--Álom--

A poros, szakadék emeletes ágy felső részén feküdtem és némán sírtam. Kisöpörtem a szememből a fiúsan rövid hajam tincsét, ami belelógott. A vállam rázkódott, miközben lepillantottam, az alattam lévő ágyra. Oda már senki nem fekszik be. A szemeim homályosak voltak a könnyektől, úgyhogy behunytam őket. Kintről egy sikoly hallatszott, mire összeszorítottam az ajkaim. Csendben tűrtem, próbáltam nem törődni vele, de egyre inkább szorítottam a koszos, vékony takarót. Egyszer csak megnyikordult az ágyam, majd besüppedt a kemény matrac. Fél szememet kinyitottam. Fáradtan mosolygott rám.

--Álom Vége-- 

Hirtelen ültem fel az ágyamban. Megdörzsöltem az arcomat, majd idegesen lerúgtam a takaróm. Átmentem a fürdőbe, majd elborzadtam azon, hogy mennyire nyúzott a fejem. Idegesen megmostam a fogamat, majd megfésülködtem. Mint mindig most is úgy sikerült fésülnöm, hogy Eijirouéhoz hasonló szarvaim lettek, miután beállítottam a hajamat. Vállat vonva visszabaktattam a szobámba. Felvettem egy belebújós, fehér, kapucnis pulcsit, aminek sötétbarna, szinte fekete foltjai voltak, a zsebe pedig rózsaszín volt. Rajta a felirat feketével: Never stop, always moooo-ve! . Mellé még egy sötétszürke leggingset, végül egy rózsaszín mamuszba bújtattam a lábamat, majd kimentem az üres nappaliba. Anyáék még mindig bent voltak a bátyámnál. Így unottan benyomtam a rádiót, majd csináltam két kávét. Az egyikbe öntöttem tejet és cukrot is tettem, majd vastag tejhabot, a másikat szimplán feketén hagytam. Megfordultam miközben a rádióból a Never forget you üvöltött Zara Larssontól és az MNEKtől. Ahogy letettem az asztalra, majd felültem a mögötte lévő pultra nyílt az ajtó. Bakugou unottan rúgta le a cipőjét, majd vette le fekete dzsekijét. Én csendben belekortyoltam az italomba. Bakugou fáradtan becsörtetett, vörös, V nyakú pólóban és fekete farmerben. Morgott valami "'Reggelt, Deszka!"-t, majd felkapta a bögrét és indulatosan levágta magát a székre és beleivott a feketébe. Én csak biccentettem miközben lenyaltam a tejhab bajuszom. Na igen. Bakugou miután rájött, hogy előszeretettel játszok mindenféle horrorral, amitől frászt kapok minden nap eljött. Mellesleg tegnapelőtt ő és Jirou-san is boldogan röhögött ki engem és Kamit, amiért kisebb szívrohamot kaptunk a játékon. Bájosak, nem? Majd a live alatt a háttérben röhögött vagy idegesített, majd egy idő után bele is morrant. Persze a nézők értékelték. Én is. Csak én nem pozitívan. Mindenesetre, így állunk most. Miután megittam a kávém leugrottam a pultról, majd gyorsan el is mostam. Miután befejeztem a szobám felé indultam, de Bakugou nézett.

- Mi az?- kérdeztem megdöntve a fejem. Végigmért, majd felnevetett egy kicsit.

- Tehén?- kérdezte, mire értetlenül néztem, aztán rájöttem, hogy a pulcsimról beszél. Biccentettem. Visszafordult a telefonjához miközben belekortyolt a kávéba. -Érthető. Hasonlít is rád.- mondta, mikor már a nappaliban voltam fél lábbal, ám ekkor megtorpantam. Visszafordultam, ő pedig továbbra is szórakozottan sms-ezett valakivel. Mondani akartam valamit, de inkább legyintve bementem a szobámba. Közzé tettem egy videót, majd a telefonommal voltam elfoglalva. Fel se néztem, mikor bejött és levágta magát a babzsák fotelembe. Pár perc múlva elégedetten a kamerához fordultam, majd elindítottam a felvételt.

