Amint megérkeztünk az Áruház parkolójába, Luke dühösen rácsapott a kormányra.

-Na nyugi!- Szólalt fel Ash.

-De így soha nem jutunk be! Egy parkoló hely sincs.-

Kinéztem az ablakon, parkoló hely után leselkedve. Michael hirtelen hátra ugrott hozzám, a hátsó ülésre. Meglepetten és értetlenkedve néztem rá.

-Gyere Emma! Járjuk be gyalog a parkolót.- Játékosan vigyorgott rám.

-Minek? Ha így nem találtunk helyet, akkor úgy sem fogunk.- Felvontam a szemöldökeimet.

-Csak mert!- Átnyúlt a lábaim felett és kinyitotta a kocsi ajtaját. Fújtattam egyet, majd pedig kiszálltunk. Körbe néztem, a gigantikusan nagy területen.

-Mich, én így sem látok egy helyet sem.- Megfordultam és Michael "Mindent mesélj el,, tekintetével találtam szembe magam.

-Mi van?- Felvontam a szemöldökeimet.

-Mesélj! De most!- Vigyorgott rám.

-Jaj Mich.- Megdörzsöltem az arcomat. -Nincs mit mesélnem, na gyere és keressünk akkor helyet.-

-Tudom, hogy van valami köztetek Luke-val.- Huncut mosolyt villantott, én pedig megforgattam a szemeimet és elindultam, parkoló hely után kajtatva.

-Miért most nincs igazam?- Kiabálta utánam nevetve.

-Gyere már!-

Olyan óriási ez a hely, hogy szinte be sem látom az egész területet.

-Mesélj már Emma! Luke nem mond semmit.- Lebiggyesztette az alsó ajkát.

-Valószínűleg azért nem, mert nincs is mit.- Nem akarom szétkürtölni, elég hogy Ash tudja. Nem azért nem mondom el Mich-nek és Cal-nak, mert nem bízok bennük, csak szimplán nem akarom elkiabálni. A pláne az, hogy Luke sem kürtölte szét. Most az milyen lenne már, ha én meg elmondanám? Majd akkor fogom, ha látom Luke-on, hogy készen áll. Addig minek kapkodni?

-Ott egy hely!- Kiabált fel Mich.

-Hol?- Kapkodom a fejem, mindenhova.

-Ott Emma!- Megfogta a fejem és a szabad hely felé fordította.

-Már látom!- Szólaltam fel. Hátra fordultam és láttam, hogy rohadt messze vagyunk az autótól. Mich összevissza kezdett ugrálni, hogy észre vegyék a srácok, de nem járt sikerrel.
Elővettem a telefonom és felhívtam Cal-t, de nem volt bekacsolva. Megpróbáltam Ash-t, de eszembe jutott, hogy otthon felrakta töltőre a telefonját. Tárcsáztam az ismeretlent, aki ugyebár Luke volt.

Luke: Igen?
Én: Nézzetek már előre! Itt ugrál Mich. (Felnevettem.) Találtunk helyet.
Luke: Máris megyünk.

Bontottam a vonalat és ismét átírtam, Luke-ra az ismeretlent. Időközben ránéztem Mich-re.

-Már jönnek! Miért ugrálsz még mindig?- Kérdeztem, homlok ráncolva.

-Mert tök jó!- Röhögött. -Próbáld ki!-

-Jaj Mich.- Nevetve, a kezembe temettem az arcom.

-Na! Próbáld ki!- Röhög összevissza. Megfogta a kezemet és magával rántott.

-Jó jó, oké!- Vágtam rá nevetve és elkezdtem vele ugrálni. Nem is nézünk ki olyan hülyén, két hibbant ugrál egy oltári nagy, parkoló közepén és iszonyat hangosan, röhögnek.

***

Beléptünk a gigantikusan nagy, Áruházba és én tátott szájjal, néztem körbe.

-És most merre Emma?- Néztek rám kérdő szemekkel, a srácok.

-Most komolyan tőlem, kérdezitek?- Felnevettem. -Én még soha nem voltam ehhez hasonló helyen. Nem vagyok az a vásárolgatós lány. Azt hittem, hogy ti tudjátok hogy merre menjünk.-

-Ennyit, a menedzserünkről.- Nevetett fel Luke és elindult, a mozgólépcső felé.

-Micsoda? Menedzser?- Nagyra nyílt szemekkel, néztem utána.

-Gyere Emma!- Cal megragadta a kezemet és elindultunk Luke után.

***

Butikokról butikokra jártunk, de nem volt olyan ruha sem, ami passzolna a BvB banda szerkójához, de még is tükrözi az 5SOS stílusát. Feladták a leckét nekünk, úgy érzem.

