Idegesen felálltam. -Luke! Ez most mire volt jó? Mondtam hogy nem tudok nyilvánosság előtt énekelni.- Fakadtam ki, a rémület ráült az arcomra. Egyből rám tört a pánik roham. Andy hallgatta a felvételt, Natt pedig tátogta a szöveget. Egyiket sem érdekelte az, hogy én rohadtul nem akarom előadni ezt a számot.

-Mi eltudjuk játszani a fiúkkal ennek a számnak a dallamát.- Szólalt fel Andy.

-Mi is eltudjuk!- Vágta rá Luke és szúrós szemekkel méregette Andy-t.

-Jó, de ez inkább a mi műfajunk. Ti maradjatok a Punk Rock-nál.- Píritott oda Andy.

Luke rám nézett és nem foglalkozott Andy-val. -Szóval ezzel kezdünk, aztán pedig a megbeszélt dalokat fogjuk még előadni 5-en. Végül pedig az "Amnesia„-t fogjuk ketten Emma. Így beszéltem meg Natt-al és az Aréna igazgatójával is. Nem fogadok el nemet, mert már fel vagy írva. Muszáj lesz színpadra lépned velünk.- Rám kacsintott.

-Micsoda? Még az Aréna igazgatója is rábólintott?- Döbbentem le teljesen.

-Igen!- Vigyorgott rám kajánul Luke. Hirtelen tapsolt egyet Natt.

-Andy, kérlek akkor szedjetek elő Emma-val, egy hasonló ruházatot a fiúkéhoz, én pedig felhívom a sminkest hogy jöjjön vissza. Majd utána pedig, te átöltözöl Emma és kisminkelnek.- Még megszólalni sem tudtam, mert kiviharzott a pihenőből.

-És én mit csináljak?- Kiáltott utána Luke.

-Tudod hogy mit csinálj Luke?- Egy ideg vagyok. -Fordítsd vissza ezt az egészet. Elfogjuk bukni miattam a koncertet.- Sziszegtem. Hirtelen felállt Luke és megragadta a vállaimat. Andy nem tetsző szemeket villantott.

-Nem fogjuk, mert ott leszünk veled. Amikor majd énekled a Damage-t, akkor gondolj a régi életedre és doppingold magad. Gondolj arra, hogy a szüleidnek énekled, légy dühös és add ki magadból a fájdalmakat. Ez kell a közönségnek. Ordítsd ki a gyűlöletedet a világba. Emma te éneklésre születtél, tele vagy szenvedéllyel és ezt használd ki! Hidd el, még élvezni is fogod!- Lelkesen mondta végig Luke. A szemeibe nézve láttam benne azt, hogy valóban elhiszi hogy sikerre megyünk 5-en. Már kezdtem hinni az egészben, annyira belém magyarázta. Felállt Andy is és mellém lépett.

-Gyere Emma. Szedjünk elő neked a ruhát.- Megfogta a kezemet és az ajtó felé kezdett húzni, de Luke megfogta a karomat és kirántotta Andy kezéből.

-Nem óvodás, nem kell fogdosni a kezét!- Sziszegte.

Fújtatott egyet Andy. -Szánalmas.- Unottan felnevetett és kiment az ajtón. Ránéztem Luke-ra.

-Ki megyek veletek, mert nem akarom hogy rád nyomuljon még jobban, az ördög fia.- Elindultunk az ajtó felé.

Amint kimentünk a raktár ajtón, rengeteg újságíróval és riporterrel néztünk szembe. A biztonsági örök tartották őket vissza. Odacaplattunk a csomagtartóhoz és előhalászott Andy, egy olyan brutálisan kidekorált fekete mellényt, aminek akkora súlya volt, hogy ha valakit fejbe dobtam volna vele, akkor az ott maradt volna. Jól nézett ki nagyon, csak durva nagy szegecsek voltak rajta. Elővett egy testhezálló szintén fekete, itt ott szakadt nadrágot és azt is a kezembe nyomta.
Őszintén szólva, nem sok kedvem volt felvenni a Andy csajainak a ruháit, de Luke elintézte nekem, hogy még beleszólásom se legyen a dolgokba.
A riporterek kérdésekkel bombáztak minket, illetve csak Andy-t. Egy két alapvető kérdésre válaszolt, aztán vissza mentünk az épületbe. Natt megállt velem szembe és mint az őrültek, úgy kezdett velünk ordibálni.

-Már nem tudtam elképzelni, hogy hol vagytok. Riporterek vannak mindenhol és rengeteg lesifotós jutott be. Gyere Emma!- Megragadta a karomat és az öltözőbe húzott. Gyorsan átöltöztem és már jött a sminkes és rám tette a vakolatot. Annyi smink volt rajtam, hogy amikor tükörbe néztem, rögvest megijedtem magamtól. Teljesen feketére voltak kenve a szemeim és egy iszonyat nagy műszempillát ragasztott a pilláimra.

-Atya úristen, ezt hogy fogom majd magamról levakarni?- Döbbenten motyogtam. Hirtelen benyitott Natt.

