A Szerezd, védd, nyerj! című játék gyorsabban elkezdődött, mint hittük volna. Konkrétan egyből elkezdődött. Egyszerre rohantunk nekik a szűk folyosónak, ahol egyből be is szorultunk. Egy könyök erősen oldalba szúrt, és egyszerre hatan léptek a lábamra.

- Ez lenne az első akadály?- nyögtem a tömegben, majd a beszorult Arisa-chanra néztem. Erőt véve magamon visszafordultam. Most nem foglalkozhatok veled, sajnálom. Ez egy verseny, most a riválisom vagy. Amikor levegőt vettem a torkomat égetni kezdte a füst. Várjunk, füst? Nagao! Megérintettem a talajt.- Juttass a tömeg elé!- mondtam, mire alattam egy ember méretű lyuk hasadt és, amint leestem eltűnt bezárult. Halkan sikkantottam, ahogy végig csúsztam a szűk alagúton, majd kidobott a levegőre. Mögöttem füstölgött az átjáró, belülről köhögés hallatódott, a mozgás megállt. Egy emberi árnyék ugrált a fejeken át.- Nagao, te rohadék!- mondtam, miközben rohanni kezdtem. 

- Az első, aki kijutott az a hőstagozatos Kirishima Kaede-san, az A osztályból!- harsogta a benti tömegnek Present Mic, bár nem nagyon hallottam a fülemben lüktető vértől.- Mögötte szorosan közeleg Nagao Taiga-kun, szintén az A osztályból! Oh, szinte egyből mögüle tört ki a hőstagozatos Kuga Junzo-kun, Tsuboike Thoki-kun és  Dokuro Tatsui-kun, az A osztályból! Szorosan mögöttük tör ki Higashi Sai-san, a H osztáyból! Talán túl könnyű volt az első akadály? Nos, aggodalomra semmi ok, itt a következő!

Kuga, Tsuboike, Dokuro ti tudtátok, hogy ezt fogja csinálni, igaz?- szorítottam össze a fogaimat. Hirtelen torpantam meg, amitől majdnem orra estem, ahogy hatalmas robotok jelentek meg előttem. 

- Robotok?- kerekedtek el a szemeim. A hatalmas, zöld masinériák végig emelték szenzorukat a közeledő versenyzőkön.

- Olyanok, mint a felvételin!- mondta Higashi-san. Ezek? A felvételin az én emlékeim szerint nem is voltak robotok! Az egyik robot, bemérte a célpontot és csapott. Pont időben ugrottam előle miközben Nagao egy hatalmas füst függönnyel zárt el minket a robottól, majd berohant a szürkeségbe. A robot pár pillanat után összedőlt ő pedig tovább rohant. Oda a vezetésem. 

- A francba!- morrantam, miközben eloszlott a füst. Egy másik robot közeledett, majd csapott, de ezúttal nem el, hanem felugrottam. Az adrenalintól azt se tudtam, hogy csak csináltam, de végig rohantam a karján, majd a fejét megérintve kiáltottam a parancsot.- Menj tönkre!- a robot füstölögni kezdett, majd a hátából egy kis kör alakú nyílás kinyílt, majd kiemelkedett belőle egy.- Tojás?- lepődtem meg, majd eszembe jutottak a szabályok. Meg kellett szereznünk valamit. Nem sima tyúktojás volt. Volt akkora, hogy két kézzel kelljen megfognom. - Innen egyszerűbb lesz! -ugrottam le, majd rohanni kezdtem a többieket hátrahagyva. Megérintettem a tojást.- Légy törhetetlen!- mondtam halkan, majd egy nagy, kb 50 méter magas falhoz értem.- Mászófal? Mi ez gyereknap?- kérdeztem, majd lekaptam a melegítő felsőm. Magamhoz kötöttem a tojást, majd felnéztem a félúton lévő Nagaora. Fél kezében a tojást fogta, a másikkal mászott, miközben a lábaiból füstöt fújt. Nem hagyhatom nyerni. Rátettem az egyik lábam az első kis kiemelkedésen. Kinyújtottam a kezeimet és mászni kezdtem. A dorozsmás kapaszkodók dörzsölték a kezeimet, a tenyerem egyre pirosabb lett, mikor is a mögöttem lévők már majdnem a falhoz értek. Ahogy Kuga neki rohanva ráugrott a falra, a tojás kiesett az ölemből. Utána kaptam, mire majdnem leestem. Pár kapaszkodóval lejjebb kapaszkodtam meg, de elkaptam a tojást. A tojáson vörös folyadékfoltok voltak, ahogy visszatettem a helyére és tovább kezdtem mászni. A tenyeremről szinte teljesen lejött a bőr, ahogy esésnél lenyúztam. De nem állhattam meg. Kuga rendíthetlen gyorsasággal mászott, Nagao pedig már majdnem felért. Gyorsabban kezdtem mászni. Kugát magam mögött hagyva felértem. Nagao már lefele mászott. A negyedénél járhatott. Ha lemászok, akkor nem tudom utolérni. Megérintettem a cipőimet, lábaimat és súgtam egy parancsot, majd ijedt, erőltetett fölényes mosollyal Nagaora néztem.- Oi, NAGAO!- kiáltottam rá, mire rám nézett.- NEM NEHÉZ EGY KÉZZEL?!- kérdeztem, mire értetlenül rám nézett. Az arcomon szélesebb lett az ijedt mosoly.- AKKOR CSINÁLD ÚGY MINT ÉN! NULLÁVAL!

Leugrottam. A több, mint ötven méteres magasságból. Nagao eltakarta a tojást, hogyha ráesnék ne törjön össze, de a háta mögött suhantam lefelé. A tojást magamhoz szorítottam, mintha attól félnék, hogy kirepül és elvész. A földre érve, hatalmas port kavartam, miközben guggolásban álltam. A cipőmről és a vádlimról eltűnt a jelem, bár éreztem, hogy erősen szédülök a kimerültségtől. "- Ne sérüljek meg az érkezéstől! Bírjátok ki!". Ez volt a parancsom. Nagao valamit kiálthatott, vagy mondhatott, de nem hallottam, mert még ugrás előtt úgy állítottam a hajpántot, hogy ne halljak. A néma csendben rohantam előre. Egy kicsit már szuszogtam, mire elértem a következő akadályt.

A hatalmas szakadék mellett körülbelül, olyan tíz árboc volt, melyekre egy-egy kötéllel lehetett feljutni. Onnan a másik oldalra egy vékony kötél vezetett, majd egy árbocra érkezhettél. Higashi-san egy eszközzel egy pillanat alatt az egyik árboc tetejére jutott mellőlem, majd lassan, óvatosan elkezdett átsétálni. Hiruma-san elkezdett felmászni egy kötélre, majd rögtön mellette Nagao fejjel lefele mászott át a túloldalra, egyik kezében a tojással. Mire észbe kaptam, csak két kötél volt szabad. Mitől fagytam le? A legelsők ekkor jártak a kötél fejénél. A legközelebbi kötélhez rohantam, majd mászni kezdtem, miután visszakapcsoltam a hangot. A felénél járhattam, amikor lentről rázni kezdték a kötelet. Hiába kapaszkodtam, egy hirtelen rántásnál lezuhantam. Kuga hangos nevetéssel mászni kezdett felfele. Az utolsó kötélhez rohantam. Ha mászni kezdet lemaradok. 

- Vigyél fel!- adtam ki a parancsot, mire a kötél elkezdett felhúzni. Pár pillanat múlva a tetején voltam. Levettem a fejpántom. Majd a többiekre néztem. -A csudába!- mondtam, majd a kötélen átvetettem a készüléket.- Maradj ép!- mondtam, majd megfogtam, egy-egy végét. Neki rohantam és ismét zuhanni kezdtem... volna. Helyette kapaszkodóként csúszott végig a készülékem a kötélen, majd mindenkit lehagyva átértem a túloldalra. A fejemre tettem, miközben elszivárgott róla a jelem. Megkapaszkodtam a kötélen és lecsúsztam. Tovább rohantam. Nagao szitkozódott mögöttem. A tojást szorítva rohantam a pályán, mikor az utolsó akadályhoz jutottam.- Labirintus? Ezt adják utoljára?- akadtam ki, mikor is végig néztem a szűk folyosókon. Hiruma-san rohant el mellettem és bevetette magát a rengetegbe. Nem álldogálhatok itt folyton! Berohantam a labirintusba. Szerencsémre olyan magasak voltak a falak, hogy nem lehetett egy könnyen a tetejére mászni. Nagao rohant el mellettem a folyosón, mögötte Kuga, majd egyenes tovább a kereszteződésnél. Majdnem utánuk futottam, de helyette a kezemet továbbra is a falon tartva kocogva mentem tovább. 

Nem használhattam itt is a képességemet, ugyanis már így is eléggé szédültem a túl sok használatától. A kezeim eléggé fájtak miközben a betonfalon húztam. Csendben sétáltam, miközben a labirintus szitkozódástól, láb dobogástól visszhangzott. Minél tovább értem a jobb kezemet folyamatosan a falon tartva, annál többet kanyarogtam. Végül sikeresen elértem a labirintus végét. Rohanni kezdtem, mikor kigáncsoltak.

- Köszönöm, Kirishima-tan tudtam, hogy a képességeddel kicsalod innen magad!- vigyorgott rám Nagao, majd elrohant mellettem Kugával. Összeszorítottam a fogamat, majd feltápászkodva utánuk rohantam. Már a sötét folyosókon voltunk, mikor is átcsúszva Kuga lábai között közvetlen egyszerre Nagaoval beérkeztünk a célvonalba!

- Oh, micsoda váratlan fordulat! Ez döntetlen lenne tán?- kérdezte Present Mic, mikor is Kayama-sensei mellénk lépett.

- Mutassátok a tojásokat!- mondta, mire Nagao nyugodtan odanyújtotta az övét, majd én is az enyémet. 

- Nos, Midnight? Kinyert?- kérdezte érdeklődve a hangos bemondó.

- A nyertes... Kirishima Kaede-san!- harsogta, mire a tömeg hangosan éljenezni kezdett, a képernyők az arcomat mutatták. Végig néztem a rengeteg nézőn, majd ismét döbbenten Kayama-senseire néztem.

- HEE!? MIÉRT!?- emelte meg a hangját Nagao.

- Az ő tojása nem repedt meg, mint a tiéd!- nyújtotta vissza őket, miközben folyamatosan futottak be a versenyzők. Mikor visszanyújtotta a tojást tett egy halk megjegyzést nekem.- A képességeddel törhetetlenné tetted?- kérdezte a jelemre mutatva, mire egy aprót bólintottam. Elmosolyodott és felállt.- Ügyes.- hagyott ott. Felálltam, mire a tömeg ismét felharsogott a közben befutókra.

Ezzel véget ért az első selejtező.

***************************************************************************************

Íme, itt a mai rész! Kérlek, nagyon szépen kérlek benneteket, hogy a VÉLEMÉNYETEKET a részről írjátok meg kommentben! Előre is köszönöm!

Ja, és, csillagozni is lehet, ha valaki akar!

Sayonara!

W23.