A pénteki nap sugarai fénylettek az utolsó óránk alatt. Az egész osztály már remegve várta a csengőt, hisz ezután haza mehettünk. Nem a kollégiumba, hanem haza. Kayama-sensei tartotta az utolsó óránkat, ami hős történelem volt. Míg én serényen jegyzeteltem a többiek az órát nézték, vagy aludtak. Már az én fejem is majdnem koppant volna, ha a csengő nem ment meg minket. Felpattantam és besöpörtem a cuccomat a táskámba, majd azt a hátamra kaptam kirohantam a teremből. A folyosó felénél lefékeztem, ahol is beért Ame-kun és Arisa-chan. Mikor kiértünk a suliból a kapuban Eijirout pillantottam meg. Épp leöklözött Bakugouval, aki elindult haza fele. 

- Sziasztok!- öleltem meg Arisa-chant, majd adtam egy pacsit Amenak, akik tovább haladtak. A testvéremhez léptem.- Szia Eijirou!- mosolyogtam rá. Rám vigyorgott, bár kicsit kínos vigyor volt.

- Szia Kaede!- mondta, majd egy hangyányit elpirulva a tarkójára tette a kezét.- Figyelj, baj lenne, ha ma egyedül mennél haza?- kérdezte, mire megdöntöttem a fejem.

- Nem, de miért?- érdeklődtem, mire egy őszinte mosoly jelent meg arcán.

- Tudod, ma randim lesz, úgyhogy...- mondta, mire megvilágosodtam.

- Tényleg, a barátnőd. Sok szerencsét, és semmi gond! Érezzétek jól magatokat!- öleltem meg, majd egy intéssel távoztam.

- Köszi!- mosolygott. Aztán még hallottam a fülem tövéből, hogy köszön a lánynak. Az én tökkel ütött bátyám becsajozott. Fura volt belegondolni. Hátrahagyva az iskolát elindultam a haza vezető, macskaköves úton. A szél belekapott a hajamba, így odakapva lefogtam inkább, megvárva, hogy lecsillapodjon a légáramlat. A kedvenc együttesemtől kezdtem egy dalt hallgatni. Mivel nagyon hangosan fújt a szél a fülemhez nyúltam. Elnémítottam a hangokat, és úgy dúdoltam. Már csak egy utcára voltam a házunktól, amikor hirtelen valaki betapasztotta a számat. Egy pillanat alatt, míg le nem fogta a kezeimet is visszaadtam a hangot a világnak, sikítani próbáltam.

- Sssh, semmi baj, szép hölgy...- mondta a morgós, alkoholszagú hang. Elfintorodtam a szaké erős illatától.- Nem foglak bántani!- megpróbáltam a kezéhez érni a kézfejemmel, sikertelenül.- Csak játszani akarok veled, azt lehet, igaz?- búgta a fülembe. Féltem ettől a játéktól. Berángatott a mellettünk lévő park elhagyatottabb részébe.- Csak egy kis papás-mamás játék...- mondta vággyal ittas hanggal, ahogy felgyűrte egy simítással az ingem.

- Nhm....nhmm...- rángatóztam, próbáltam szabadulni. Felnevetett. Őrült nevetése volt. A következő pillanatban egy rántást éreztem majd, ahogy testemről leválnak a kezei, helyette egy nagyobb, erősebb kar tart meg. Mögém pillantottam. Szikrák pattogtak a szabad kezében.

- EEEH!? KINYÍRLAK VÉNEMBER!!!!- üvöltötte a szöszi. A részeg ember a földön próbált elkúszni Bakugout figyelve. Próbált valamit összemakogni, hogy 'N-nem akart rosszat' meg 'Élvezte volna', legalábbis ezt vettem ki belőle. Megálltam a lábaimon, így Bakugounak nem kellett tartania, de a kezeit így se vette el.- KINYÍRLAK, ÖREG!- üvöltötte, mire az öreg felállt és elrohant. Rám nézett.- Tch.- morrant fel, majd elengedett. -Ne bőgjél már.- morogta, megforgatva a szemét. Eddig fel se tűnt, hogy a kövér könnycseppek folyamatosan mosták az arcomat. Megtöröltem az arcomat, majd mivel szédültem megfogtam a kerítést. A szívem a torkomban dobogott. Megköszörültem a torkom.

- Köszönöm, Ba-Bakugou, de innen már megoldom.- mondtam, mire felhúzta félszemöldökét. 

- Azt mondod?- kérdezte végig mérve. Erőltetetten elmosolyodtam. Kivert a víz, és remegett a térdem.

- Azt.- húztam ki magamat.

- Tch. Akkor mentem!- mondta, és tett egy lépést hátra. Abban a pillanatban elhomályosodott előttem minden, majd el kezdett sötétülni a világ. 

Az ágyamban ébredtem. Hirtelen ültem fel, így megfájdult az.

- Talán, csak egy rossz álom volt.- mondtam, a fejemhez kapva.

- Nem az volt.- szólalt meg mellőlem egy hang. Ijedten odakaptam a fejem. Egy széken ült mellettem Bakugou kezében a telefonjával. 

