Vasárnap délelőtt 10:00-óra.

***Emma Szemszöge.***

Iszonyat nehezen nyitogattam ki a szemeimet, a takarót a fejemre húztam, hogy a drága nap ne égesse ki az érzékeny retinámat. A fejem szét akar robbanni és nem emlékszem a tegnapból semmire. Lassan lehúztam a takarót az arcomról és az oldalamra vetettem a pillantásom. Hirtelen szembe néztem az alvó Ashton-el és én rögvest halálra rémültem. Akaratom ellenére felsikítottam, amire ő is felébredt és mind a ketten levágódtunk az ágyról.
Úristen! Mi a fene történt?
Végig néztem magamon és szembesültem a ténnyel, hogy rajtam nincs is ruha. Felnéztem lassan és Ash riadt szemeivel találtam szembe magam, ahogy ő is óvatosan kikukucskált, az ágy takarásából.

-Mi a fene történt köztünk?- Kérdeztem félve.

-Ha én azt tudnám, akkor talán még nem is lennék ennyire halálra rémülve.-

-Te is meztelen vagy?- Kérdeztem.

-Hazudjak?-

-Inkább igen!- Vágtam rá.

-Bunda kabátban vagyok.-

-Úristen!- A számhoz kaptam a kezem és rémülten néztem rá. Hirtelen körbenéztem a szobában és megtaláltam az esti ruhámat. Gyorsan magamra kaptam, majd pedig rögvest távozni akartam a szobából, de eszembe jutott, hogy a fehérneműim még Ash szobájában vannak valahol.

-Kérlek takard el magad.- Mondtam és elkezdtem keresgélni az említett ruha darabjaimat.

-Em.-

-Mi az?- Néztem rá félve.

-Szerintem te azokat keresed, ami a szekrényem polcán vannak, mögötted.- Hátra néztem és magamhoz vettem őket.

-Köszi.- A szégyentől nem láttam semmit és belerúgtam az ágy lábába és fel sziszegtettem és egyúttal el is estem.

-Áá! Ilyen nincs!- Vágtam rá, ő pedig rögvest maga elé kapta a párnáját és leült mellém.

-Minden rendben van?-

-Igen, csak a kisujjamnak vannak némi fájdalmai.- Hirtelen kapcsoltam. -Nincs semmi sem rendben!- Néztem rá.

-Mi a fene történhetett kettőnk közt? Remélem nem az amire gondolok.-

-Mi másért lennénk illetve lennék pucér?- Hirtelen elvörösödött mind kettőnk arca.

-Most mi lesz?- Néztem rá elkeseredve.

-Nem tudom.- Felelte és lenézett a földre. -Azt viszont igen, hogy bármi is történt, az köztünk marad. Jó?-

-Jó.- Feleltem és felálltam. -Én most megyek. Szia.-

-Szia.-

Rögvest távoztam a szobájából és berohantam az enyémbe. Hirtelen eszembe jutott Harry. Basszus!
Ezt is magyarázhatom majd ki. Nem várt meg tegnap, amin nem is csodálkozom. Ilyen nincs! Hogy fordulhatott az életem, ennyire rossz irányba?
Rögvest könnyek kezdték mosni az arcomat és az ágyam szélére ültem.
Hirtelen kopogtatni kezdtek az ajtómon. Letöröltem a könnyeimet és vettem egy mély levegőt.

-Gyere.-
Ebben a pillanatban, belépett a már boxerben lévő Ash és leült mellém.

-Sajnálom.- Suttogta és megfogta az ölemben pihenő kezem.

-Nem csak te tehetsz róla.- Mondtam és magam elé bámultam.

-Vannak emlékeid?- Nézett rám érdeklődve.

-Neked?- Kérdéssel válaszoltam.

-Vannak.- Lesütötte a szemeit.

-Mond.- Vágtam rá félve.

-Arra emlékszem, hogy a Discoban be Extasy-ztál és hogy ott maradt a kabátod, nekem pedig a szmokingom.-

-Az "király!"- Vágtam rá. -Másra nem emlékszel?- Létszi mond azt hogy nem!

-De.-

A francba! -Na és mire?-

-Megcsókoltál a Discoban, de nem is akárhogyan.- Mondta és zavarba jött. Az én arcomról pedig le akart sülni a bőr.

-Elmondjam hogy hogyan?- Felvonta a szemöldökeit.