-Na várjatok srácok!- Elkezdtem mászkálni, a felakasztott ruhák közt és sorba nézegettem őket. -Ratyi, ez is, ez is ratyi.- Megálltam és gondolkodóan elkezdtem piszkálni, a nem létező borostámat, az arcomon.
Végig néztem magamon. Tornacsuka, fekete bőrnadrág, szintén fekete bőrmellény.

-Na mi lesz Emma?- Türelmetlenkedett Ash. Végig néztem rajta is.

-Meg van!- Szólaltam fel és felmutattam a mutatóujjamat.
Egy rakás fekete cuccot, rengeteg színes pólót és tornacsukákat nyomtam, a srácok kezeibe. Értetlenkedve néztek rám.

-Na mire vártok? Menjetek ruhákat próbálni.- Felnevettem és a srácok, már mentek is. Leültem a próba fülkékkel szembe és vártam, hogy sorban előbújjanak.
Elsőnek Michael jött ki, de nagyon nem állt jól neki, az összeállítás. Fekete nadrág, szintén ugyanolyan színű mellény és egy piros póló.

-Ááh. Próbálj fel, egy másik összeállítást. Például szegecses mellényt és egy zöld pólót, hogy egyezzen a hajad színével.- Mich vissza ment, majd pedig kijött Cal, de rajta sem állt sokkal jobban a szerkó. A sárga póló nem passzol.

-Cseréld le a pólót, mondjuk kékre.- Mosolyogtam rá. Bólintott egyet, majd pedig vissza ment. Nem sokkal később, Ash jött ki.

-Óóó! A szegecses nadrág, tök jó! A mellényt is cseréld le, szegecsesre!- Izgatottabb lettem. Ash is vissza ment.

-Srácok! Mindannyian, a szegecses nadrágot és a szegecses mellényeket vegyétek fel!- Szóltam be a függönyön keresztül a fülkékbe.

Egy kis idő múlva, kijött Luke.

-Na?- Elkezdett léggitározni, amin rögvest elröhögtem magam.
Felálltam és odasétáltam hozzá, a szerkóját fürkészve. Ismét, a nem létező borostámat tapogattam és meg kerültem Luke-ot, ő pedig hirtelen rácsapott a fenekemre, amire azon nyomban felsikítottam, ő pedig felnevetett. Mindenki ránk nézett, én pedig a számra tettem a kezem. Iszonyatosan zavarba jöttem.

-Jó leszel így, de a mellényt hagyd szabadon, illetve ne cipzárod össze.- Lehúztam a mellénye cipzárját, ő pedig megragadta a derekamat és magához rántott.

-Lejjebb is van ám cipzár!- Huncut vigyort virított.

-Haha. Az csak maradjon felhúzva!- Kínosan nevetve,megforgattam a szemeimet. Érzem, hogy az egész arcom vörös lett.
Miután Luke elengedett, nem sokkal később kijöttek a többiek is. Végíg néztem rajtuk is és egy büszke mosolyt, villantottam.

-Szuperül néztek ki!- Vigyorogtam rájuk.

-Akkor fizessünk.- Jelentette ki Cal és vissza mentek a fülkékbe. Vissza vették a ruháikat és a kasszához siettünk. Kiakadtam a végösszegen.

-Mennyi?- Vékonyka hangon kérdeztem és kidülledtek a szemeim. -Jó mindegy, megéri! Bízom bennetek srácok.- Kifizettük és elindultunk a kocsihoz.

***

Amint haza értünk, Michael rendelt pizzákat. Miután megérkeztek, bedaráltuk őket és a fiúk elmentek próbálni. Leültem egy defektes gumira és 4 számukat végig hallgattam, majd pedig elmentem gyorsan lezuhanyozni, mert tisztába vagyok azzal, hogy nem jutnék be egyhamar a fürdőszobába.
Idő közben végeztek a próbával a fiúk, utána pedig segítettem nekik bepakolni a hangszereket, a 8 személyes autóba. Rengeteg helyet foglaltak, de megoldjuk majd az utazást. Max megint szétnyomnak, de ez legyen a legkevesebb.
Leültem a kanapéra és rápillantottam a telefonom kijelzőjére. 20:00-óra van és mindennel végeztünk. Maradt idő, egy kicsit tévézni. Bekapcsoltam és a kanapé szélébe húzódtam, hogy Ash és Cal és Mich is elférjenek mellettem. Most gyors volt Luke, időben beviharzott a srácok előtt, a fürdőszobába.
Végig néztem, a mellettem ülő fiúkon és látom rajtunk, hogy hulla fáradtak. Hát ezen, nem csodálkozom! Én sem vagyok friss, nekem is mozgalmas napom volt.
Összegezzük, hogy mik is történtek, a mai nap folyamán. A kórházban ébredtem, halálra untam a fejem, majd Luke szívatott az sms-ekkel. Egy két órát bóbiskoltam, majd a Doki megvizsgált. Bejött Andy, átadta a jegyeket, majd pedig megszöktetett minket. Várjunk csak! Nekem készült egy közös képem vele. Ez egy szép emlék marad, a számomra. Most kapcsolok! Jessica-ékkal, 12:00-órára beszéltem meg, a koncert előtti találkozót! Na hát ez szuper, most majd azt hiszik, hogy átvágtam őket. Ez van, na mindegy!
Egy szóval, termékeny napom volt és én is hulla fáradt vagyok.
A gondolataimból, Calum zökkentett ki.