- T-t-te mióta vagy ott?- vörösödtem el. Mármint, mi ez? A Twilight, hogy lesik, ahogy alszom?

- Na vajon?- forgatta meg a szemét, majd rám emelte azt.- Egyébként.- húzta el az ingét, megmutatva a kulcscsontján lévő jelemet.- Ez mikor fog eltűnni?

- Ha teljesítetted a parancsot.- mondtam magam elé meredve, a parancson gondolkodva.

- És mi volt az a parancs?- kérdezte, próbálva visszafogni magát. Elhúztam a szám, majd mikor eszembe jutott a parancs kiguvadt a szemem.

- Hogy mentsd meg az életem.- néztem rá félve.

- HEE!? MIT CSINÁLTAM AZ ELŐBB!??- kérdezte idegesen, mire a fülemhez kaptam. Mély levegőt vett.- Az nem számít?

- Nem az életem forgott kockán. -ökölbe szorult a keze.

- Hát ez... fantasztikus..- morogta. Eldőltem az ágyamon.

- Most már elmehetsz. Itthon vagyok, biztonságban.

- Nem.- mondta, mire lefagytam felé fordultam.

- M-miért?- értetlenkedtem.

- Téged ismerve felgyújtod a házat, vagy mit tudom én, úgyhogy megvárom a fura hajút, és neki adlak át.- nyomkodta a telefonját.

- De az nagyon későn lesz, hisz randija van.- morogtam, magamra rántva a takarót. Nem válaszolt, így kinéztem. A telefonjára kapta a tekintetét. Megforgattam a szemeim, majd felálltam az ágyból és megtámaszkodtam a polcon.

- Mit csinálsz?- mért végig. Kifújtam a levegőm, és a falnak támaszkodva a gurulós székemhez mentem. Belehuppantam és az asztalomhoz rángattam magamat.

- Ha el nem is mész, a szobámból kimehetnél a nappaliba.- mondtam, miközben elkezdtem az állvánnyal babrálni. 

- Téged ismerve még ebből a szobából is kilopnak.- mondta a telefonját nyomkodva. Megforgattam a szemeim, majd beállítottam a kamerát és elindítottam azt.

- Sziasztok, én Kaede vagyok! Sajnálom, hogy egész héten nem jelentkeztem, csak ugye elkezdődött a suli, és ezúttal én is bejárok. Nos, akkor, a  mai videóban...- kezdtem mondani a szövegem. Egy olyan egy óra, másfél telt el, mikor elköszöntem.- Köszöntem a figyelmet, találkozunk a következő videóban, vagy az utcán! Addig is legyetek jók! -mutattam béke jelet a kezemmel, majd kikapcsoltam a kamerát. Áttöltöttem a gépemre, majd elindítottam a vágóprogramot. A szöszire pillantottam, majd vissza a képernyőre.- Mi az?

- Semmi.- vont vállat. Elkezdtem megvágni a videót, mikor is megéheztem. Felsóhajtottam, majd megérintettem képernyőt.

- Vágd meg a videót, ahogy akartam.- mondtam, mire a program végezte a feladatát, én pedig felálltam. Kimentem a konyhába, majd elkezdtem csinálni egy szendvicset, amikor megvágtam az ujjamat. A számhoz kaptam, mikor is nevetést hallottam. Az ajtóhoz néztem. Bakugou nézte a szerencsétlenkedésem.- Mi bajod?

- Nagyon béna vagy.- röhögött. Felfújtam az arcom és összehúztam a szemöldököm. A csaphoz léptem és vizet folyattam a sebre. Egy sebtapasszal leragasztottam, majd visszamentem a kajámhoz. 

- Ha annyira béna vagyok, akkor csináld te.- mondtam megsértődve.- Nem mintha te jobban tudnád!

- EEEEH!? AZT HISZED BÉNÁBB VAGYOK, MINT TE?! -kiabált, mire a fülemhez kaptam.- Engedj ide!- lökött arrébb. Pár perc alatt megcsinálta a szendvicsem. Beleharaptam a pulton ülve.

- Ez isteni!- csillogtak a szemeim.

- Ja. Én csináltam.- vigyorodott el. Megforgattam a szemeim, majd lenyeltem a falatot.

- Egyébként, hogy kerültél oda? Mármint, mikor... -pillantottam el.

- Volt egy megérzésem, hogy gáz van. És valahogy úgy éreztem erre kell jönnöm. Ez egy mellékhatása a jelednek?- kérdezte öntve magának egy pohár vizet. Megvontam a vállam.

- Lehet. -azzal beleharaptam egyet a szendvicsbe.

Akkor még nem is jutott el a tudatomig, hogy lett egy testőröm.

***************************************************************************************

Na, hellóka!

Jó hírem van: Lehet megint nem lesznek részek, mert nem leszek itthon, se net közelben, de azért próbálok majd jelentkezni.

Ha tetszett a rész dobj egy csillagot.

A véleményedet mindenképp írd meg.

Sayonara!

W23.