Kirohantam az öltözőből és ismét vaku fények kezdtek bombázni. Megláttam Cal-t és rögvest odarohantam hozzá.

-Mi a baj Emma?- Végig nézett rajtam hirtelen. -Azta, te aztán.- Elakadt a szava. -Nem találok szavakat.-

-Hol van Luke?- Idegesen és rémülten kérdeztem.

-Éppen téged keres.- Alig hogy kimondta, elkezdtem a pihenő felé rohanni. -Mi a baj Emma?- Kiabálta utánam, de én csak tovább futottam. Benyitottam a pihenőbe és Ash-al, Michael-el és a többi BvB taggal néztem szembe.

-Hol van Luke?- Riadtan néztem körbe.

-Emma?- Szólalt fel mögöttem, a keresett személy. Megfordultam és rögvest átöleltem. -Mi a baj?-

-Én, én, nekem valamit el kell mondanom.- Hirtelen megjelent Natt és elkezdett tapsolni.

-Na jólvan 5SOS, irány a színpad.- Elkezdett kifelé tolni minket.

-De!- Mondtam volna tovább is, de Natt félbe szakított.

-Majd elmondod neki, a koncert után.-

Ilyen nincs, ezt nem hiszem el! Iszonyatosan félek, de hihetetlenül dühös vagyok! Legszívesebben felrobbannék és leordítanám Andy fejét. Mindennél hamarabb el kell mondanom Luke-nak, nehogy mástól tudja meg, hogy mi történt! A srácok magukhoz vették a gitárjaikat, és egy nagy kerek valamire állítottak rá minket.
Mit keverünk mi, a színpad alatt? Natt odarohant hozzánk és mindannyiuknak, adott egy fülre akasztós mikrofont. A kezembe nyomott egy gitárt.

-Emma csinálj úgy, mint ha játszanál! Senki nem fogja észrevenni, hogy te nem játszol. Elszámolok háromig és felfog benneteket tolni egy emelő kar. Egyből kezdhetitek is majd a Damage-t és utána pedig a többi számot.- Félre állt és ránézett az órájára.

-Ash hol van?- Néztem körbe.

-Ő már a színpadon.- Mondta Cal.

-Fent van? Jó tudni, de és miért van fent olyan sötét?-

-Mert amint megszólalnak a basszusgitárok, úgy fognak villogni a lámpák. Amint rendesen játszunk már, akkor fog minden fényekben úszni. Nyugi Emma!- Mondta Cal.

Natt ránk nézett. -Egy, kettő, három!- Kiabálta a hármat és a színpad felemelkedett én pedig vetten egy mély levegőt és Luke gitár játékával egyszerre, elkezdtem énekelni a szöveget.
Az elején nagyon gyengén énekeltem, de amint eszembe jutott minden, a szüleim szemétségeik és az imént történtek, rögvest megeredt a hangom. Kiordítottam a lelkemet és közben azt szimuláltam, hogy gitározom. A közönség őrjöngött láttuk rajtuk, hogy élvezik. Tomboltak, ugráltak és énekelték a dalt. Egyre felszabadultabbak lettünk és Luke-ra tekintve, mindennél nagyobb bátorságra tudtam szert tenni. Eszeveszettül nyomtuk, nem hittem volna hogy ekkora hangom van és azt sem, hogy ilyen jól fogjuk nyomni a srácokkal. A Damage szám végén, elaludtak a fények. A közönség tapsolt és fütyült. Több millió ember előtt énekeltem és a dühömmel, teljesen elnyomtam a lámpa lázat. Ez hihetetlen!

A következő számunk, a She Looks So Perfect-volt. Együtt kezdtünk "Hey„-ezni, utána pedig Luke kezdett bele a szövegbe. Mindig megérintette a karjával a vállamat, amikor azt akarta, hogy én is énekeljem a szöveget. Oltári nagy sikerünk lett ezzel a számmal is, de a legnehezebb akkor volt, amikor Michael beindult és elkezdett ökörködni a darukra felszerelt kamerákba. Nagyon vicces volt. Felszabadultabbak lettünk, a végén már mindannyian adtuk saját magunkat. A közönség élvezte és a refrént már velünk énekelték.
Ezután, a "Hey Everbody számot adtuk elő. Luke úgy kezdte a dalt, hogy bele grimaszolt a kamerába. Michael nekem dőlt, amikor az "O óo o„ részhez értünk.

