Miután megtörtént a dolog, a másik oldalamra feküdtem és az arcomra húztam a takarómat. Némán sírva fakadtam, annyira undorodtam magamtól. Nem elég, hogy egy drogos liba lett belőlem, akkor most már r*banc is lettem. Az életem maga lett a pokol. Calum-ot elvesztettem mint legjobb barátomat, Luke elhagyott, Harry kihasznált és az LSD-vel magához láncolt. Ash pedig. Ő pontot tett a mondat végére. Hánynom kell magamtól!
Éreztem, hogy a könyökére támaszkodott és a másik kezével pedig megfogta a vállamat, amit elrejtett a takaróm.

-Em.- Aggódó hangon szólított. -Ennyire rossz volt?-
Nem szóltam semmit, csak meredtem a sötétségbe. -Emma.- Éreztem hogy átölelt. A könnyeim csak jobban kezdtek folyni. Hirtelen megfordultam és hozzá bújtam és zokogni kezdtem.

-Úristen. Ennyire rossz voltam?- Döbbent le.

-Nem.- Feleltem sírva, ő pedig átölelt.

-Mi a baj akkor?- Aggódva próbált az arcomra nézni és elkezdte letörölgetni a könnyeimet. -Mond el!-

-Nem lehet.-

-Kérlek!- Simogatta a hátamat és szorosan át ölelt. -Itt vagyok Em és megvédlek.- Mondta és belepuszilt a hajamba.
Ash minden apró mozdulata, kezd Luke-ra emlékeztetni. Jólesik és jobban érzem magam valamivel, de mégsem egészen.

-Ash.-

-Igen?- Felvonta a szemöldökeit és eltávolodtunk egymástól.

-Én.- Nyeltem egyet. -Én drog függő vagyok.- Böktem ki és ismét sírva fakadtam.

-Mi?- Döbbent le.

-De ez még nem minden! Harry szoktatott rá az LSD-re.- Öntöttem ki magamból az igazságot.

-Jaj ne Em.- Nézett rám. -Mit adtál neki cserébe?-

A könnyeim patakokba folytak. -Ugye nem magadat?-

-De.- Ekkor kapott el a mélypont és a sírásom abban maradt. Magam elé bambultam és teljesen kikapcsolt az agyam. Annyit csalódtam és annyi dolgon mentem keresztül, hogy megzavarodtam.

-Em!- Meg simogatta az arcomat, de nem tudtam rá reagálni. -Emma!- Riadtan felült az ágyban. -Ne szórakozz! Válaszolj!-
Újra lebegni kezdtem a fejemben és teljesen gondtalanná váltam. Már nem fájt semmi és szabadnak éreztem magam, egészen addig, amíg magamhoz nem tértem.

-Na végre!- Lélegzett fel Ash. -Mi a fene történt veled? Fél óráig ledermedt állapotban voltál.- Megfogta az arcomat és a szemeimbe meredt.

-Ash.- Suttogtam.

-Igen?-

-Nekem végem van.-

-Dehogyis! Miért lenne véged?- Magához ölelt és szorosan fogott.
Nem feleltem, csak elaludtam a karjai közt.

***

Vasárnap 13:00-óra.

Miután felébredtem, magam elé meredtem és kezdtem érezni, hogy hiányzik a drog. Szörnyen érzem magam. Magam mellé néztem és láttam, hogy Ash nincs már mellettem.
Csak álom lett volna?
Kikeltem az ágyból és magamra vettem a köntösöm. Lecaplattam az emeletről és öntöttem magamnak egy kis kávét. A 3 fiú, döbbenten nézett rám.

-Mi a fene van veled Emma?- Kérdezte aggódóan Cal.
Jéé, most már érdeklem őt?

-Semmi.- Feleltem és kivettem egy szál cigit a cigis dobozomból és az öngyújtómat. Kicaplattam az udvarra, nem foglalkoztam vele, hogy hideg van, leültem a lépcsőre.
Rágyújtottam és elkezdtem cigizni és kávézni. Nem sokkal később, megjelent Ash, egy pulcsival a kezében és rám terítette.

