-Kíváncsiak vagytok, hogy melyik bandával kell osztoznotok?- Egy érdekes vigyort virított.

-Igen.- Vágtuk rá egyszerre a srácokkal, csak egyedül Luke mondta azt, hogy "nem.„

-Hát jólvan, akkor nem mondom el! Köszönjétek Lucas-nak. Majd ha eljön az ideje, megtudjátok.- Mondta és egy kaján vigyorral bosszantott minket tovább. -Ha megtaláltátok a szobátokat és ha lepakoltatok mindent, akkor 12:00 kor gyertek ebédelni a nagy házba. -Mutatott a távolban lévő óriási faházra. - Ebéd után pedig, maradjatok bent, mert megbeszélés lesz és akkor fogjuk közölni veletek, a mai teljes programot és kiosztjuk a többi napokra szóló órarendjeiteket. Rengeteget fogtok gyakorolni, mert a tábor utolsó napján, együtt fogtok énekelni a többiekkel.- Közelebb lépett hozzánk. -Ja és ne tegyetek semmilyen feltűnő mozdulatot, mert tele van a tábor lesifotósokkal, azaz körbe vett minket a média és arra várnak, hogy hibázzatok valamiben.- Meghátrált.- Akkor menjetek és délre gyertek ebédelni.- Mondta és elment.

-Kösz Luke.- Vágta rá Cal és bement a szállásunkra.

-Most mi van?- Értetlenkedve nézett ránk. Mi is bementünk Cal után és ott hagytuk Hemmo-t.
Azt mondta Luke, hogy haverok vagyunk. Nem de? Akkor úgy is fogok viselkedni vele. Szóval nem fogok kiállni mellette, mert amúgy is Cal a legjobb barátom és így nyilvánvalóan neki adok igazat mindenben.
Megálltunk a faház előterében és tátva maradt a szám. Amikor kívülről néztem a házat, akkor nem gondoltam volna hogy ilyen modern lesz belülről. Egyben van a nappali az étkezővel, de akkor is lakájosan van kialakítva. Egy szintes az egész ház, de elég tágas. Ahogy belépünk a bejárati ajtón, 20 méterre tőlünk, 4 ajtót láthattunk. Gondolom azok lehetnek a szobák. Ha jobb oldalra tekintünk, akkor ott is egy ajtót találhatunk, a nappali mellett. Baloldalt pedig az étkezőt.
Érdekesen vannak megcsinálva a szobák, de nem olyan rosszak.
Az egyik helységben 3 ágyat, a másikban pedig kettőt találtunk. Rögvest le is csaptunk a 2 szobára.

-Na ki hol alszik?- Vetette fel a kérdést Michael. Rám néztek a srácok, csak azt nem tudom hogy miért tőlem várják a választ. Fogta magát Luke és bement a két ágyas szobába, a bőröndjével egyetemben. -Értem. Akkor Luke választott.- Mondta halkan Mich. Ash pedig rám nézett.

-Alszok vele jó?- Mellém lépett és megsimogatta a hátamat.

-Nyugodtan.- Egy szerény mosolyt szenvedtem az arcomra. Ash megindult Luke után, Calum, Mich és én, pedig a másik szobába.
Az ablak melletti ágyat választottam magamnak és rögvest rátettem a bőröndöm.

-Héj!- Szólalt fel Cal, én pedig rá néztem. -Azt az ágyat én akartam.- Lebiggyesztette az alsó ajkát.

-Hát szívem akkor most csalódni fogsz, mert én alszom itt.- Kiöltöttem a nyelvemet és felnevettem.

-Köszi.- Mondta és lerakta a bőröndjét az ajtó melletti ágyra. Mich nem foglalkozott velünk, csak ráhuppant az ágyára, ami rögvest be is szakadt alatta. A nagy hangra Cal és én is felkaptuk a fejünket, szegény Mich rendesen besüppedt a matraccal a tartó lécek közé és hangos röhögésbe kezdett. Calum és én sem néztük őt csendben. Hasunkat fogva kiröhögtük szegényt.

-Nem nevet, hanem együtt érez!- Vágta rá könnyek közt nevetve és próbált kimászni, de sikertelennek bizonyult minden próbálkozása. Egyből mentünk a segítségére és nem sokkal később, Ash és Luke is benéztek hozzánk és döbbenten kémlelték, ahogy Michael-t próbáljuk kihúzni a beszakadt ágyból. Ahelyett hogy segítettek volna, inkább majdnem megfulladtak a röhögéstől, persze velünk egyetemben.

-Na egy ágy kilőve.- Vágta rá Mich, miután sikerült kihúznunk. -Nekem ma semmi nem jön össze.-

-Nyugi haver, meg kapod az én ágyamat.- Mondta Cal.

-Az úgy oké, de akkor te hol fogsz aludni?- Felvonta a szemöldökeit.

-Majd a földön.- Vágta rá.

-De hogy alszol a földön!- Szóltam közbe.

-Akkor megosztod velem az ágyadat?- Lépkedett felém Cal és egy huncut vigyort virított.

-Nem!- Vágta rá Luke. -Emma átjön hozzánk és mellettem fog aludni.-

-Azt biztos hogy nem!- Szólaltam fel. -Inkább alszom Cal mellett, mint egy olyan ember mellett, aki nem tudja hogy mit akar.- Kacsintottam rá egyet. Luke pedig rögvest odament az ágyamhoz és megfogta a bőröndömet, a másik kezével pedig a karomat és kirángatott.

-Engedj el Luke!- Szóltam rá hangosan. Vissza néztem a fiúkra, de ők csak döbbenten néztek utánunk. Amint kivonszolt a szobából, sikerült kivennem a karomat a kezéből és hátrálni kezdtem, de ő ismét megragadott és be rángatott a másik szobába.

-Elegem van belőled Luke. Te sem tudod hogy mit akarsz.- Abban a pillanatban elengedett.

-De igen is tudom. -Vágta rá és becsapta a lábával az ajtót. -Úgy hogy nem hagyom hogy bárki is megkörnyékezzen téged.- "Lerakta"(dobta) a bőröndöt a földre és sietősen hozzám lépett. Kezeit az arcomra tette és követelődzően megcsókolt. Nem tudom hogy miért, de vissza csókoltam. Beletúrt a hajamba, majd pedig az ágyra lökött.

-Kihozod belőlem az állatot és te ezt észre sem veszed? Azért mondtam hogy tartsunk szünetet, hogy ne akarjalak minden percben minden sarkon, magamévá tenni.- Ráült a combjaimra és levette a pólóját. -De már nem bírom tovább.- Alig hogy kimondta, ajkaimra nyomta az ajkait.

-Akkor ne fogd vissza magad!- Motyogtam a csókunkba és beletúrtam a fürtjeibe, ő pedig hagyta. Hamar levette rólam a felsőmet és elhajította valahova a szobában.

-Hkkm.- Megköszörülte a torkát az a személy, akin a felsőm landolt. Rögvest rá néztünk Luke-val és majdnem kipattantak a szemeim, amikor felfogtam hogy kiáll az ajtóban és ki is az, akinek a fejére rárepült az említett ruha darab.