-Nem kell! Sajnos arra még én is emlékszem halványan.- Motyogtam.

-Öm.- Nézett az ágyamra. -Azt meg kell mondanom, hogy piszkosul jól csókolsz.- Vigyorgott.

-Ash!! Ebből ne csinálj viccet! Ennek nem is lett volna szabad megtörténnie.-

-Tudom.- Motyogta.

-Mire emlékszel még?- Néztem rá.

-Nem sok mindenre, de biztos hogy tudni akarod?- Kérdezte homlok ráncolva.

-Nem tudom, hogy akarjam-e tudni.- Motyogtam.

-Hát mindenek előtt, az ingemet jól helyben hagytad.- Zavartan felnevetett. -Az összes gomb leszakadt róla.-

Szégyenkezve hallgattam. -Sajnálom.- Kezeimbe temettem az arcom.

-Ja meg még arra is emlékszem, hogy valamit a Barátság Extrákról beszéltél nekem, amikor.- Elakadt a szava és hirtelen lesápadt.

-Jaj ne már.- Tettem a számhoz a kezem. -Amikor?- Néztem kikerekedett szemekkel rá.

-Ezt tuti nem akarod tudni.- Mondta és hirtelen végig nézett rajtam. Beleharapott az ajkába.

-ASH!!- Kiabáltam rá. -Ne bámulj már így!- Könnybe lábadtak a szemeim. -Úristen!- Azt hittem, hogy levakarom magam kockásra.

-Ne haragudj, csak.- Nyelt egyet. -Kezdenek derengeni a történtek és az igazat megvallva, a bűntudatom mellett eléggé izgatóak az emlékeim.- Megdörzsölte az arcát ingerülten.

-Hát ez "fantasztikus."- Homlokon csaptam magam és a tenyeremben hagytam a fejem.

-Bocs! Pasiból vagyok.- Védekezett.

-Mond mi történt a baratság extrakkal beszólásom után?- Rá sem néztem, mert ha meg tenném, le sülne a maradék bőr is az arcomról.

-Muszáj?- Felnevetett kínosan. -Már így is kanos vagyok.- Beletúrt a fürtjeibe.

-Gratulálok.- Mondtam és felálltam és elindultam az ajtóm felé.

-Most hová mész?- Meglepetten nézett utánam.

-Inkább iszom egy kávét, amíg lenyugszol odalent.-

-Maradj! Elmondom, hogy túl essünk rajta.-

Sóhajtottam egyet, majd pedig kifújtam a levegőt. -Mond!- Vissza ültem az ágyra.

-Szóval, amikor éppen a Barátság Extrákról beszéltél, közben rajtam feküdtél.- Mondta és én már akkor elakartam magam ásni élve. -Meztelenül.- Motyogta. Ránéztem kikerekedett szemekkel. -Em.-

-Na?-

-Hogy is kérdezzem meg.- Elkezdett töprengeni.

-Könnyen és egyszerűen.- Vágtam rá.

-Szóval, mivel a barátságunk eléggé hogy is mondjam.-

-Elcseszett lett?- Kérdeztem.

-Nem ezt akartam mondani.- Nézett rám nem tetsző tekintettel. -Szóval érdekes lett a mi barátságunk és hát. Megfogott ez a Barátság Extrákkal dolog, én arra gondolgam, hogy.- Hirtelen fébeszakitottam.

-Na ezt, most fejezd be!- Vágtam rá ingerülten. -Még csak ne is gondolj rá!-

-Na!- Elnyújtotta az "a„ betűt és felém hajolt. A kezét a combomra tette és lassan elkezdett felfelé vándorolni.

-Ash! Ne akard, hogy be vágjak egyet. Most vedd le a kezed rólam!- Sziszegtem.

-Emma.- Elnyújtotta az "a„ betűt és az ajkaimat kezdte kémlelni. -Neked is jó lenne. Semmi komoly, csak szex.- Megnyalta a felső ajkát.

-Ashton! Neked elment az eszed.- Ledöbbentem. -Minek nézel te engem?- Akadtam ki tejesen.

-Ne gondolj rosszra.- Egyre közelebb hajolt hozzám és a kezét elvette a combomról és a csípőmre tette. Közelebb húzott magához. -Csak.- Nyelt egyet. -Próbáljuk meg. -Ismét nyelt egyet. -Ez a dolgot, még egyszer és utoljára.- A vágytól felsóhajtott. -Aztán majd meglátjuk, hogy milyen lesz.-

-Ash.- Néztem a szemeibe. -Ezt te sem gondolhatod komolyan.- Hirtelen a szemeimbe nézett.

