3/60. Mindig rejteget új meglepetéseket, az élet. ♪[A végén tájékoztató.]
Sziasztok Manókáim! :)
Mielőtt belekezdenétek a történet következő részébe, szeretnék valamit letisztázni veletek. :)
Sokan kérdeztétek privátban és facebookon is, hogy Emma miért Selena Gomez képében tűnik fel.
Erre a válaszom az, hogy Emma-t Selena játsza a történetemben. :) Ezért róla rakok fel mindig képet a fejlécbe. Az igaz, hogy a történet elején nem Selena képei vannak a fent, de arra a magyarázatom az, hogy akkoriban Emma nagyon kemény életet élt és kellettek úgy mond "depis" képek és ezért nem Selena képeit tettem fel. :)
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást! :)
♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪
Luke rögvest felült, én pedig próbáltam takargatni magam.
-Nem tudsz kopogni?- Fakadt ki Luke.
-Biztos te vagy Lucas Hemmings.- Nézett rá, majd pedig rám. -Te pedig Emma Horan.- Végig mért Harry Styles. -Na és ha jól sejtem, akkor ez a felső a tiéd.- Felvonta az egyik szemöldökét. Azt hittem, hogy lesül az arcomról a bőr.
-Igen az ővé.- Vágta rá Luke és felállt. -Úgyhogy jó lenne, ha vissza szolgáltatnád és ha nem bámulnád a bar...- Nyelt egyet. -Szóval ha nem bámulnád őt.- Kivette a kezéből a ruha darabot és a kezembe nyomta. Rögvest azzal takartam magamat tovább.
-Ezer bocsánat, azt hittem hogy szabad a szoba.- Fordult egyet és kiment. Luke becsapta utána az ajtót és összenéztünk.
-Látod ezt Emma?- Idegesen mutogatott az ajtó felé. -Ezt akartam elkerülni. Most szétfogja kürtölni mindenkinek amit látott és akkor lőttek a karrierünknek is.- Förmedt rám.
-Na álljunk csak meg egy szóra!- Felvettem a felsőmet és felálltam. -Először is, te rohamoztál le és nem én téged, szóval ez a te hibád!- Köptem oda a szavaimat.
-Az egy dolog, de te nem állítottál le.-
-Ha leállítottalak volna, akkor is megharagudtál volna és szintén veszekednél velem.- Idegesen hozzá vágtam egy párnát, a másik ágyról. -Elegem van belőled Lucas! Irritálóan hisztis lettél mostanában. Miből gondolod, hogy egyből rohan és szétkürtöli azt, amit imént látott?- Vettem egy mély levegőt és folytattam. -Mindenkiről csak a rosszat feltételezed.-
-Em!-
-Nem érdekel! Szórakozz mással, én nem leszek az alkalmi babád, akin kiélheted az állati ösztöneidet.- Amint befejeztem a mondatot, kimentem a szobából és teljesen ledermedtem, amikor szembe néztem a srácokkal és az One Direction-os fiúkkal. Döbbenten végig néztek rajtam.
-Ebből is elegem van.- Fordultam vissza Luke felé, az ajtóban. -Amikor veszekszünk, utána mindenki úgy néz rám, mint ha megöltem volna valakit.- Fújtattam egyet és kimentem a házból.
Befejeztem, de végleg! Mindegy hogy mennyire is fáj ez az egész és az is mindegy hogy most legszívesebben ide sírnám a Niagara vízesést, nekem le kellett onnan lépnem.
Elindultam a kajáldába, de próbáltam nem azt mutatni, hogy mindjárt felrobbanok az idegtől. Bementem az épületbe és egyenesen neki mentem egy lánynak, akivel sikeresen összefejeltünk. Mind ketten a fejünkhez kaptunk és egymásra néztünk.
-Bocsi.- Mondtam.
-Inkább én kérek bocsánatot, én nem figyeltem.- Láttam rajta, hogy valami nincs rendben vele se, könnyek ültek a szemében.
-Minden rendben?- Kérdeztem.
-Persze, csak.- Elakadt a szava. -Te nem Emma Horan vagy?- Meglepetten nézett végig rajtam.
-Igen én vagyok az.- Szerényen mosolyogtam.
-Te vagy Niall testvére?- Érdeklődve nézett és egy cseppnyi elkeseredettséget véltem a hangjában felfedezni.
-Mi? Hogy? Kinek? Nem, dehogyis. Ő kicsoda?- Kikerekedett szemekkel fürkésztem, meglepett arcát.
-Ő az One Direction egyik tagja és neki is Horan a vezeték neve. Akkor ezek szerint, csak név rokonok vagytok.- Egy meglepett mosoly virított az arcán. -Én Demi Lovato vagyok.- Mosolygott és jobban felcsillanni látszódtak a könnyei.
-Biztos hogy, minden rendben van?- Felvontam a szemöldökeimet.
-Hát.- Kigördült egy könnycsepp a szemeiből. -Nem éppen.- Meglepődésemre, a nyakamba borult és elkezdett sírni. Eszembe jutottak a les fotósok és gyorsan a lépcső alá húztam, hogy ne hogy ebből is írjanak valamit.
-Nyugi! Sss.- Simogattam a hátat. -Mi a baj?-
-Hát.- Szipogott. -Nemrég szakított velem a pasim.- Elkezdte törölgetni a szemeit. Elővettem egy zsebkendőt és a kezébe nyomtam.
