***Emma szemszöge.***

Magam mellé néztem és láttam hogy Ash elaludt. Úgy sajnálom őt, alig ha tudott aludni abban az egy hétben miattam, bár egy rossz szót annyit nem szólt.
Túl kedves velem és hihetetlenül figyelmes. Vajon ennyire sajnálhat engem, vagy talán valamit érezhet irántam?
Szerintem tuti hogy csak sajnál.
Most perpillanat Harry jutott az eszembe. Megadta a számát abban az egy hétben és azt mondta, hogy hívjam fel ha már nem bírom tovább és ő segíteni fog. Hogyan akarna segíteni? Vissza adná Luke-ot? Mert máshogyan nem tudna.

2 órával később.

Még mindig magam elé bambulok és gondolkodom.
Vajon mi lehet a srácokkal? Már biztos zenélnek. Büszke leszek rájuk, ha a tábor utolsó napján fellépnek a többi hírességgel. Vajon Demi-vel mi lehet? Már biztos ő is tudja, hogy Luke után indultunk Ash-el.
Na és vajon Luke-val mi van? Gondolhat rám? Vagy már el is felejtett? Miért kellett ennyire megszeretnem őt? Miért?

-Haver nézd.- Mutatott felém az egyik srác. -Ott ül Emma Horan, Ashton Irwin mellett. Hol lehet a banda többi tagja?-
Felálltak és odajöttek hozzánk. Ash egyből felébredt, amikor az egyik srác megköszörülte a torkát.

-Sziasztok. Tudnátok adni nekünk, egy autogramot?- Néztek ránk mosolyogva.

-Persze.- Feleltük egyszerre Ash-al. Mind a kettejüknek aláírtuk a papírjait, amit az orrunk alá dugtak.

-Emma- Nézett rám az egyik srác. -Megkérdezhetem, hogy van-e barátod?-
Ash feljebb ült az ülésben.

-Igen van neki! Éppen vele nézel most szembe.- Ingerülten mondta, én pedig teljesen legyökereztem.

-Ja. Bocs.- Mondta a srác és vissza mentek a helyükre.

Ránéztem Ash-re. -Miért mondtad azt, hogy te vagy a barátom?- Suttogtam. Rám nézett és szemmel láthatóan zavarba jött.

***Ashton szemszöge.***

Halvány gőzöm sincs, hogy miért mondtam ezt. Hirtelen felindulásból talán. Mostanában nagyon furcsa vagyok és ez tuti Emma-nak is feltűnt.

***Emma szemszöge.***

-Na?- Kíváncsian néztem rá.

-Nem tudom. Bocsi.- Felelte és maga elé meredt.

-Semmi gond, csak meglepődtem.- Mosolyogtam.

***

Pár órával később.

Miután leszálltunk a gépről, Ash hívott egy taxit.

-Mi a következő úticél?- Néztem rá nagy szemekkel, de ő csak a szemeimbe meredt.

***Ashton szemszöge.***

Nem tudom mit mondjak. Nem mondhatom meg neki, hogy Luke a Pszichiátrián van.

-Elmegyünk a volt házunkhoz.- Mondtam és leültem a reptér előtti padra.

-Oké.- Felelte és leült mellém.

***

Miután megérkezett a taxi, mindent bepakoltunk a csomagtartóba és beültünk a hátsóülésre, majd pedig megmondtam az úticélt.
Em az ablakon meredt kifelé, én pedig őt néztem.
Nem szívesen játszom vele, de legalább ezzel a kis úttal elterelem a figyelmét valamilyen szinten és nem ül egymagában. A vállára hajtottam a fejemet és elkezdtem telefonozni.

-Mi a baj?- Kérdezte és rám nézett én pedig rá. Hirtelen az ajkaira vetült a tekintetem. -Ash?- Belenéztem a szemeibe.

-Csak arra gondoltam, hogy mi lesz akkor, ha nem találjuk meg őt.-

Lehajtotta a fejét. -Nem tudom.- Felelte.

Nagyon rossz így látni őt, eltűnt a mosolygós Emma. -Mi lenne, ha előbb a szüleihez mennénk? Lehet ott van.- Mondta én pedig rögvest elhajoltam a válláról.
Na basszus!! A szüleiről megfeledkeztem. Ők ezer százalék, hogy tudják hol van Luke és elfogják mondani Em-nek. Na ezt jól megszívtam.

***Emma szemszöge.***

Meglepődtem, hogy Ash nem gondolt erre és azon is, hogy meglepődött a kérdésemen. Azonban, nem kellett könyörögnöm, hamar megmondta a Taxis-nak, az új úticélt.

***

Amint megérkeztünk, Ash megkérte a Taxis-t hogy maradjon a ház előtt. Odacaplattunk a bejárati ajtóhoz és Ash bekopogott. Mrs. Hemmings nyitott ajtót és rendesen meglepődött, amikor rám nézett.