-Helló mindenki, nem kell így élnünk.
(Hey everybody, we don't have to live this way.)
Mind kaphatunk egy kicsit, yeah, mind annyiunknak fizethetnek.
(We can all get some, yeah, we can all get paid.)
Úgyhogy mit szóltok ti mind? Le kell élni most
(So what you say everybody? Gotta live it up today (today))
Mind kaphatunk egy kicsit, yeah, mind annyiunknak fizethetnek.
(We can all get some, yeah, we can all get paid)- Közösen énekeltük, teli torokból. A szám végén, ismét hangos taps viharban részesítettek minket. Ezt az érzést, nem lehet megfizetni! Annál jobb nincs, amikor látod az embereken, hogy tetszik nekik, amit csinálsz.
Ezt a számot követte, a,"Jet Black Heart„ utána pedig "She 's Kinda Hot.„ Ezek is vastapsot kaptak és hihetetlenül boldogok voltunk. Igaza volt Luke-nak, hogy úgy sokkal könnyebb énekelni ha olyanok közt csinálod, akiket szeretsz. Már azt hittem hogy vége a koncertünknek, de amikor Luke lecserélte a basszusgitárját egy dobgitárra és rám nézett, egyből rájöttem hogy most fog jönni az "Amnesia„ szám. Elvették tőlem is a gitárt és Luke elkezdett gitározni. Várta, hogy elkezdjem Cal szövegét. Vettem egy mély levegőt és elkezdtem.

(Magyar szöveg:)
-Elautóztam azok a helyek mellett, ahol együtt lógtunk, émelyítő.
Az utolsó csókunkra gondoltam, milyen íze is volt
és bár a barátaid azt mondják, jól vagy.
Valahol magányosnak érzed magad, annak ellenére is, hogy ő ott van melletted.
Amikor azokat a szavakat mondja, amik megbántanak téged, elolvasod azokat, amiket én írtam neked?- A dalt énekelve, felfogtam hogy mit is jelent nekem Luke.

-Néha eltűnődöm, ez csak egy hazugság volt?
Ha igaz volt, ami köztünk volt, akkor hogy lehetsz jól?- Belenéztük egymás szemébe és nekem rögvest eszembe jutottak a fájdalmas percek, amiket Luke okozott nekem.

-Mert én egyáltalán nem vagyok jól- Kiáltottam fel és egyszer csak Calum leváltotta Luke gitár játékát.

-Emlékszem a napra, amikor azt mondtad, elmész.
Emlékszem, ahogy a sminked folyt le az arcodon
és magad mögött hagytad az álmokat, nem volt rájuk szükséged,
ahogy minden egyes kívánságra sem, amiket kívántunk.- Ahogy énekelte Luke a dalt, egyre inkább a szívembe mart. Akkor volt a legnehezebb, amikor felém lépkedett és megállt előttem. -Bárcsak amnéziásan ébrednék fel
és elfelejteném azokat a hülye kis apró dolgokat,
mint például milyen érzés volt elaludni melletted.
Az emlékeket, amiktől nem tudok szabadulni.
mert én egyáltalán nem vagyok jól!- Meg hátrált és a könnyeim kibuggyantak.

Nyeltem egyet és vettem egy mély levegőt és folytattam a dalt. -A képek, amiket küldtél nekem, még mindig a telefonomban vannak.
Bevallom, szeretem őket nézegetni, bevallom, magányosnak érzem.- Felé lépkedtem és felcsillanni láttam a fájdalmakat a szemeiben. -Az összes barátom azt kérdezgeti miért nem vagyok velük?
Fáj azt tudni, hogy boldog vagy és szembenézni azzal, hogy te továbbléptél.
Nehéz hallani a neved, amikor régóta nem láttalak.- Ismét nyeltem egyet és próbáltam elnyomni a könnyeimet.

Egyre nehezebb volt énekelnem, de kiakartam adni magamból azt, amit a szívem mélyén érzek. -Olyan mintha 'mi' soha nem történtünk volna meg, ez csak egy hazugság volt?
Ha igaz volt, ami köztünk volt, akkor hogy lehetsz jól?- Már csak 2 lépés van köztünk.

-Mert én egyáltalán nem vagyok jól!- Kiáltottam fel és a szívemhez tettem a kezeimet. Megfogta a vállamat és mélyen a szemeimbe nézett.

Közösen énekeltük a refrént. Átjárta a szívemet, minden szó. -Emlékszem a napra, amikor azt mondtad, elmész.
Emlékszem, ahogy a sminked folyt le az arcodon
és magad mögött hagytad az álmokat, nem volt rájuk szükséged,
ahogy minden egyes kívánságra sem, amiket kívántunk.
Bárcsak amnéziásan ébrednék fel
és elfelejteném azokat a hülye kis apró dolgokat.
Mint például milyen érzés volt elaludni melletted,
az emlékeket, amiktől nem tudok szabadulni.- Megfogta a kezemet, rávetette a tekintetét és egyedül folytatta a dalt.

