Amint kezdést fújtak egyszerre indult meg mindenki, ezzel egy hatalmas porfelhőt kavarva.  Köhögni kezdtem, majd egy idő után feltűnt, hogy nem oszlik a füst. A tőlem háromra lévő területre néztem. Nem láttam tisztán, de azt kivettem, ahogy Nagao vigyorog. 

- Tch.- morrantam fel, majd feltűnt mit csináltam.- Rossz hatással van rám.- ráztam meg a fejem, majd az utolsó pillanatban elugrottam egy támadó elől. Egy lila hajú, szürke szemű lány állt előttem egy maszkkal az arcán. Szarvai voltak, amikkel felém bökött, úgyhogy egy hirtelen hátra szaltóval elrugaszkodtam előle. Csúsztam egy keveset a hirtelen lendülettől, majd egy árbócnak ütköztem. A füst lassan oszlani kezdett. Az összes uralkodó pattogott ide-oda, hogy elkerülje az enyves kezeket. Még valaki jelent meg a területemen. Egy barna, göndör srác, villám alakú szemöldökökkel, és magabiztos mosollyal.- Matsuhima?- lepődtem meg, majd mikor megláttam körülötte a szikrákat a szemem elé kaptam a kezeim. Egy hatalmas elektromos robbanást lehetett hallani, amitől a karjaimon lesült kicsit a bőr, majd egy hatalmas széllöket ért. Csak jobban neki nyomott az árbocnak, de az kibírta. Kinyitottam a szememet, majd azt láttam, hogy a lila hajú lány elterült a négyzetnek egészen a szélén, mozdulatlanul. A szemeimmel Matsushimát kerestem.

- Kukucs.- hallottam egy lassan elvigyorodó hangot nem messze mellettem, mire az utolsó pillanatban ugrottam el előle. Vágott egy grimaszt, majd ismét elvigyorodott.- Oooi, Kirishima-tan, szerinted az a lány még hány robbanást bír ki?- vigyorgott őrülten, mire ijedten a lányra kaptam a tekintetem. -Rossz lenne, ha esetleg maradandó sérülése lenne, nem? Képzeld el a sikolyát a fájdalomtól, Kirishima-tan!- minden szavával közelebb lépett hozzám. Az arca hirtelen grimaszba rándult és kidőlt. 

- Heh?- néztem meglepetten. Lassan kirajzolódott előttem Doi-kun. A keze abban a magasságban volt, ahogy eddig Matsushima nyaka volt.

- Idegesítő, hogy csak ennyit csinálhatok.- morogta, majd mellém lépett és egy kendőt nyújtott át.- Egy megvan.- mosolygott rám, mire felélénkülve felkötöttem a nyakamba.- Sietek a következővel, bár nem tudom minek gyűjtjük. A millióssal alapból bent vagyunk.- sandított rám, miközben többen is felénk néztek a többi csapatból.

- Ha megszerzik a milliósat, akkor nem jutunk tovább.- mondtam meghúzva a nyakamban a kendőt. Biccentett és elrohant, miközben láthatatlanná vált. A mellettem lévő bázisokra néztem. Végül nem engem rohantak le, hanem eloszlottak a támadások, amitől megkönnyebbültem. Minden uralkodó a saját bázisán belül rohangált. Az én bázisomat nagy részt elkerülték, ami meglehetősen fura volt. Az emberek mindenfele rohangáltak, de engem elkerültek. Közben a nyakamban már három kendő volt. Mikor már kezdtem megnyugodni természetesen, akkor jött a csavar.

Egy füstcsík egyenesen az ég felé szállt Nagao ujjából. A játékosok szépen lassan megálltak és a csíkot kezdték figyelni, mint rovarok a fényt. Aztán abban a pillanatban, hogy a füst elkezdett oszlani... mindenki egyenesen rohanni kezdett egyetlen bázis felé. A miénk felé. Egy pillanatra lefagytam, majd észrevettem a lányt, akit a taposás útjában feküdt eszméletlenül. Bár kockázatos volt, de egy pillanatra kizárta az agyam a józan eszemet. Odarohantam a lányhoz, majd az utolsó pillanatban magammal rántottam. A leghátsó árbocnál kuporodtam mellettem a lánnyal. Egy szót nem említettek a szabályoknál, hogy azon játékosok, akik elhagyhatják a bázist, elhagyhatják e a kört, úgyhogy ezt nem mondhatják szabálytalannak. A lány pulcsiját megérintettem.

- Ne sérüljön ettől az érkezéstől!- mondtam, majd miközben megjelent rajta a jelem, kihajítottam a bázisról. Sértetlenül érkezett földre messzebb a mi részünktől. Ahogy vadul közeledtek minden esélyemet végig néztem. Az egyre csak közelítő ellenséget figyeltem csak. Első hiba.