-Nem is, csak szívatlak!- Mondta és felnevetett, majd pedig elhúzódott. Rögvest fellélegeztem.

-Már azt hittem hogy.- Félbeszakitott.

-Vagy még sem?- Hirtelen rám vetette magát.

-Ash ne szórakozz!- Próbátam magamról le lökni.

-Csak egyetlen egy csókot kérek. Tegnap illetve az éjjel te kínoztál, most én foglak téged.- Kaján vigyort virított, közben pedig végig az ajkaimat bámulta.

-De csak egy csók!- Néztem rá határozottan.

-Úgy lesz, de azért a kezemnek nem akarok parancsolni.- Suttogta.

-De azért annak parancsolj kérlek.- Mondtam.

-Meglátjuk.- Suttogta félig az ajkaimra. -Felkészütél?-

-Van más választásom?-

-Nincs.- szinte ezt már némán mondta és megcsókolt. Egyből bekéreckedett a nyelve az enyémhez, amin iszonyatosan meglepődtem. Nehezen de engedtem és a kezét a nyakamhoz tette, amit lassan elkezdett levezetni a mellemre.

Hirtelen oldalra fordítottam a fejem. -Ash! Ezt most fejezd be!- Sziszegtem, de ő a nyakamat kezdte csókolgatni.

-Ash.- Ismételtem a nevét, de ő nem hallgatott rá. -Hagyd abba kérlek.-

-Verj ki mindent a fejedből és élvezd.- Suttogta a nyak hajlatomba. Szétnyitotta a lábaimat a kezével.

-Ash!- Rémülten szóltam rá, ő pedig belenézett a szemeimbe.

-Azt nyilatkoztad az intejúban, hogy túl akarsz lenni Luke-on. Akkor enged, hogy bevégezzük.-

-Azt már este megtettük.-

-Nem is olyan biztos az.- Motyogta.

-Mindegy! Engedj el!- Kérleltem.

-Em.- A homlokát a homlokomra tette. -Tedd meg nekem kérlek. Tegyük meg tiszta elmével. Utána békén hagylak.-

-Ash.- Suttogtam.

-Igen?-

-Ha nem teszem meg, akkor meg fogsz erőszakolni?- Kérdeztem félve.

-Ennyire odáig vagy még Luke-ért?- Felvonta a szemöldökeit és a könyökeire támaszkodott.

-Szeretem őt.- Kigördült egy könnycsepp a szememből. A mellkasomra hajtotta a fejét.

-Mindenkinek van baratnője, vagy valakije, csak nekem nincs.- Motyogta.

-Majd lesz neked is.- Mondtam.

Hirtelen felemelte a fejét. -Legyünk Barátok extrákkal létszi!- Lebiggyesztette az alsó ajkát. Meglepődtem, de valamiért véletlen felnevettem.

-Ash! Tudod te, hogy mit kérsz tőlem?- Felvontam a szemöldökeimet.

-Igen tudom!- Vissza hajtotta a fejét a mellkasomra és tovább bámulta a ruhám tartalmát.

-Kérlek.- Mondta és egy puszit nyomott a mellkasomra. -Kérlek!- Ismét megpuszilt és haladt lassan felfelé, de az ajkaimnál megállt. -Kérlek!- Suttogta és a számat kezdte fürkészni. Az ajkaimhoz emelte a kezét és a mutatóujjával megsimogatta azt, majd pedig újra megcsókolt. Beletúrt a hajamba az egyik kezével, a másikkal pedig a ruhám alá nyúlt. -Nem ellenkezel?- Suttogva kérdezte.

-Érek el vele valamit is?-

-Nem tudom.- Apró puszikat nyomott az ajkaimra.

-Ash.-

-Hmm?- Ismét odalra fordítottam a fejem, hogy szóhoz tudjak jutni.

-De akkor maradjon köztünk ez a Barátság extrás dolog. Oké?- Maga felé fordította az arcomat.

-Benne vagyok.- Suttogta és szenvedélyesen megcsókolt.
Hogy mi a fenének hoztam fel ezt a témát! Kellett bogarat ültetnem a fülébe.