-Már megint?- Kérdezte Ash-ra nézve.
Mi megint? Nem értem.

-Igen.- Felelte.

-Gyertek be.- Mondta és félre állt. Bementünk és legyökereztem a ház miatt. Eszméletlenül gyönyörű volt. Mindenhol Luke képei voltak. A szívem szorult össze.

-Itt van?- Néztem Kérdően Mrs. Hemmings-re, ő pedig értetlenkedve nézett rám.

-Nincs.- Felelte.

***Ashton szemszöge.***

-Emma nem tudhatja, hogy holvan Luke.- Suttogtam és Mrs. Hemminhs meglepetten nézett rám.

-Na várj csak.- Suttogta. Odacaplatott a képeket bámuló Em-hez és megfogta a vállát.

-Gyere ülj le egy picit. Hosszú utat tettetek meg.- Mondta neki, utána pedig rám nézett. -Ashton, te pedig mennybe a konyhába és köszönj Mr. Hemmings-nek. Jobb ha tőled tudja meg, hogy a fia eltűnt.- A kanapéhoz kísérte Emma-t. -Kérsz valamit inni?- Nézett a szomorú lányra.

-Egy pohár víz jól esne. Köszönöm.- Mondta.
Mrs. Hemmings megsimogatta Emma arcát és elindultunk a konyha felé. Miután beértünk, nyomban rám förmedt.

-Nem is tud arról, hogy mi a baja a fiamnak?- Nézett rám kikerekedett szemekkel.

-Nem tudja, hogy megzavarodott.- Feleltem.

-Miért nem mondtad el neki? Most ide hoztad és teljesen összetört. Láttam rajta, amikor Luke képeit nézegette. Vidd el innen gyorsan! Ez a lány is kifog készülni. Vagy már nem.- Idegesen a konyha pultra támaszkodott. -Figyeld meg, hogy gyógyszerezni fogja magát. Valamit tennetek kell, hogy elfelejtse a fiamat. Lucas-nak is nyugalom kell. Ezért vonult be újra.-

-Volt itt?-

-Volt. Mondta hogy ne engedjem hogy elmenjetek hozzá, szóval vidd haza Emma-t.-

-De hát most hova menjek vele? Mit mondjak? Azt sem tudom hogy mikor indul Sydney-be a gép. Mit tegyek?- Ideges vagyok és teljesen tehetetlen.

-Nézek nektek gépet és foglalok jegyeket is, te addig menj ki Emma-hoz.- Mondta és elindult a csaphoz, hogy engedjen egy pohár vizet Em-nek. Kicaplattam az összetört lányhoz és leültem mellé. Éppen egy képet szorongatott a kezében, Luke-ról.

Felém mutatta. -Nézd milyen mosolygós itt.- Ránéztem a képre, majd pedig Em arcára.

-Te viszont nem vagy az!- Elvettem a képet tőle és az asztalra tettem. -Emma. Muszáj elfelejtened Luke-ot. Elment és nem tudunk mit tenni.- Aggódóan de még is határozottan mondtam neki.

-Akkor ezek szerint, nem is keressük tovább?- Rémülten nézett rám. Hirtelen megjelent Mrs. Hemmings és lerakta az asztalra a vizet és már fel is ment az emeletre. -Ash válaszolj!-

-Hol keresnénk? Áruld el!- Nem mondhatom meg hogy hol van.

-Bárhol!- Vágta rá és felállt. Tehetetlenül mászkált összevissza.

-Lehet hogy egy közeli Hotel-ben van, de az is lehet, hogy már a Sydney házunkba.- Hadarta. Felálltam és alig hogy oda léptem hozzá, sírva a nyakamba borult. Gyengéden átöleltem és simogattam a hátát. -Nem lehet hogy ne találjam meg őt. Ash nem bírom tovább.- Zokogott és a szívem megszakadt. Szorosabban öleltem és próbáltam nyugtatni.
Most mit tegyek? Olyan önző vagyok.

***

2 órával később.

A régi házunkban vagyunk és nézzük a Tv-t. Mrs. Hemmings foglalt nekünk jegyeket, de csak 17:00 kor indul vissza a gép. Most pedig 14:00-óra van.
Azt mondta Mrs. Hemmings, hogy ha elmegyünk a házból, akkor tegyem vissza a kulcsot a ház előtti virágcserép alá. Nem szabad elfelejtenem!

***Emma szemszöge.***

Valamit ki kell találnom, nem akarok haza menni. Meg kell találnom Luke-ot, csak azt nem tudom, hogy hol keressem. Lehet, hogy Harry tényleg tudna segíteni? Fel fogom majd hívni, de előtte bejárom New York Hoteljeit.

-Min gondolkodsz ennyire?- Fürkészte az arcomat.

-Ash. Beszélnünk kell.- Fordultam felé.