- Köszönjük a segítséget, selejtek!- nevetett fel valaki, amikor már egy karnyújtásnyira voltak az elsők a tőlem két lépésre fekvő, kiütött Matsushimától. Szikrák jelentek meg körülötte. Lehet mégsem volt kiütve.- De mi vagyunk a jobbak.- nézett fel, mire egy hatalmas, elektromos robbanást idézett elő. Neki csapódtam az árbocnak, és mindenki kicsapódott a bázisunkról. Ő egy jó párral arrébb lévőnél jelent meg, miközben lihegett vigyorogva. Értetlenül néztem vissza rá, majd hirtelen esett le, hogy nem rám néz. Egy pillanat alatt hajoltam el Kuga keze elől, amitől megszédültem. Az arcomon, a karom végig, a lábszáramon felpörkölt sebek voltak, amiktől lelassultam. Kuga idegesen csapott oda, ahol én voltam, de ellöktem magam, mire fejjel neki mentem egy árbocnak. Felém kezdett rohanni, mikor megvilágosodtam. Egy hősnek ki kell használnia a környezete adta lehetőségeket, nem? Hogy felejthettem el, hogy... Pedig az én ötletem... Felugrottam az árbocra, majd kicsit feljebb másztam. Kuga az árbocba ütött, mire az végig remegett, amitől nehéz volt kapaszkodni. Elrugaszkodtam egy másik árbocra, ahol picit lejjebb csúsztam, de feljebb másztam. Egy kezemmel kapaszkodtam, guggolásban támaszkodtam a facölöpön. Kuga ismét ütött, ami elől gyorsan elugrottam. A következő csapásnál, mikor elugortam elharaptam a nyelvem, így vér íze töltötte meg a számat. A visszaszámlálóra pillantottam. Négy perc. Jól kiszámoltátok. Ismét beleütöttek az árbocba, mikor nem figyeltem, de ezúttal nagyobb erővel, így lezuhantam. Az utolsó pillanatban állítottam a súlypontomon, így lábra érkeztem, egy kézzel az árbocba kapaszkodva, de a bokámnál elcsavarodott a lábam így felszisszentem fájdalmamban. A homlokomról lekapták a kendőt. Kuga elrohant vele, de előtte port rúgott a szemembe. 

- Már csak két perc!- jutott el a tudatomig Present Mic hangja.

- Köszönöm, Kirishima-tan!- vigyorgott Nagao a túloldalon, ahogy Kuga felé rohant át.- Bár sajnos így már pont kiestetek a továbbjutó ötből, nem igaz?- nevetett fel.- Nagyon sajnálom!- mondta, majd megtörölte a szemét, mintha tényleg bánná.

- Tudod... Nagao...- nyögtem ki, hullafáradtan. Nyeltem egyet.- Szerencsédre nekünk is volt egy tervünk!- kiáltottam kifulladva, mire az utánam következő három legmagasabb pontszámú uralkodó fejéről lekapták a kendőket. Nagao döbbenten nézett a kendőjével kezében rohanó Doi-kunra, Terada-kun az övével rohanó Ame-kunra, és végül Tsuboike az ő kendőjével rohanó Arisa-chanra. Elmosolyodtam, bár már térdre estem, mert nem tudtam tartani magam.

--A meccs előtt--

- Tessék? Le akarnak rohanni minket? Mindenki? Biztos jól hallottad?- kérdeztem ijedten. Doi-kun biccentett.

- Igen. Egy B osztályostól hallottam. Éppen a csapattársainak mondta. Nagao mindenkit elkezdett beszervezni. Elméletileg, akik jobbak megszerzik a milliósat, ha egyszerre jönnek. Csak ezt a részét hallottam, bocsi.- mondta megvakarva a tarkóját.

- Köszi, legalább már ezt tudjuk.- mosolygott rá Arisa-chan, majd ismét komolyan ránk nézett.- De, ha egyszerre támadnak ránk, akkor valaki biztos megszerzi a kendőt!- mondta ki a nyilvánvalót.

- Akkor jobb lenne, ha hátra maradunk. Ha Kaede-san mellett maradunk, akkor kisebb eséllyel tudják megszerezni. - jegyezte meg Ame-kun.

- Attól még, hogy kisebb megszerezhetik, nem? Ráadásul Nagao nem hagyná, hogy más szerezze meg.- mondta Doi-kun.

- Van jobb ötleted?- nézett rá Ame-kun szinte indulatosan.

- Nekem van.- mondtam, mire rám néztek.- Az az ötletem, hogy...

--A játék vége előtt utolsó percek--

Az az ötletem, hogy annyi kendőt szerzünk meg, amennyit tudunk a meccs nagy részében, majd az utolsó negyedórában elhagyjátok a pályát. Mivel nem volt benne, hogy csak a körben lehet mozogni ezért egy-egy nagyobb forgatagban kirohantok a körből, így kívülre kerülve. A három legtöbb ponttal rendelkező fejkendős csapat mögé kerültök és felmásztok az árbocra. Ha Doi-kun megy Nagaohoz, akkor elrejtőzhet előle, mivel ő a legnehezebb. Ha megszereznék a tízmillióst, akkor az utolsó percekben szerzitek meg azokat a fejkendőket, és a végső másodpercekben értek be a mi területünkre, és adjátok nekem. Azért kellenek az utolsó percek, hogy meglepetésként hasson, és ne legyen idejük ellen támadásra.

Az utolsó tíz másodpercben csúsztak be és dobták nekem a kendőket, amiket egy pillanat alatt egyszerre kötöttem a nyakamba. Véget ért a selejtező. Másodikok voltunk.

***************************************************************************************

Őszintén sajnálom, hogy tegnap nem hoztam részt, ma még igyekszek majd kitenni egyet!

De ha tetszett ez akkor kérlek csillagozz!

És bármi is a véleményed írd meg kérlek kommentben!

Köszönöm!

Sayonara!

W23.