Érezted már úgy magad, hogy ha ezt elrontod vége az életednek? Eszedbe jutott, milyen szar érzés volt? Akár egy dolgozat, vizsga, felvételi vagy állásinterjú miatt? Na, én épp ezt éltem át. Csak, hát ennek az ezerszeresét. És szó szerint az életemért küzdöttem. Nos, had írjam le, hogy éppen mi zajlott:

Az emberek evakuáltak. Az évfolyamtársaink nekik segítettek, mármint a hőstagozatosok. Mi, akik gyökér módjára bent ragadtak harcoltunk az életünkért. A senpaiaink(... huh, ******* szerk.) a saját, a mi, az eszméletüket vesztett hősök és az evakuálók életét védték. A rengeteg noumu, azt hiszem, kegyetlenül támadtak. Rengeteg vértócsa volt körülöttünk, majd egy pillanatban sikeresen elkeveredtem a barátaimtól. Egyedül voltam, mikor két noumu közeledett felém. Levettem a cipőim gyorsan.

- Vakítsd meg!- hajítottam el, mire egyenesen a szemeikbe szálltak. Rögtön regenerálódni kezdtek. Tovább rohantak felém, és mikor azt hittem itt a vég. Egy hatalmas füstbomba repítette el az egyiket, miközben felettem egy árnyék suhant el, majd ért földet. Nagao hátra pillantott rám.

- Oi, Kirishima-tan!- húzott ajkaira lenéző félmosolyt, de ezúttal kicsit más volt. Már majdnem visszaszóltam, amikor a másik noumu majdnem felöklelte. Ellöktem, ezzel ráesve. Egy pillanat alatt felálltunk, majd a hátainkat egymásnak támasztottunk, majd egy-egy noumuval néztünk szembe.

- Sose hittem volna, hogy egyszer egy akkora hólyaggal, mint te fogok vállvetve harcolni.- morogtam védekező állásban. Felnevetett halkan.

- Akkor már ketten vagyunk.- mondta, majd hátrapillantott rám.- Van terved?- meghökkentem egy pillanatra, majd hitetlenül ránéztem.

- Tessék?

- Te vagy a nagy stratéga. Meg parancsolgatós. Hajrá!- mondta, majd elrántva elugrott a noumuk elől. Morogva figyeltem a felénk rohanó lényeket. Láthatóan erő növelő képességük volt. 

- Az agyuk a gyenge pontjuk.- motyogtam magamnak a felénk száguldó lényeket figyelve, míg a hátamba lyukat égetett egy tekintet, miközben Nagao az egyik karját elém téve védett. Várj, mi?

- Na ne! Az agyuk? Neee... azt hittem ******, hogy köldökük!- gúnyolódott.

- Ahhoz képest, hogy mindjárt meghalunk, eléggé fel van vágva a nyelved.- morogtam, egy terv után kutatva.

- Neked is. Viszont, hogy meghalunk e, az tőled függ!- mondta, miközben karjából füstöt kezdett ereszteni.- Nem mérgező.- mondta, majd rám pillantott.- De ideje kitalálnod valamit. A kezedben van az életünk, Kirishima.- mondta. Először hagyta el a -tant. A kezembe... később lepődj meg, Kaede! Most kitalálsz egy tervet és megmented magatokat! A füst elbarikádozott a többiektől, de a noumuk se láttak minket. Hirtelen viszont valami átszelte a füstöt. Rám esett.

- Auch.- ült fel, fájdalmas nyögéssel. A homlokáról vér szivárgott, a ruhája rengeteg helyen szakadt volt. Fekete foltok voltak bőrén, de nem a kosztól.

- Uraraka-senpai?- néztem a lányra, mikor felismertem. A köhögés közben rám nézett.

- Kaede-san?- kérdezte, mikor felismerte, majd nem elájult, miután halványan elmosolyodott. Szerencsére még időben felébredt. Nagao a kezét nyújtotta.

- Senpai, asszem itt ragadt. Ebből a füstből nem jut ki egy hamar, sajnálom.- mondta Nagao, ahogy felhúzta. Tisztelettel beszélt? Mi történt vele?- Bár itt se vagyunk biztonságban. Noumuk közelednek hozzánk.

- Értem.- kezdett el gondolkodni, mire Nagao rám pillantott.

- Kirishima, ki találtál valamit?- kérdezte, mire elgondolkodtam. A noumuk felé pillantottam, majd vissza rájuk. Felragyogott a szemem.

- Igen. De mindketten kelletek. És kicsit őrült.

- A helyzet is elég őrült. Nem?- kérdezte lenéző mosolyt húzva ajkaira, mikor Uraraka-senpai a levegőbe boxolt.

- Mit kell tennem?- gyorsan elmondtam nekik a tervet. Lehet, hogy én belehalok, ha elrontjuk, de ha nem, akkor mind túl éljük. Szóval neki is láttunk. Kettejük pulcsijait összekötöttem. Megfogtam egy-egy ujjukat, miközben Uraraka-senpai és Nagao két irányban rohanni kezdtek, hogy a noumuk mögé kerüljenek két oldalról. Én pedig szembe, a noumuk felé rohanni kezdtem. Persze, amint megláttam az árnyékukat, észrevettek. Rohanni kezdtek felém. A szívem a torkomban dobogott. Szegény Bakugou, nem elég a helyzet miattam még egy szívrohamot is kaphat. Nem akarok a terhére lenni. Az utolsó pillanatig vártam, majd elugrottam. Egy szaltóval a két noumu fejére húztam a pulcsikat, majd összekötöttem őket, így megvakítva őket. 

- MOST!- kiáltottam a lassan oszló ködben. Két oldalról nekik rontottak. Uraraka-senpai egy szaltóval megérintette az egyik fejét, mire az lebegni kezdett. A másik a szájába kapott egy adag, nagyon mérgező füstöt. A noumu harákolni kezdett, mire figyelmetlenségében Uraraka-senpai megérintette, így barátja után repülhetett Mr. Agyas. Öklöztünk egyet, mikor eloszlott majdnem végleg a füst. Amit kint láttunk... majdnem elájultam. Mindenki sérülten próbált harcolni, egy-egy ember eszméletét vesztve feküdt a földön. Majd egy pillanatban a noumuk abbahagyták a támadást. A nő felnevetett. Odakaptuk a fejünket, mire kikerekedtek a szemeim. 

- KIRISHIMA!- üvöltött mindenki egyszerre az 2-A osztályból. Az én torkomon egy hang nem jött ki. Eijirou képességét vesztve küzdött, ahogy anélkül, hogy bárki hozzáérne felemelkedett. Két méterre volt a talajtól, legalábbis a lába annyira kalimpált. A nő megnyalta a felső ajkát.

- Helló, koronázatlan király és királynő gyermeke!- vigyorgott tébolyultan.

***************************************************************************************

Íme a mai rész, minden éjjeli bagolynak!

Mindenki izgul?

Sayonara!

W23.