- Sziasztok! Én Kaede vagyok! -vigyorodtam el a kamerába. -A mai videót, már hosszú ideje meg akartam csinálni, ugyanis szerintem tök jó ötlet, és szórakoztató!- hatásszünet.- Ugyanis... a mai videóban... az Instagram üzeneteimet fogjuk megnézni, melyekben- mondtam miközben a szívemre tettem a kezemet, és úgy tettem, mintha könnyeznék.- melyekben megpróbáltak elcsábítani!- mondtam, és a szemem sarkából láttam, hogy Bakugou szemöldöke a Tejútig szaladt fel, miközben elkerekedett szemekkel felém fordult.- Olyan romantikusak!- mondtam szipogva. Kint elment egy motor.- Menjél, ne, hogy lekésd a temetésed!- kiáltottam el magam az ablak felé nézve. A döbbent Bakugou felé fordultam, aki eddig a babzsákon ülve majdnem elüvöltötte magát nekem, de a kiáltásomra becsukta a száját, majd lassan elmosolyodott.- Mi az?- néztem rá, mire érdekes múlva nem morogva, inkább szórakozottan felém fordult a babzsákon, a telefonját zsebre tette, jelezve most figyel.- Nem üvöltözhetsz!- szóltam rá, mire dünnyögött valamit. A kamerába néztem.- Mielőtt rátérnénk a csábítómesterekre el kell mondjam, hogy nagyon sok aranyos üzenetet is kapok a sok fiútól, és nagyon kedvesek is vannak- Bakugou feszengett erre morogva.- és vannak... vannak a többiek.- mondtam. -Természetesen nevek nem lesznek benne, senkit nem akarok megsérteni, ez csak a szórakoztatás kedvéért van.

Bakugou karba tette a kezét, mire odapillantottam, majd vissza.

- Szóval, az első! -néztem a képernyőképemre. -Adnál egy képet magadról? Elküldöm a Télapónak, hogy ilyet kérek karácsonyra.- olvastam fel, majd a kamerába néztem.- Kint van egy csomó kép rólam az Instán, nyomtass, vagy küldd el neki emailben!- mondtam mosolyogva, majd elhúztam a képet ezzel átmenve a következő képre a galériámban.- Azt mondják, az ágyam 150 kilót bír el, de egyedül nem vagyok annyi, segítenél letesztelni?- olvastam fel, majd felszisszentem.- A profilképed alapján velem sem sajnos, de apám biztosan segíteni.- kacsintottam.- Van tüzed? Ja, nem dohányzol? Pedig lángra lobbantottál!- felhúztam fél szemöldököm és elvigyorodtam.- Ne félj, akkor mindjárt eloltalak!- húztam el a képet balra.- Kitettem egy sztorit, amiben éppen az egyik osztálytársammal, Arisa-channal voltunk, még az iskolai egyenruhában. Ugye, hogy megyünk suliba. Srác: ****nálak mindkettőtöket, akár egyszerre.- olvastam fel, majd összeráncoltam a szemöldökömet.- Hát haver, a rendőr is téged egy cellába azt hiszem.- mondtam, majd a kamerába néztem.- Még kiskorú vagyok.- azzal a telefonomra néztem.- Ha nem lenne egyértelmű!- mondtam hitetlenül.- A logopédusom azt mondta, hogy gyakoroljam többet az SZ betűt. Szóval jössz ****ni? - mondtam, majd tettetett izgatottsággal a kamerára néztem.- Te is jársz logopédushoz? Én is! Nekem az N, az E, és az M miatt kell!- visszapillantottam a telefonomra.- Hiszel az első látásra szerelemben, vagy még egyszer el kell mennem melletted? -olvastam fel unottan. Majd értetlenül a kamerába néztem.- Egyáltalán valaha elmentél mellettem?- kérdeztem, majd kínomban felnevettem.- Nem ismerős a képed!- következő kép.- Bocsi, rossz vagyok nyelvtanból. Hogy mondják helyesen, nálad vagy nálam? - olvastam fel, majd a szemöldökömet ráncoltam.- Na várjál, én is!- tettem fel a mutatóujjam. Lehajolva kotorászni kezdtem, majd hirtelen felkaptam a fejem. Felemeltem a Japán Helyesírási Kézikönyvemet. Lapozgatni kezdtem, majd kétségbeesetten felnéztem.- Csak annyit találtam meg eddig, hogy anyádban, ilyenkor mi van?- kérdeztem tettetett kétségbeeséssel. A telefonomra néztem, miután a földre dobtam a könyvet. Elnevettem magam.- Ez már kreatív. Küldött egy gifet, amin valaki szétver egy plüss sárkányt. Utána írta, hogy: Érted egy sárkánnyal is megküzdök! -nevettem fel ismét.- Nekem inkább sárkánylovas kell, de ez kreatív volt, adok rá egy hatot a tízből!- csettintettem a nyelvemmel.- Szép volt!- kacsintottam. Ezután a telefonomat letettem az asztalomra. -Nos, ennyi lett volna mára! Persze van még, de egyenlőre,csak ezeket gyűjtöttem össze! Remélem tetszett a videó! Szép napot mindenkinek!- állítottam le, majd feltettem a gépemre és parancsba adtam, hogy vágja meg olyanra, amilyenre akarom. Bakugoura néztem, aki mosolyogva figyelt, majd elröhögte magát, végül újra telefonozott.

Pár óra múlva, mikor még mindig kommenteket böngésztem elege lett és közölte, hogy készülődjek. Értetlenül néztem rá.

- Miért?- kérdeztem, mire unottan rám nézett.

- Unom a fejem, úgyhogy eljössz velem edzeni.- forgatta a szemét. Eleinte értetlenül figyeltem, majd utána szóltam.