-Köszi.- Letörölgette a könnyeit és kifújta az orrát.
-Sajnálom. Mondok valamit! Egy pasi miatt se sírj, mert nem érdemlik meg!- Mondom én, aki az imént majdnem ide sírta a Niagarát. Hirtelen eszembe jutott Luke és engem is folytogatni kezdett a bögés, de próbáltam Demi-re koncentrálni.
-Mindegy is és igazad van! Köszönöm, hogy megvigasztaltál.- Szerényen mosolyogni kezdett.
-Semmiség. Ezt szerintem bárki megtette volna.- Feleltem mosolyogva.
-Te látsz itt rajtunk kívül, bárkit is?- Gyengén felnevetett.
-Igaz. Mindegy is, a lényeg az hogy megnyugodtál.-
-Veled mi a helyzet?- Letörölte a szemei alatt, az elkenődött sminket.
-Velem?- Zavartan felnevettem. -Az imént estem túl, egy oltári nagy veszekedésen, mert a pas.- Nyeltem egyet. -A haverom vérig sértett.-
-Hát az sem jobb.- Felelte. -Merre tartottál?-
-Az étkezdébe.-
-Menjünk együtt?- Kérdezte mosolyogva.
-Mehetünk.- Feleltem és azzal el is indultunk.
Odacaplattunk az ön kiszolgálóhoz és mind a ketten ugyan azokat választottuk. Egy tányér gomba krém levest és 2 csokis rudat. Leültünk egy négy személyes asztalhoz és az evés közben, folytattuk a beszélgetést.
-Nem akarok buta lenni, de megkérdezhetem hogy ki a volt barátod?-
-Szerinted?- Tekintetét az asztalra szegezte. -Vajon miért kérdeztem meg azt, hogy Niall testvére vagy-e?-
-Gondolom a vezeték neve miatt.- Felvontam a szemöldökeimet. -Ezek szerint ő lenne az?- Kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Részben a neve miatt igen, amúgy meg ő az exem.- Ismét felcsillanni látszódtak a szemeiben a könnyek.
-Ne haragudj, nem akartam tapintatlan lenni.- Nem kellett volna megkérdeznem.
-Ugyan, semmi gond. Már megérett a szakításunk, csak azt nem gondoltam volna, hogy majd a táborban fogjuk ezt véghez vinni.- Kevergette a levesét, látszólag étvágya sincs ahogy nekem se nagyon.
-Tudod mit mondok neked?- Felvontam a szemöldökeimet és megfogtam a kezét, ami az asztalon pihent. Belenézett a szemeimbe és érdeklődve várta a szavaimat. -Mutasd meg neki, hogy mit is veszített! Légy önmagad és ha meglátod akkor csinálj úgy, mint ha te már túl lennél rajta.- Lelkesen mondtam. Nem igazán szeretném a tudtára adni, hogy egy faházon osztozom a volt barátjával és a bandájával. -Hidd el, fogsz te még felőle hallani és még fog neked ő pitizni. Azon lesz, hogy kibéküljetek. Az lesz a legnehezebb feladatod, hogy elérhetetlennek kell majd egy ideig maradnod.- Talán mégis hasznát veszem Mich tanácsainak úgy, hogy tovább adom Demi-nek.
-Ez tök jó ötlet.- Döbbent le. -De hogyan csináljam?- Hát ez frappans kérdés. Ilyen helyzetben még nem voltam. Vagy tán mégis?
-Kerüld el őt és inkább foglalkozz másokkal. Ne akard féltékennyé tenni, mert hidd el hogy abból jó dolog nem sülhet ki.-
-Most nagyon izgatott lettem! Tetszik az észjárásod!- Mosolygott rám.
-Örülök neki.- Viszonoztam a mosolyt. Ekkor hirtelen megállt valaki az asztalunk mellett és mind a ketten felnéztünk az illető arcára.
♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪
Remélem, hogy tetszett nektek ez a rész is. :)
Köszönöm az eddigi Vote-okat és a kommentelet. :)
Rettentően sokat számít nekem, a vissza jelzésetek. Rengedteg erőt kapok ez által és megmagyarázhatatlanul nagy kedvet ahhoz, hogy folytassam. :)
Tájékoztató: Részek publikálása + Zene.
Jövőhét szerdán indul ismét, a munkám és kevesebb időm lesz írni, + zenéket csinálni. Persze azon leszek, hogy mindenre tudjak időt szentelni és bárhogy is tudjam beosztani az időmet, én tájékoztatni foglak benneteket afelől, hogy mikor lesznek új részek. Szeretném vissza hozni, a napokhoz igazitott publikálási rendszert, de ez csak akkor lesz megvalósitható, ha már tudni fogom hogy hogyan fogok melózni, illetve hogy mikor lesz szabad időm. A részeket továbbra is előre fogom gyártani és a kitüzött napon fogom nektek publikálni. Ezáltal, nem lesznek elmaradásaim.
Zene téren még nem tudom hogy hogyan lesznek a dolgok, mert azért egy kidolgozott projekthez, nem elég 1, 2, nap, de igyekszem hozni azokat is. :)
Köszönöm hogy elolvastátok ezt a részt és persze a tájékoztatót. :)
Nemsokára jelentkezem az új résszel, sziasztok. Puszi. :) ♥
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro