A koncert után, elmentünk megünnepelni a sikerünket egy közeli kis bárba. Hihetetlenül boldog vagyok, de valami még is aggaszt és az a valami, illetve valaki, az Ashton. A pultnál áll és én őt nézem. A srácok körülöttem hangosan jó kedvűen nevetnek és beszélgetnek.

-Egy pillanat és jövök.- Suttogtam a vállaimat átkaroló szőkeség fülébe

-Rendben.- Felelte és ajkaimra lehelte a csókját. Felálltam és odacaplattam Ash-hez. A pultra támasztottam a karjaimat és rá néztem.

-Ash.- Szólítottam, ő pedig rám nézett és egy halvány mosolyra húzta az ajkait. -Beszélhetnénk?-

-Persze.- Felelte.
"Nehogy elronts valamit!„
*Nyugi! Nem fogok, csak akkora lelkim van miatta.*
Kicaplattunk a bárból és megálltunk az ajtóban.

-Figyelj Ash, én.- Félbeszakított.

-Tudom Em. Tudom! Egy cseppet sem haragszom és soha sem haragudtam. Tudtam hogy ez lesz és nem is reménykedtem semmiben.- Mondta mosolyogva. -Igaz, jó lett volna együtt, de hát a te szíved foglalt és mindig is az volt. Teljesen megértelek. Mindig itt leszek neked mint barát.- Mondta.

-Extrákkal?- Tettem hozzá és egy huncut vigyort virítottam, majd pedig egyszerre felnevettünk és átöleltük egymást.

-Mert nem volt jó?- Suttogta.

-Jaj Ash.- Nevettem el magam. -Maradjon kettőnk közt, de emlékezetes volt.- Feleltem.

-Az a lényeg.- Mondta és szétváltunk.

-Barátok?- Kérdezte és felém nyújtotta a kezét.

-Azok! De egy életen át!- Feleltem mosolyogva és újra átöleltük egymást.

-Gyere menjünk be.- Mondta és átkarolta a vállamat.

***

8 hónappal később.

Éppen most csomagolok, mert lassan megyek haza. Meg újjultan és rengeteg erővel távozom, végre túl vagyok az elvonón és azt kell mondanom, hogy sokkal jobb drog nélkül élni. Iszonyat nehéz volt 5 hónapig, minden gondolatom csak az LSD körül repkedett, de a skacok nagyon sokszor bejöttem hozzám és velem együtt harcotak. Volt mikor Luke belopózott este és itt aludt velem, de ez titok! Hogy hogyan csináta? Na hát, az is titok marad!
Michael végre bemutatta nekünk a baránőjét és hihetetlenül összeillenek! Nem minden nap látok rózsaszín hajú lányokat, ezt meg kell mondanom. Calum továbbra is Demi-vel maradt és nagyon jól megvannak. Nem fogjátok elhinni, hogy Ashton kivel jött össze! Még én is meglepődtem, amikor elmesélte. Pont a Hyper Marketben vásároltak Michael-el, amikor összefutottak Vanda-val, Joe Aszissztensével. Szegény lány nem érte el a felső polcon lévő lisztet és Ashton segített neki levenni, ami utólag kiderült, hogy szakadt volt és az egész szegény lányon landolt. Hatalmas röhögésben törtek ki és így kezdődött el, Ashton és Vanda Love Story-ja.
Hirtelen kinyílt a szobám ajtaja.

-Emma. Itt vannak érted a barátaid!- Szólt az egyik legkedvesebb kezelő nő.

-Köszönöm! Már is megyek.- Feleltem és megemeltem a bőröndömet. Kicaplattam a szobámból és mindenkitől elköszöntem. Nagyon sok embert megkedveltem idebent, de jobb kint az élet, ez nem vitás.
"Örülök, hogy rájöttél.„
Ó. Majdnem elfeledkeztem Hanna-ról!
"Köszi.„
A mai napig titokban tartom a kilétét, nem kell hogy hibbantnak nyilvánitsanak. Talán majd egyszer mesélek róla a srácoknak, de lehet jobb lenne ha nem tenném.
"Érdekesen néznének rád, az biztos!„
Kicaplattam a Rehabról és már kint álltak a 8 személyes autó mellett, a barátaim. Boldogan siettem feléjük és mire észbe kaptam, egy hatalmas ölelés lavina borított be. Luke, Ash, Vanda, Michael és Susy, azaz Mich baránője és Calum, Demi.
Miután hagytak levegőhöz jutni, Calum feltette a legfrappánsabb legideillőbb kérdését.

-Akkor hogyan tovább?- Nézet ránk kívancsian. Luke ránézett az órajára.

-Sietnünk kell!- Szólalt fel rémülten.

-Miért?- Néztem rá értetlenkedve.

-Mert lekéssük a gépet!- Mondta és gyorsan beült a soför ülésbe. Cal kivette a kezemből a bőröndömet és én csak döbbenten néztem a kapkodó srácokra.

-Em. Gyere már!- Szólt rám Luke. Bepattantam mellé és a többiek is beültek. Luke hamar beindította a kocsit és a gázra lépett. Igaz azt sem tudom hogy hova megyünk, de majd kiderül.

***

A gépen ülve nézem a jó kedvű srácokat, majd hirtelen a mellettem ülő Luke-ra vetettem a pillantásomat, mert már elég feltűnően bámult.

-Mi az?- Kérdeztem.

-Semmi, csak.-

-Csak?- Felvontam a szemöldökeimet.

-Csak nagyon szép vagy.- Mondta és közelebb hajolt az ajkaimhoz, én pedig egy huncut vígyorra húztam a számat.

-Nem csókolsz meg?- Kérdezte.

-Csak akkor, ha elmondod hogy hova megyünk.- Vigyorogtam.

-Meglepetés! De azt elmondom, hogy már nem Sydney-ben lakunk, szóval éppen haza tartunk.- Vigyorgott.

-Micsoda?- Meglepődtem, ő pedig megcsókolt.

***

Amint leszálltunk a gépről, Mich értetlenkedve és szomorúan állt elénk. -Mi lesz a kocsinkkal?-

-Mondta Joe, hogy majd utánunk hozatja.- Vágta rá Cal és megpaskolta Michael vállát.

-Miért jöttünk Californiába?- Néztem érdeklődően a srácokra.

-Még mindig nem esett le?- Kérdezte Luke és felnevetett. -Na gyertek.- Elindultunk a szöszi után és beültünk egy bérelt autóba. Nem kevés ideig kocsikáztunk, de hamarosan ismerőssé kezdett válni az út és rögvest bevillant a Kastélykám.

-Na ne!- Boldog vinnyogó hanggal, húztam el az "e„ betűt. Erre a srácok azt kiabálták egyszerre, hogy "De!„
Luke leparkolt az egykor bokrok takarta területre, ahol most egy óriási autó feljáró volt és egy gyönyörű díszes magas kerités állta el az utunkat. Luke a kezembe adta a kapu kulcsát vigyorogva és kiszálltunk a kocsiból. Tátott szájjal néztem, a felújitott iszonyat nagy barátomat. Benyitottam a kapunk és a srácok jöttek utánam.

-Ezt nem hiszem el!- Sírtam el magamat örömömben. -Köszönöm!- Mondtam hangosan és hirtelen feléjük fordultam. Átöleltem őket és megállás nélkül azt ismételtem, hogy "köszönöm, köszönöm.„

-Nézd meg belülről is.- Mondta Luke és megfogta a kezem. Bementünk a kastélyba és majdnem kipattantak a szemeim. Gyönyörűen fel lett újítva.

-Haza tértem barátom!- Mondtam és a számhoz emeltem a kezeimet. -Nem tudom elhinni!- Dadogtam és a könnyeimet kezdtem törölgetni.

-Pedig jobban teszed, ha el hiszed.- Mondta egy hatalmas mosollyal Luke és maga felé fordította az arcomat.

-Utólag is boldog 19.-edik születés napot! Szeretlek Em.- Suttogta és megcsókolt. A többiek elkezdtek "ó„-zni és hirtelen odafutottak hozzánk, végül pedig átöleltek minket.

-Valamit elfelejtettünk.- Szólalt fel Mich, az ölelkezés közepette.

-Mit?- Kérdezte Cal.

-Dupla sajtos songoku pizzákat rendelni.- Mondta.

-Jaj Mich!- Szólaltunk fel egyszerre és mindenkiből dölt a röhögés.

Így lettem egy magányos Rocker lányból, egy hihetetlenül boldog Rocker csaj, akinek a batátai lettek a családja. Együtt élhetek velük, a kastélykámban. Kell ennél több?
"NEM!„
Ez az én történetem! Lehet hogy másnak ez semmiség, de nekem ez az életem. Imádom a családomat és más nem számít!

-Szeretlek Luke Hemmings.- Suttogtam. Azt hittem, hogy nem fogja meghallani, mert a többiek hangosan nevettek körülöttünk, de ő az arcomra tette a kezét és a homlokomhoz érintette a homlokát.

-Én is szeretlek Emma.- Mondta lágyan és mosolyra húzta az ajkait, majd pedig ismét megcsókolt.

The End.

"Vagy még sem? ;)„

♪♥♪♥♪♥♪♥♪♥♪♥♪♥♪♥♪

Nagyon remélem, hogy tetszett nektek az egész történet. Sok munkám volt veled, de minden egyes leírt szót élveztem. :) Sajnálom hogy vége lett, mert hisz nagyon a szívemhez nőt! Örülök, hogy velem illetve a történettel tartottatok. Nemsokára jelentkezem, a "Netszerelem hálójában„ című blogom legújabb évadjával, de előtte átalakítom egy kicsit a történetet.
Mégegyszer nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien olvastátok a történetemet. ♥♥♥♥♥ Sziasztok! :) ♥