-Csodálatos!- Nézett rám, majd pedig a sminkes felé fordult. -Nagyon szépen köszönöm, hogy vissza fáradt.- Mosolygott rá. Elkezdett felém lépkedni Natt és jobban szemügyre vette a fekete szemeimet. -Tök jól áll!- Jegyezte meg és hirtelen a begipszelt kezemre vetette a tekintetét. -Ezt nem lehetne leszedni?- Kiakadtam a kérdésén.

-Elvan törve a karom, szóval nem hiszem.- Teljesen ledöbbentem.

-Mióta van begipszelve?-

-Pár napja.

-De még is mióta?-

-Lassan 1 hete.- Egy törött karnak hónapok kellenek, mire meggyógyul. Kevés azaz 1 hét, szóval ha le szedeti akkor kiakadok.

-Szedjük le! Az összeforradás már megkezdődött, szóval nem lesz gond. Vigyázol rá úgy is és nem fogsz elesni, ha csak nem változol át, egy őrült dühöngő állattá.- Felnevetett.

El sem hiszem, hogy ilyeneket mond. Ki ez? Nem régen még tök rendes volt, most meg úgy viselkedni, mint egy szenilis menedzser.
Magához vett egy szikét a fiókból és a gipszelt karom felé közelített.

-Ne félj! Nem lesz gond!- Nyújtotta a kezét felém. Félve a kezébe tettem a gipszelt karomat és engedtem neki, hogy leszedje rólam. Tudom hogy hülyeséget csinálok, de hát én mikor nem csinálok azt? Nem sokára több millió ember előtt fogok teli torokból őrjöngeni, szóval ez már meg sem kottyan. Leszedte óvatosan és arra kért, hogy mozgassam meg. Nem volt kellemes, ezt be kell látni. Lemostuk a karomról a gipsz port.

Natt az órájára nézett. -12:10-van, lassan kezdődik a koncert.- A vállaimra tette a kezét. -Ügyesek lesztek, én tudom!- Mosolygott és kiment az öltözőből. Ránéztem az asztalon éktelenkedő gipsz maradványaimra és a karomra. Belenéztem a tükörbe és még mindig nem akarom elhinni, hogy én nézek vissza magamra. A sminkem olyan mint ha démon szemeket kaptam volna, a hajamat olyan szinten összekócolták, hogy az már siralmas. A ruházatom olyan, mint ha egy metal együttesnek a basszusgitárosra lennék.
Ez lennék én?
Kicaplattam az öltözőből és szembe néztem Andy-val.

-Azta rohadt élet.- Döbbent le és felém lépkedett. Végig nézett rajtam. -Ez hihetetlen. Olyan mint ha nem is te lennél Emma.-

-Nekem mondod?- Fújtattam egyet és beletúrtam a fürtjeimbe. Legszívesebben vissza változtam volna, sima rockernek.

-Eszméletlenül dögös vagy.- Kezével megragadta a derekamat és magához húzott. Ledöbbentem és nem akartam el hinni, hogy ezt Andy csinálja.

-Kérlek engedj el!- Szóltam neki, kedvesen.

-Csak azt ne mond, hogy az a mitugrász szöszi kell.- Vágta rá és hirtelen megcsókolt. Abban a pillanatban, vaku villanások vakított meg minket. Ellöktem magamtól és rémülten néztem rá. Egyből elért a tudatomig, hogy ez egy óriási botrány kezdete.
Berohantam az öltözőbe, ő pedig jött utánam. -Igen nekem az a szöszi kell, de ha az a kép,- Mutattam az ajtó felé. -megjelenik az újságban, akkor rohadtul elfogom őt veszíteni.- Dühöngtem. -Mi a fenének kellett megcsókolnod?- Sziszegtem, ő meg csak döbbenten nézett rám. -Istenem! Most mi a fenét csináljak?- A fejemhez kaptam a kezeimet és idegesen fel alá mászkáltam. -Nem sokára, ország világ előtt fogok magamból bolondot csinálni, le fotóztak Andy Biersack-al és azt fogják pletykálni, hogy a nője vagyok. Elfogom veszíteni Luke-ot és csak is miattad!- Mutattam idegesen Andy felé.
Nem gondoltam volna hogy majd egyszer így fogok beszélni vele, de ez most nem is igazán érdekel. Mindjárt szétvet az ideg, de ahogy elnézem, ez teljesen hidegen hagyja őt.

-Legalább nem lesz ki akadályozzon téged. Miután sikerül feltörnöd a médiába és énekes leszel, utána mi leszünk a legszebb celeb pár, egész Hollywood-ban.- Nekidőlt a falnak és karba tette a kezeit.

-Te nem vagy normális.- Döbbenten mondtam.
Mi a fenébe keveredtem már megint? Ezt hogy fogom kimagyarázni?

♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪

Sziasztok Manókáim! Remélem ti is érzitek, hogy kezdenek a dolgok egyre jobban elfajúlni. :O
Remélem hogy tetszett nektek ez a rész, ha igen, akkor jelezzétek nekem. :)) ♥
Akkora vihar van nálunk, hogy úristen! O_O
Ezért is lett ez a rész ilyen. Engem ennyire befolyásol az időjárás. #VillámlikMennydörög.
:'D

A fő kérdések: ;)
Szerintetek Emma hogyan magyarázza ki magát, ebből az egészből?
Vajon ha Luke megtudja hogy Andy mit tett, megbocsát valaha még Emma-nak?
Vajon mi lesz ezek után?