Egy szemhunyásnyit sem aludtam, amúgy sem tudtam volna. Em nagyon sokszor felriadt és könnyek közt tört ki. Magamhoz húztam és most a mellkasomon van a feje.
Akkora idióta vagyok, de tényleg! Itt fekszik az a lány, akibe titkon hónapok óta szerelmes vagyok. Majd szétvetett az ideg, amikor Luke karjai közt láttam. Azonban, akkor is egy merő ideg lettem, amikor megláttam hogy milyen buta Emma-val Lucas.
Most olyan közel van hozzám és nem tudom elmagyarázni, hogy mit is érzek. Az viszont kétségtelen, hogy megszöknék vele és soha nem jönnénk vissza. Engem nem érdekel a hírnév, nekem csak az számít, hogy mellettem legyen. Nélküle nem menne semmi.
Luke a legjobb haverom, még annak ellenére is, hogy tudom mi miatt ilyen. Samantha halála megőritette és azóta sem tudott új életet kezdeni. Biztos vagyok benne, hogy most is azért menekült el, mert valószinüleg kezet emelhetett Emma-ra. Vissza szállhatott magába egy pillanatra és rájöhetett arra, hogy veszélyben lenne mellette Em.
Ha ezt mind elmondanám a rajtam fekvő lánynak, akkor most megkimélhetném magunkat, egy felesleges utazástól. Bár nekem egy cseppet sem felesleges, mert most először érzem azt, hogy boldog vagyok. A skacok közül egyedül Mich vette észre, hogy valami nem kóser velem. Rájött hogy én érzek Emma iránt, de megigérte hogy titokban tartja. Azóta se mondta el senkinek.
Az ablak felé vetettem a tekintetem és láttam hogy már reggel van. Előhalásztam a zsebemből a telefonomat és megnéztem mennyi az idő.
6:40-van, ideje lesz valami reggeli után menni.
Óvatosan kimásztam az ágyból és egy párnát tettem a feje alá.

***Emma szemszöge.***

Amikor felébredtem, Ash nem volt sehol. Felültem és megdörzsölgettem a szemeimet. Láttam, hogy a bőröndje még itt van. Hirtelen megláttam egy cetlit, az éjjeliszekrényen. Magamhoz vettem és elolvastam.

"Elmentem reggeliért, majd jövök.„

Vissza raktam a papírdarabot és kimásztam az ágyból. Becaplattam a mosdóba és megmosakodtam. Belemeredtem a tükörbe és csak az emlékek kezdtek sorba a szemeim elé ugrálni.
Minden elcsattant csók Luke és köztem. A szeretkezéseink, a rengeteg "Szeretlek„ szó.
Könnybe lábadtak a szemeim és már nem volt erőm vissza tartani őket. Becsuktam a mosdó ajtaját és hátast állva neki, lecsúsztam rajta és eláztatták az arcomat a sós cseppek.
Iszonyatosan szenvedek, nem tudom felfogni hogy miért hagyott el. Mindent megadtam neki, de nem volt elég a számára.

***Ashton szemszöge.***

Beugrottam a sarki kajáldába és vettem két kávét és 6 fánkot.
Mire vissza értem a hotel szobába, Emma-t nem találtam az ágyon. Leraktam a reggelit és a mosdó ajtajához caplattam. Meghallottam hogy sír és ettől még nekem is összeszorult a szívem.

Bekopogtam. -Emma. Minden rendben?- Ashton! Hogy a fenében lenne rendben? Nem hallod, hogy sír?
Még a gondolataimban is magamat nézem bolondnak.

-Egy perc és megyek!- Kiabálta ki.

-Oké.- Feleltem és leültem az ágyra.

***Emma szemszöge.***

Felálltam és újra megmosakodtam. Próbáltam elnyomni a könnyeimet. A tükörbe nézve sikeresen megállapítanom, hogy förtelmesen nézek ki. Az arcom meggyötört, a szemeim karikásak és ezt Luke-nak köszönhetem.
Kicaplattam a mosdóból és Ash aggódó szemeivel találtam szembe magam.

-Gyere egyél.- Mondta és megpaskolta maga mellett az ágyat. Leültem mellé és magam elé bámultam.

-Nem igazán vagyok éhes.- Suttogtam.

-Pedig a kedvencedet hoztam.- Megsimogatta a hátamat.

-Aranyos vagy, köszönöm.- Mondtam és hirtelen kapcsoltam, majd pedig ránéztem. -Honnan tudod, hogy mi a kedvencem?- Belekukkantottam a dobozkába és láttam hogy valóban a kedvencemet hozta. Felnéztem az arcára.

-Régen azt mondtad, hogy a fánk a legjobb reggelire.- Mosolygott.
Azt hónapokkal ez előtt mondtam és én szerintem nem utaltam egy szóval sem arra, hogy az a kedvencem.

-Értem.- Feleltem. Kivett egy darabot a dobozból és letört belőle egy falatot és a számhoz emelte.

-Edmeg a kedvemért.- Mosolygott.
Megettem és letört magának is egy darabot, utána pedig ismét a számhoz tett egy falatot.

-Most komolyan etetni akarsz?- Néztem rá és gyengén felnevettem. -Nem fizikailag, hanem lelkileg vagyok beteg.- Mondtam és elfogadtam a következő falatot.

-Hát, ha másképp nem vagy hajlandó enni, akkor megetetlek.- Mondta és szerényen felnevetett és láttam hogy zavarba jött.

***

8:30-óra.

A gépen ülünk, én csak az ablakon bambulok kifelé.
Folyton magam elött látom Luke arcát. Újra és újra lejátszódik elöttem az a pillanat, amikor elment. Iszonyatosan fáj és a könnyeimnek egyre inkább nem tudok parancsolni. Azon vagyok, hogy Ash ne lássa hogy most is könnyeket morzsolok el.

***Ashton szemszöge.***

Valamit tennem kell, mert már nekem fáj ez az egész. Olyan ritka az olyan lány, aki ennyire tud szeretni. Luke hogy a fenébe nem tudott mellette meg maradni? Az rendben van, hogy ismét megzavarodott, de nem vakult meg. Vagy még is? Hogy nem vette észre, hogy Em mennyire szereti?
Nagy a kisértés, hogy megfogjam a kezét, de nem lehet.