A második selejtező után kaptunk egy órás ebéd szünetet. Miután a nyakamban összecsomózott kendőkkel, majdnem megfojtott Arisa-chan, miközben próbálta leszedni, elmentünk Recovery Girlhöz, akihez  szerencsére, mindenki előtt odaértünk. A többieknek nem volt szüksége segítségre, így elmentek az ebédlőbe addig.

- Nahát, nahát ezek még csak a selejtezők voltak, de már most tele vagy sérülésekkel, Kirishima-san.- rázta a fejét, miközben felgyorsította a gyógyulásomat. Egyszerre volt üdítő és fárasztó, bár ezúttal nem túl gyorsította, hogy maradjon még energiám. A bokám, ami kiment az helyre állt, de a karjaimat be kellett kötözni, és kicsit még fájtak is.

- Bocsánat..- néztem bűnbánóan az idős hölgyre. Mosolyogva a kezembe nyomott pár darab gumicukort.

- Vigyázz jobban magadra, Kirishima-san! Most pedig menj ebédelni! A gumicukrot, csakis utána edd meg!- mosolygott, mire leszálltam a kivizsgáló asztalról.

- Köszönöm szépen!- hajoltam meg, majd elköszönve elindultam az ebédlőbe. Megvakartam a kötésen át a sebemet, majd a cukrokat mélyen a zsebembe süllyesztettem. Elmentem a közös ebédlőbe, majd beálltam a sorba. Elvettem egy szendvicset és egy epres-guavás vizet, majd a szemeimmel a barátaimat kezdtem keresni. Arisa-chan látványosan integetett, így a fejemet nevetve megrázva gyorsan odamentem az asztalukhoz. -Sziasztok!- mosolyogtam, majd letettem a tálcám. Leültem Arisa-chan és Ame-kun mellé, velünk szemben ült Doi-kun és Baisho-kun.- Oh, Baisho-kun őszintén sajnálom, hogy nem kerültél be.- húztam el a számat,mire elnevette magát.

- Semmi gond. Egyszerűen eltévedtem a labirintusban.- vont vállat, majd beleharapott az ételébe.- De veled minden rendben?- kérdezte, mikor hirtelen kicsapódott az ajtó. A másodévesek becsörtettek volna, ha nem törik át közöttük egy csapat, akik élén egy vörös és egy szőke rohant. Egy pillanatra megtorpant a vörös és a fejét kapkodni kezdte, mire a szőke meglökte a vállával és a fejével felénk mutatott. Eijirou Iida-senpait megszégyenítően sprintelt az asztalunkhoz, nyomában a szöszivel, akit lemaradva követett a csapat többi tagja. Elkerekedett szemekkel néztem őket. Szólásra nyitotta a száját, mire elé vágtam.

- Hogy ment?- kérdeztem, mire egy pillanatra leblokkolt az agya.

- Öh, jól, bent vagyunk.- vigyorgott, majd egy pillanat alatt váltott izgatottba.- És te? Hogy ment? Jól vagy? Nehéz volt? Bent vagy?

- Oh, igen, bent vagyunk. Nem volt olyan nehéz és, ebből adódik, hogy jól vagyok.

- Aha, persze. Csak szerénykedik Kirishima-senpai.- mosolygott Arisa-chan, mire arcomra fagyott a mosoly.- Az első tényleg nem volt nehéz, de szoros volt! Viszont még így is Kaede-chan lett az első! Aztán jött egy nehéz, a második! Egy bázist kellett védeni, és a többi csapattól pontot szerezni! Kaede-chan szerencsére előállt egy vésztervvel, így a másodikak lettünk, dehogy miket csinált, hogy megvédje a pontjainkat! Hatalmas, elektromos robbanásokat bírt ki, árbocokon ugrált, csak sajnos az utolsónál rosszul ugrott és leesett, és így Kuga el tudta venni a fejpántunkat. De a vészterv megmentett minket!- vigyorgott Arisa-chan, miközben mindenféle karmozdulattal demonstrálta az eseményeket. Ame-kun elmosolyodott ezt látva. Én, amikor a második részhez ért összeszorítottam az ajkaim és lehunytam a szemem.