-Ha ma melletted ébrednék fel
és ez az egész csak ez zavaros álom lett volna,
Jobban ölelnélek, mint valaha
és akkor soha nem mennél el
és soha nem hallanád tőlem azt, hogy, -Elengedte a kezemet és hátrálni kezdett.

-Emlékszem a napra, amikor azt mondtad, elmész.
Emlékszem, ahogy a sminked folyt le az arcodon
és magad mögött hagytad az álmokat, nem volt rájuk szükséged,
ahogy minden egyes kívánságra sem, amiket kívántunk.
Bárcsak amnéziásan ébrednék fel
és elfelejteném azokat a hülye kis apró dolgokat,
mint például milyen érzés volt elaludni melletted,
az emlékeket, amiktől nem tudok szabadulni.- Sietősen felém lépkedett és megfogta a ismét a kezeimet és belemeretünk egymás szemébe.

-Mert egyáltalán nem vagyok jól!- Fejezte be a dalt és hirtelen átölelt. Nem bírtam tovább vissza tartani a könnyeimet és útnak eredtek. Kicsit eltávolodtunk egymástól. -Szeretlek Emma!- Bele mondta a mikrofonba és megcsókolt. Nem akartam elhinni, hogy Luke tényleg kimondta azt a 9 betűs szót. A közönség ujjongott és akkora vastapsot kaptunk, amire Luke és én is felfigyeltünk. Rengeteg könnyes szemmel néztünk szembe. Megkönnyebbülten mosolyogtunk egymásra és a fiúkra is. Vissza néztem Luke szemeibe és ő letörölte a könnyeimet.

-Köszönjük!- Kiabáltuk egyszerre a srácokkal. Magunkhoz vettük a gitárjainkat és intettünk a tömegnek. Luke megfogta a kezemet és a színpad oldalába sétáltunk. Hallottuk ahogy a közönség azt ismételte kiabálva, hogy "Vissza, vissza.„ A folyosón átöleltük egymást a srácokkal és őrjöngtünk az örömtől. Ekkor rengeteg öltönyös ember állt minket körbe, mindegyik a szerződésről akart beszélni velünk és a menedzserünket keresték, aki ugyebár nem volt. Ekkor mellénk termett Natt, gratulált nekünk és ő kezdett beszélni az érdekünkben, a nagy kutyákkal. Hirtelen az arcomba dugtak egy mikrofont, én pedig rögvest ránéztem a kamerásra és a riporterre.

-Emma! Kérem nyilatkozna arról, hogy akkor mi van maga és Andy Biersack közt? Rengeteg csókos kép készült magukról, de még is Luke Hemmings-el csókolózott a színpadon.- Ekkor kapcsoltam, hogy Luke mindent hallott, mert mellettem állt. Rögvest rá néztem és a csalódott szemeivel találtam szembe magam.

-Luke! Megtudom magyarázni!- Mondtam remegő hangon és könnybe lábadtak a szemeim.

-Azt erősen kétlem.- Vágta rá és elrohant.

-Luke!- Kiabáltam utána, sírva. A fiúk rám néztek és le voltak döbbenve. Nem érdekel senki és semmi, csak szaladtam Luke után. Nagyon nehezen, de beértem a raktár ajtó előtt.

-Luke! Ez az egész, egy félre értés.- Lihegve és remegő hangon mondtam, de ő hátra sem fordult.

-Elég volt egyszer átélnem, egy lány elvesztését.- Mondta, majd pedig megfordult és belenézett a szemeimbe. -Vége van Emma.- Csalódottan mondta és kiment az ajtón. Ott álltam teljesen összetörve. Nem tudtam felfogni, hogy ez miért történt így. Könnyek közt törtem ki és levegőt sem kaptam, a keserves fájdalomtól. Ekkor újra az arcomba dugtak egy mikrofont.

-Hagyjanak már!- Kiabáltam és berohantam a legközelebbi ajtón és magamra zártam. Egy iroda helység volt, de nem foglalkoztam vele. Csak lecsúsztam az ajtón és sírtam. A földön kuporogva szenvedtem és csak szívem szakadtjából zokogtam. Nem érdekelt már semmi, csak az, hogy a rémálmom valóra vált. Elvesztettem Luke-ot.