A nyakkendőmet igazgatva lépkedtem Sakuko mellett. Éppen a UA felé mentünk, mert állítása szerint, már voltam olyan állapotban, hogy menjek. Ellentétes érzelmeim voltak ezzel kapcsolatban. 

- Már úgy is lekéstem az első órát, szerintem inkább majd holnap- indultam vissza fele, de elkapta a galléromat, és visszarántott. 

- Ha ezt továbbra is percenként eljátszod, akkor esküszöm, hogy pórázzal foglak berángatni.- nézett rám szikrákat szóró szemmel, mire nyelve egyet csendben lépkedtem tovább mellette.

- És, az nem baj, hogy te lekésed az óráidat? Szerintem előre ké- 

- Beszéltem az igazgatóval.- vágott közbe.- Ráadásul délelőtt az átlagos tantárgyak vannak, amik nagy részét már unalmamban megtanultam, úgyhogy nyugi.- mondta unottan, mire elképedve ránéztem. Felsóhajtott.- Nehogy azt hidd, hogy szabadidőmben tanulok. Erre magántanuló koromban szoktam rá. Ha túl gyorsan megtanultam az adott tananyagot, előre elkezdtem a következőt. Ilyen egyszerű.- vont vállat, majd elkapta a vállamat és tovább tolt. Egy pillanatra nem értettem miért aztán leesett. Elértük a suli kaput. Ám az iskolaépülete helyett a kollégiumok felé mentünk. Belökte a kollégiumunk ajtaját, majd intett, hogy jöjjek vele, mert igencsak megtorpantam. Végül csak vele mentem. Én mentem elől, ő pedig mögöttem. Felsiettem a lépcsőn az emeletemig, majd elmentem a folyosó harmadik szobájáig. Elővettem a kulcsomat, majd remegő kézzel betettem a kulcslyukba. Kinyitottam az ajtót, majd beléptem a szobába. Nosztalgikus érzés volt ismét a kollégiumi szobámba lépni. Ledobtam a sporttáskámat a földre és rádőltem az ágyamra. Sakuko a parafa táblámon lévő képeket nézte, míg végig simított az asztalomon. Ahogy láttam felemelte a bekeretezett képet az íróasztalomról, amin én és Eijirou voltunk, még jó pár évvel ezelőtt. Én kis baba voltam még ő meg épphogy ment óvodába. Miután visszatette az asztalra kiszúrt egy képet a parafa táblámról és azt nézte. Majd mosolyogva intett.- Menjünk, mert mindjárt kicsengetnek.

Miközben utána indultam ránéztem a képre, amit nézett. Én és Bakugou voltunk rajta. Épp irritáltam valami baromsággal, mert én mosolyogva beszéltem Arisa-channal(gondolom, mert ő nem volt a képen), ő pedig összeráncolt szemöldökkel figyelt. Fogalmam se volt, hogy van egy ilyen képem. 

Sakuko után futottam, hogy beérjem. A lány egy már a koedukált részen volt. Őt követve elhagytam a kollégiumot. Pár perc séta után ott voltunk a hatalmas épület kapujában. És én ismét megpróbáltam megszökni. De Sakuko elkapott, mint anyuka a gyerekét, szeptember elsején. Berángatott a suliba, mire pont belesüvített a csengő a csendbe. Elrángatott a termünkhöz, majd lökött rajtam egyet a csukott ajtó felé, és ott hagyott azzal a mondattal, hogy: "Megadtam a kezdőlökést, innen rajtad múlik!". Hát, köszi. Mély levegőt vettem, hogy összeszedjem magam, majd benyitottam. Az osztályban az összes tekintet rám szegeződött. Nos különböző reakciók voltak. Az osztály nagy része felhúzta a szemöldökét, vagy grimaszolt. Aztá ott volt az én társaságom. Baisho-kun és Doi-kun hangosan füttyögni és tapsolni kezdett, Arisa-chan sikongatva a nyakamba ugrott, Ame-kun pedig elvigyorodott és biccentett. Elnevettem magam, míg visszaöleltem Arisa-chant, és közben lepacsiztam Doi-kunnal és Baisho-kunnal.  

Ahogy elvált tőlem Arisa-chan végigmért. 

- Nagyon jó lett a hajad!- tapsikolt, mire zavaromban hátratűrtem egy hajtincsemet. Ekkor elnémultak, mire a csengő hangosan beleüvöltött a hirtelen megjelent némaságunkba.- Kaede... te...

- Te halláskárosodott vagy?- kérdezte Ame-kun, a fülemre nézve. Megérintettem a hallókészülékemet.

- Igen.- válaszoltam lehunyva a szemem.

************************************************************************************

Helló!

Tudom, "brutálisan" rég volt rész, két hete. Ez annak köszönhető, hogy elkezdődött a suli. Visszatérnek a heti egy részek. Persze azért próbálkozni fogok, hogy ha van ötletem, és időm akkor írjak, de ez van, ezt kell szeretni.

Kinek hogy kezdődött a suli? Milyen? 

Ja, és remélem tetszett a rész!

Sayonara!

W23.