolt Eijirou értetlenül.

- Lefeküdtetek már?- kérdezte Mineta, mire az összes lány feje, olyan "HEH!?" arckifejezést vett fel, kivéve a leblokkolt Sakukoé. A fiúkat meg nem tom.

- T-tessék?- dadogta Eijirou, gondolom teljesen vörösen.

- Mineta-kun! Ez az információ csak is, Kirishima-kunra és Sakuko-sanra tartozik.- mondta Iida-kun. Valami vízcsobogás?

- Fogjátok be, minket is érdekel!- mondta izgatottan Dokuro. 

- Todoroki, nyugodj már le!- hallottuk Serot. Gondolom lefogták úgy, hogy nem tudja használni a képességét. Mesélték, hogy ő ilyen védő típus, de nem hittem, hogy ennyire.

- Megölöm.- morogta a felemás. De Mineta nem törődött vele.

- Milyen a teste? Milyenek a- valaki befoghatta a száját.

- Te nagyon meg akarsz halni, Kirishima és Todoroki által, igaz?- áh, hogy Kaminari volt!

- Lefeküdtetek már? Válaszolj!- próbált kiszabadulni.

- Én válaszolok.- szólalt meg Sakuko, először, de mindkét oldalon csend lett. Megköszörülte a torkát. Felállt, és a lépései a hirtelen csendben, hangosak voltak. Megtörülközött, és felöltözött.- Még,- nyomta meg.- nem.- mondta, majd ott hagyta a mosdót. A fürdőben néma kuss lett. Lassan mindenki elhagyta a fürdőt. Leginkább a fiúk siettek ki. Szerintem rájöttek, hogy rohadtul lehet hallani mindent. Amiről gondolom megfeledkeztek. Majd a felsőbb éveseink és elmentek. Végül márcsak én és Arisa-chan voltunk itt, majd utána kimentünk. Akkor már fél órája üres volt a fürdő a lányoktól is. Utána a szobánkba mentünk, elraktuk a szennyest. Nevetést hallottunk a folyosóról.

- Oh, helló Kaede-chan, Arisa-chan.- mosolygott be Sero.- Nem jöttök le az ebédlőbe?

- Szia Sero, miért?- kérdeztem felegyenesedve, mire ismét felkuncogott.

- Kaminari éppen Sakukot próbálja megverni Black Jack-ben!- nevetett, mire összenéztünk a macskalánnyal. Ezt látnunk kell. Úgyhogy persze mentünk.

- És hatvanhétből semmi!- nevetett fel Mina. Sakuko éppen a kezének döntötte a fejét, miközben a másikból kiejtette a lapokat. Nyert. Ismét. Kaminarit pedig az idegbaj kerülgette.

- Hogy? Hogyan? HOGY CSINÁLOD!?- akadt ki Kaminari.

- OP vagyok. Ilyen egyszerű.- dőlt az asztalra.- Megfáradt is, befejezzük már!

- De lehetetlen, hogy csalás nélkül ennyiszer nyerj!- csapott az asztalra, olyan arccal, hogy most biztos nyert.

- Hah, -nézett fel Sakuko, a szemei veszélyt sugároztak.- te ne beszélj az erőltetett keveréseddel.- húzta fel fél szemöldökét.

- Észrevetted?- esett le Kaminari álla.

- Feltűnő volt.- kezdtek veszekedni. Én csak mosolyogva hallgattam. 

Egész jó ez a tábor. - gondoltam.

Naivan.

**********************************************************************

Oké. Emberek, Olvasók! Mindenképpen folytatom a könyvet, meg, ahogy csak tudom, hozom a folytatásokat, de. Olyan érzésem van, hogy már nem igazán érdekel bárkit is, és félek, ez azért van, mert lehet véletlenül romlott a színvonala. Úgyhogy kérlek, írjátok meg nekem, hogy min változtassak, esetleg, mit csináljak vissza olyanra, mint régen(azt is írjátok meg, mi változott rajta, légyszíves), mert szeretném élvezhetőre csinálni a sztorit. És szeretném, ha tetszene nektek. Előre is köszönöm mindenkinek! ❤❤

W23.