-Na lefekszem Emma, aludj jól.- Mosolygott rám és egy hatalmas puszit adott, a még nedves fejemre.

-Nem fürdesz le?- Néztem rá, majd észre vettem, hogy vizes a haja.

-Már lezuhanyzott mindenki.- Vigyorgott. -Tényleg nagyon, elbambultál Emma.- Mosolygott.

-Hát, lehet! Akkor aludj jól, te is.- Mosolyogtam rá és néztem, ahogy felcaplatott a lépcsőn. Felálltam és megágyaztam magamnak. Furcsa hogy annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy már mindenki lefeküdt aludni.
Leültem, magamhoz vettem a telefont és beállítottam az ébresztő órát, reggel 8:00-ra. Rátettem a dohányzó asztalra, majd észre vettem, a szemem sarkából, a mélyen gondolkodó Luke-ot. Láttam, hogy az ajak piercingjét tapogatja.

-Te mióta állsz itt?- Meglepetten néztem rá, a félhomályban. Mi van ma este velem? Először nem veszem észre, hogy lefeküdtek aludni a fiúk, most meg nem tűnt fel, hogy itt állt Luke? Ez nagyon furcsa, lehet hogy a fáradság az oka.

-Hát, már egy ideje.-

-Min gondolkozol?- Felvontam a szemöldökeimet. Abba hagyta a piercingje piszkálását és leült a kanapéra.

-Azon, hogy aludhatok-e veled.-

Nagyra nyílt szemekkel, néztem rá.

-És mit mondunk, a többieknek?- Jobban felé fordultam.

-Az igazat.- Vágta rá.

-Az igazat?-

-Igen! Meg mondjuk, hogy Ash egyhuzamban beszélt álmában és megkértelek, hogy hadd aludjak veled.- Vigyorra húzta ajkait.

-Ez igaz?- Egy "O„ alakot formáltam, a számmal.

-Nem!- Felnevetett halkan. -Meg mondjuk az igazat, hogy te és én.-
Még jó hogy sötét van ahhoz, hogy láthassa, az arcom bőrszínét.

-Te és én?- Vigyorogtam, majd pedig akaratom ellenére, beleharaptam az alsó ajkamban.

-Igen! Te és én.- Ismételte meg, majd pedig közelebb húzódott hozzám, megfogta a lábamat és átrakta az ő lába felett. A másik karját a kanapé háttámlájára tette és elkezdett játszani a hajammal. -Vagy nem akarod?-

-Mit is?- Direkt húzom, az idegeit.

-Ezt.- Kezével megfogta az arcomat és megcsókolt. Mire észbe kaptam, már rajtam feküdt. Félbe szakadt a csókunk, a levegő hiány miatt. Riadtan néztem rá, amit észre is vett. -Mi a baj?-

-Hát.- Az igazság az, hogy nem tudom mire készül Luke, de ha arra készül amire gondolok, akkor azt még nagyon nem szeretném.

-Nem állsz készen rá igaz?- Eltűrt egy kósza haj tincset, az arcomból.

-Baj?- Kérdeztem félve.

-Dehogyis!- Suttogta és egy puszit adott a számra. -Azért alhatok veled?-

-Persze.- Suttogtam. Ezután, elhelyezkedtünk a kanapén. Én feküdtem belülre, Luke kikapcsolta a Tv-t és kis kifli, nagy kifli pózban aludtunk el. Értelem szerűen, én voltam a kis kifli helyzetében. Kellett idő amíg elaludtam, mert egyszerűen nem tudom feldolgozni, a mai napot. Eseményekkel dús volt és rengeteg emlékem született belőle. 15 perc után, én hozzám is ellátogatott, az álom manó.

♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪

Hát Manókáim, ♪ én is lefekszem aludni, mert lassan 1:30-óra. Azért remélem, hogy tetszett nektek ez a rész. Próbáltam kicsit, viccesebbre alkotni...
Holnap, illetve ma, hozom az új részt...(Részeket.) ♥ Köszi hogy velem, illetve a sztory maratonnal tartottatok.♥ Megpróbálok, legközelebb is, közel ennyi rész hozni. :)) Jóéjszakát nektek, sziasztok. ♥♥Puszi.♥♥♪