- Tehát, röviden-tömören, jól vagyok!- akartam harapni a szendvicsembe, mikor gyengéden, de határozottan elkapták a kezemet. Odanéztem. Bakugou fogva a kezemet elfintorodott a kötést észrevéve, Eijirou aggódva rám nézett.

- Látom.- lökte vissza a szőke.

- Recovery Girl ellátott!- biccentettem, majd észrevettem Eijirou aggódó szemeit.- Minden oké, inkább örülj. Mindketten tovább jutottunk!- vigyorogtam, mire megeresztett egy mosolyt.

- Gratulálok, Kaede-chan!- ugrott mellénk Mina, majd Kaminari és Sero borzolták össze a hajam.

- Elmegyünk enni és, hé- szólt Eijirou.- szurkolunk! Igaz?- vigyorgott a többiekre!

- Természetesen!- ütött a levegőbe Mina.

- Plus Ultra!- vigyorgott Kaminari és Sero.

- Hajrá!- mosolygott kedvesen Jirou-san, bár a hangja kicsit visszhangzott.

- Bakugou?- nézett a szőkére, aki megforgatta a szemét.

- Mondjuk.- morogta, de a szemében láttam valami furát, ahogy rám nézett. Talán.. megkönnyebbülést? 

- Én is nektek!- mosolyodtam el.

- Oi, nem akartok ideülni?- kérdezte Arisa-chan. Több féle reakciót kapott ez a kérdés(, mint az én "Rossz ötlet, gáz lesz..." fejem), de a vége az lett, hogy a miénk volt a leghangosabb asztal.

- HEE!?!? MIT MONDTÁL GYÍKARCÚ!?!- üvöltött Bakugou, miközben Eijirou lefogta, hogy ne verje meg Kaminarit. Pikachu csak annyit mondott, hogy irónikus, hogy tavaly, szétverte Urarakát a Sportfesztiválon, idén pedig egy csapatban voltak a második selejtezőn, mert összeosztották őket. Kellemes volt az ebéd.

Mielőtt különváltunk volna Bakugou mondott valamit halkan.

- Oi, Deszka. Ne vegyél részt semmin a párharcok előtt. Lassítanák a gyógyulást.- mondta, mire egy pillanatra azt hittem aggódik. Meg is lepődtem.- A rohadt jeled pedig jelezne, én meg a meccseimre akarok koncentrálni!- morrant rám, mire megvakartam a tarkóm.

- Oké, oké, nyugi. -motyogtam halkan, miközben szétváltunk. Mikor visszaértünk az arénába felharsogott Present Mic.

- Vége az ebédszünetnek! De mielőtt a párbajoknak neki kezdenénk! Akik nem jutottak tovább ne bánkódjanak! Mivel ez egy Sportfesztivál készültünk pár szórakoztató játékkal nektek, amin bárki részt vehet! Továbbjutott, és nem továbbjutott!- rikoltotta.- Hogy felcsigázzon titeket, még pár amerikai szurkolólány is ellátogatott a fesztiválra!- üvöltötte. Én leültem a nézőtéren, Arisa-chan beállt játszani Baisho-kunnal és Doi-kunnal. Ame-kun leült mellém. Amíg a szórakoztató játékok zajlottak, és a kötésemmel babráltam. Hamarosan megkezdődnek a párharcok.

***************************************************************************************

Nem jött össze, hogy még éjfél előtt kitegyem, de baromi szomjasan írtam meg, úgyhogy örüljetek!!!! A véleményeket hozzászólásként várom!

Ha tetszett nyomj egy csillagot!!!

Sayonara!

W23.