- A kertben eddzünk. Nem akarom, hogy felismerjenek.- mondtam a szám szélét rágva. Pár pillanat múlva bólintott, úgyhogy miután kiment átöltöztem. Egy szürke atlétatrikó, egy háromnegyedes fekete leggings, és egy elnyűtt sportcipő. Aztán kimentem a kertbe. Bakugoun egy fekete rövid ujjú, egy fekete melegítő és egy sportcipő volt. Ezután rendesen megkínzott. Elég khmm nehéz volt az edzés terve, de semmiért nem hagytam volna félbe, csak azért megmutattam, hogy végig tudom csinálni. Az más kérdés, hogy utána egyből lefeküdtem a fűbe és levegőért kapkodtam. 

- Tch.- ciccegett Bakugou, de a fülemben dobogó vértől alig hallottam. Lehunytam a szememet és lihegtem. A következő dolog, amire felfigyeltem, hogy egy nyirkos, hideg valami érinti meg az arcomat. Kinyitottam a szememet. Bakugou egy palack vizet tartott felém. Elhadartam egy köszönést miközben kikaptam a kezéből a vizet és gyorsan inni kezdtem. Unottan figyelt. Kicsit köröztem a vállammal, mert eléggé fájt, úgy mindenem. Valószínűleg látszott rajtam, mert Bakugou megszólalt.- Nyújtsd le, ha ennyire kivagy.- forgatta a szemét, én meg dünnyögtem valamit, hogy alapból terveztem, majd felkecmeregtem. Eleinte a karjaimat nyújtottam, majd szimplán állásból előre dőltem és így egyenes háttal, két kézzel a földön támaszkodva nyújtottam kicsit, majd ugyanezt megcsinálta térdelve, majd utána hason fekve, kinyomva magamat, ergo a hátamat is lenyújtottam, majd fáradtan a földre estem. A fű csiklandozta a karjaimat. Oldalra néztem, mire Bakugou oldalra kapta fejét, bár alig tűnt fel. Oldalra fordultam, mire az egyik kezével lesöpörte az arcomra ragadt fűszálat. Ezután bementünk, és mivel lassan délután öt volt ő elköszönt, én pedig elmentem fürödni. Mikor kiálltam a zuhany alól anyáék írtak, hogy későn jönnek haza, éjfél körül. Ezután a hozzászólásaimat böngésztem. Majd miután egy hirtelen hatalmasat dörrent az ég, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az ágyam ülök törökülésben és a fejemen van a takaróm. Kint hatalmas vihar kerekedett. A következő dörrenéstől a fülemre kaptam a kezem. Féltem. Lehet, hogy nagyon gáz, de szinte pánikrohamot kaptam tőle. Levegőt kaptam, miközben a szememet egy idő után könnyek csípték. A kezeim remegtek, miközben igyekeztem nem sírni, és a fülemre tapasztott kézzel csendben ültem. A következő dörrenésnél viszont kiszakadt egy apró sikoly belőlem. 

Erre fél órára tört be a szobám ajtaján Bakugou. Gyönyörű látvány lehettem, ahogy a takaróba burkolózva ülök, könnyezve, vörös szemekkel és halk sikolyok szakadnak ki belőlem egyes dörrenéseknél. Kellett pár pillanat, hogy felfogja mi történik, majd ott hagyott. Csendben lehunytam a szememet, majd hallottam a bejárati ajtó záródását. Csendben tűrtem, próbáltam nem törődni a hangos dörrenésekkel, de egyre inkább szorítottam a vastag takaróm. 

- Hmm?- kapta fel a fejem, mikor besüppedt mellettem a matrac. Odafordultam. Bakugou óvatosan lehúzta a fejemről a takarót, hogy a szemembe tudjon nézni. Egyszerre láttam a szemében irritációt, aggódást, és értetlenséget. Az utóbbi ezerszeresére nőhetett, mikor egy dörrenés következtében hozzábújtam és a pólóját szorítottam immáron. A vörös, V nyakú póló összegyűrődött a kezemnél, és átázott a szememnél. Bakugou viszont csak csendben, fél karral átkarolt és a hátamat simogatta. A vihar tizenegy fele múlt el, én pedig addigra már lenyugodtam, viszont mozdulni se mertem. Fél tizenkettőkor kikísértem Bakugout, akit állítása szerint, ha nem siet kinyír a "vénasszony". Bementem a házba, majd ismét vettem egy zuhét, ezúttal pizsibe öltöztem át, majd az ágyra néztem. Ahol eddig ültünk. És ahova nem akarok lefeküdni aludni, mert félek, hogy jönnek az álmok.

**********************************************************************************

Bocsánat, hogy nem volt rész, de holnap elutazunk és azzal kellett foglalkoznom!

De ez több, mint  egy kétszer olyan hosszú rész, mint egy átlagos. Sőt, négyszerese egy rövidebbnek.

Sayonara!

W23.