-Minden rendben?- Kérdezte és leült mellém, majd pedig egy puszit nyomott az arcomra.

-Nem igazán. Nagyon rosszul érzem magam. Hiányzik a szer.- Motyogtam remegő hangon.
Sóhajtott egyet és kivette a kezemből a kávémat és kivett valamit a rám terített pulcsi zsebéből és amikor lecsavarta a tetejét, akkor ismertem fel, hogy mi is az. Belecseppentett egy cseppet a kávémba és a kezembe nyomta.

-Azt honnan szerezted?- Döbbentem le és rögvest bele ittam a kávémba.

-Elmentem Harry-hez és elcsórtam pár üvegcsével. Fel sem tűnt neki.- Mondta, de láttam rajta, hogy nagyon nem tetszik neki, hogy ezzel a szerrel élek.

-Köszönöm!- Átöleltem és újra beleittam a kávémba. Miután elszívtam a cigarettát, elindultam vissza felé a házba.

-Most be fogsz zárkózni?- Kérdezte szomorúan.

-Szerintem nem vagy kíváncsi arra, ahogy elszállok.- Hirtelen felállt és megsimogatta a hátamat.

-Azért felmegyek veled, illetve csak utánad. Hagyd nyitva majd az ajtódat és felosonok.- Mosolygott.

-Oké.- Mosolyogtam és gyorsan bementem a mosdóba, hogy nagyjából rendbe rakjam magam, hogy a srácok ne fogjanak majd gyanút. Igyekeztem, mert már kezdett hatni a szer.

-Vissza fekszem.- Mondtam a lépcsőnél állva.

-Rendben.- Vágták rá. Felsiettem az emeletre és berontottam a szobámba, majd pedig elfeküdtem az ágyamon. Nem tudom hogy mennyi idő telt el, de ismét a fehér szobában voltam, de Luke most nem volt velem. Szomorú lettem miatta, de nem is kicsit. Ekkor hirtelen harangozni kezdtek a fehér szoba közepén én pedig közelebb lépkedtem. Hirtelen előlépett Ash, a harang mögül.

-Nem láttad Luke-ot?- Kérdeztem és hirtelen szárnyaink nőttek.

-Ezért akartál LSD-zni igaz? Hogy Luke-ot láthasd.-

-Igen.- Feleltem. Gyere repüljünk.- Mondtam és elkezdtem csapkodni a szárnyaimmal.

-Hát te tényleg nagyon elszálltál.- Felnevetett gyengén. Megfogta a kezem.

-Ne repülj olyan messze.- Mondta gúnyos mosollyal az arcán és magához húzott. Átölelt és nem engedett el. Hirtelen piros színbe burkolózott a szoba és Ash eltűnt a karjaim közül. Meglepetten körbe néztem a helységben és újra a szemeim elé keveredett, egy füves területen feküdt és pásztázta a piros plafont. Leültem mellé és én is elkezdtem nézni.

-Mit látsz Em?- Kérdezte és felült.

-Piros mennyezetet.- Mondtam nevetve.

-Lehet nekem is ki kellene próbálnom.- Jelentette ki. Hirtelen rá néztem és meglepődtem azon, hogy a haja hátra volt fésülve.

-Ne tedd tönkre magad te is.- Mondtam és megsimogattam az arcát. Hirtelen ledöntött a fűbe.

-Ott akarok lenni, ahol te vagy.-Suttogta.

-Itt vagy.- Nevettem fel.

-Jó ez igaz, de én nem látom azt amit te.- Lebiggyesztette az alsó ajkait. Felnevettem és megsimogattam az arcát.

-Nem baj az.- Vágtam rá.

-Mindjárt jövök.- Mondta.

-Ne menj el!- Nyúltam utána és amikor vissza nézett rám, hirtelen Luke szemeivel találtam szembe magam.

-Vissza jövök!- Mosolygott