Bár tovább jutottam mindketten ugyanolyan fancsali képpel szállítottak minket. Arisa-chan még mindig aludt, mikor beértünk Recovery Girlhöz. Elkezdte gyógyítani a sérüléseinket. A lábam pár perc múlva meggyógyult a bordáimmal együtt. Az összes sérülésem meggyógyult tíz perc múlva. Viszont ezáltal nagyon fáradt voltam, így Baisho-kun hozott nekem egy kávét. Velem ellentétben Ame-kun az egyik, Arisa-chan melletti széken elaludt. Én viszont nem aludhattam. Mindjárt kezdődik a meccsem Kugával. Utána már csak a döntő van. Igazából itt akartam maradni, de végignézve a csapaton, már csak én voltam játékban. Nem hagyhatom, hogy az egyik marha nyerjen. Egyszerűen nem. Ráadásul, azok után, amit Ame-kunnal csináltunk... muszáj vagyok megmutatni, hogy nem ilyen vagyok. 

A kávém utolsó kortyait ittam, mikor kivágódott az ajtó. A hordágyon szállították be Takemoto-kunt. El volt sápadva, az egyik keze néhol-néhol megremegett, a szája el volt tátva és tátogott. Rózsaszín haja kidülledt szemébe lógott. Olyan volt, mintha sokkot kapott volna, de félig eszméleténél volt. Felfektették egy ágyra, majd Recovery Girl neki kezdett.

- Nahát, nahát ez a Nagao-kun igazán visszafoghatná magát- sóhajtott fel az idős iskolaorvos. Nyeltem egyet. Ha legyőzöm Kugát én is így végzem?

Felálltam.- Kívánjatok sok szerencsét!- mondtam halkan, egy apró mosollyal, hogy ne keltsem fel őket. Doi-kun és Baisho-kun felállt. Értetlenül néztem rájuk.

- Kimegyünk szurkolni neked. Már csak te tudod közülünk megnyerni ezt. Nem hagyhatod, hogy Nagaoék nyerjenek.- borzolták össze a hajamat. Fáradtan elmosolyodtam, majd utánuk mentem. Kikerültünk pár hőst, akik a helyükre siettek vissza, miközben minket a fangörcs kerülgetett. Egy ponton leváltam.- Adj bele mindent, Kaede!

- Rendben!- intettem, majd lesiettem a lépcsőn. A kezeim remegtek, ugyanis őszintén szólva féltem. Beérve a folyosóra a falnak dőltem. Megvártam míg bejelentenek, majd kiléptem a fénybe. Kuga a másik oldalt idegbeteg fejjel nézett, ami nem segített a remegésen. Amint Kayama-sensei bejelentette, hogy kezdődik nekem rontott. Épphogy volt időm elugorni. A földre estem, mire a kezéből kalapácsot csinált, amivel rám akart ütni. Kigurultam alóla. Amikor már úgy éreztem elég messze vagyok felugrottam a hátamról. Kuga idegesen nézett, kalapács kezéről esegettek le a törmelékek, ott, ahol ütött betört a beton. Idegesen fújtatott, majd üvöltve nekem rontott. Nyeltem egyet, majd, mikor már majdnem ott volt felé rohantam és átszaltóztam felette. Ötletem nem volt, hogy győzzem le. Végig néztem a bamba pofáján, az egész gorilla alkatán. Talán, ha elég idióta...

Kuga mindkét keze már kalapács volt, s úgy rontott nekem. A lábam tengelye körül megfordultam, majd hátulról kigáncsoltam. Idegesen nézett rám, ahogy leguggolok, megtámaszkodva a talajon. Felém ütött, mire elugrottam onnan. Tovább támadott, mire folyamatosan kerülgettem a támadásait. Egyre közelebb kerültem a széléhez, mikor lerúgta a cipőit, amik talpán ott volt a jelem. Mégse olyan idióta. Hogy próbálhattam meg kétszer ugyanazt a trükköt? Felém csapott, mire átcsúsztam a lábai között. Nekem próbált támadni, de ismét kikerültem, csak ezúttal támadtam is. Egy körrúgással tarkón rúgtam, amitől előre esett. Könyökkel előre a hátára ugrottam, mire fájdalmasan nyekkent egyet. Gyorsan felugrottam, mikor vérben forgó szemekkel prüszkölt. Végül ismét nekem rohant, csak ezúttal nem ugrottam el. Lecsapott. Hatalmas porfelhő keletkezett, a beton betört, ráadásul, még a hely is megremegett. Elvigyorodott, ahogy elvette kezét, amiről viszont nem csordogált vér. Csak törmelékek estek le. ahogy eltűnt a porfüggöny gyorsan előtűnt a valóság. Nem voltam a kezei alatt. Idegesen keresni kezdett, mire füttyentettem. Felnézett. A magasba ugrottam a csapás elől. Még idegesebben prüszkölni kezdett. 

- Köszönöm, Kuga.- mondtam, mire értetlenül nézett rám. Elővettem a kezeimet a hátam mögül. A két cipőjét a kezemben tartottam. Még értetlenebbül nézett. Válasz helyen egyszerűen hozzávágtam teljes erőből. Homlokon találtam, a másikkal torkon. Amíg nem tudott figyelni neki rohantam és gyomorszájon rúgtam, majd kigáncsoltam és egy egyenes ütést mértem az arcára. Nem ütöttem ki, de kilépett.

- Kuga-kun kilépett! Kirishima-san nyert!- hirdette Kayama-sensei. Fáradtan elmosolyodtam megkönnyebbülésemben. Kuga idegbeteg módjára nekem rohant erre, csak szerencsémre Cementos megállította. Nyújtózkodtam egyet, majd elindultam a kórterembe.

A következő az a döntő.

***************************************************************************************

Na, íme a mai rész. Igen, ilyen korán, mert délután, meg este nem leszek internet közelben nagyon.

Ismét el fogok utazni, de megpróbálok azért írni.

Köszönöm a megértést!

Sayonara!

W23.