Lecaplattam az emeletről és a kanapé mellett lévő bőröndömből, előhalásztam egy fekete lezser pólót és egy szintén ugyanolyan színű csőnadrágot, aminek a bal térd részénél, egy hatalmas lyuk tátongott. Csak remélni mertem, hogy senki nem bukkan fel, amíg átöltözöm. Hamar lekapkodtam magamról az alvós ruhát és rögvest magamra öltöttem a kiválasztott ruha darabokat. A hajamat felkötöttem. A mosakodás az szerencsére ki van már pipálva, mert abban a kemény 5 percben amit a mosdóban tölthettem, megtudtam mosni a fogam és az arcom. Még egy gyenge fésülködést is beszorítottam.
Azt merem mondani, hogy kész vagyok!

Kicaplattam a házból és a garázsba vettem az irányt. Luke-on kívül, mindenki jelen volt már és a hangszereket is szépen előkészítették.

-Luke?- Nézett rám kérdő szemekkel Ashton.

-Szerelmeskedik a hajával!- Nevetve szaladt ki a számon, az igazság.

-Itt vagyok.- Motyogta mögöttem állva Luke. Hátra néztem, ő pedig abban a pillanatban elment mellettem, rám sem nézett.

-Emma!- Szólt rám Ash.

-Igen?-

-Ott a kamera, a szerszámos láda mellett.- Mutatott mellém.

-Rendben!- Fordultam egyet és már a kezembe is vettem a készüléket, amint megfordultam hirtelen szembe találtam magamat Cal-al.

-Tudod kezelni ugye?- Mosolygott rám.

-Megoldom, nem egy bonyolult dolog.- Mosolyogtam vissza, majd megsimogatta az arcom.

-Hkkm.- Megköszörülte a torkát Luke. -Kezdhetnénk már?- Unottan nézett ránk. Vissza állt a helyére Calum, én pedig beálltam a fiúkkal szembe.

-Most akkor hogy lesz?- Nézett Michael, Luke-ra. -Egyből belekezdünk? Vagy beszél valaki az elején?-

-Hát beköszönünk, aztán bemutatkozunk és elmondjuk hogy mit adunk elő.-

-Aztán?- Nézett érdeklődve Mich.

-Belekezdünk te okos!- Vágta rá Luke.

-Oké.- Bólintott egyet Michael, majd pedig vissza nézett rám.

Benyomtam a "REC„ gombot és Luke elkezdte a beszédet.

Az Amnesia számukat adták elő. Felváltva zoom-oltam az arcukra és a játékukra.

Egy levakarhatatlan mosoly ült az arcomra, büszke vagyok a fiúkra, hogy ilyen tökéletesen profin adták elő a dalt. A végén leállítottam a felvételt.

-Felvegyünk még egyet?- Kérdezte Ashton, rám nézve.

-Miért tőlem kérdezed?- Kikerekedett szemekkel néztem rá.

-Szerintem most ez elég, aztán meglátjuk hogy hogyan reagálnak rá, a nézők.- Mondta Luke és végig nézett a fiúkon. Rám egy másodpercre sem pillantott, ami jobb is.

***

Vissza mentünk a nappaliba. Mint a jó gyerekek, úgy ültünk le a kanapéra. Michael bekapcsolta a laptopját és megalkottuk az 5 Seconds of Summer csatornát. Feltöltöttük életük első, megtervezett videójukat.

-És most?- Nézett ránk Michael.

-Várunk!- Jelentette ki Luke.

-Na most már tényleg rendelhetnénk, 4 doboz dupla sajtos songoku pizzát.- Nézett ránk csillogó szemekkel Mich.

-Rendezem!- Vágtam rá, majd pedig felálltam és kivettem a farzsebemből a telefonom.

Valamiért, iszonyat feszülten ültek a fiúk és Luke-on kivűl, mindegyik meredten nézet rám és a telefonra. A pizza a szenvedélyük? Vagy mi van?

-Kicsöng.- Jelentettem ki, majd a Michael elkezdett tapsikolni. -Helló, szeretnék rendelni 4 doboz songoku pizzát.-

-Dupla sajtosat és inkább 5 dobozzal.- Kiabálta bele Mich. Kikerekedett szemekkel néztem rá.

-Hallotta! Akkor dupla sajtosat és 5 dobozzal. Rendben, köszönjük!- Kinyomtam a telefon, majd letettem a dohányzó asztalra.

***

1 órán belül megérkezett a Pizza, Michael átvette én pedig oda adtam a pénzt a srácnak.

-Akkor kajáljunk!- Szólalt fel Ashton.

***

Az evés után, mindenki kidőlt. Én is tele vagyok, de nem akarok ellustulni. Felálltam, hogy összrakjam a dobozokat.

-Emma te, mit csinálsz?- Nézett rám, homlok ráncolva Ash.

-Szerinted? Rendet!- Felnevettem gyengén.

-Hagyd Ash! Egy rend mániástól, ne várj mást!- Szólalt fel Luke, majd pedig beleböfögött a nagy világba. Megforgattam a szemeimet, majd pedig kivittem a házból a dobozokat. A szemetes felé haladva, utánam kiabált Calum.

-Emma!-

Megfordultam.

-Igen?- Mosolyogtam rá, ő pedig megállt velem szembe.

-Mi van köztetek Luke-val?- Karbatette kezeit.

-Mi ez valami vallatás? Mi lenne? Utálat!- Feleltem és kidobtam a kukába a dobozokat.

-Hát lehet hogy te utálod őt, de ő másképp nézz rád. Szerintem.- Oldalra hajolt, hogy az arcomba mondhassa az észrevételeit. Felé fordultam és felvontam a szemöldökeimet.

-Megnyugtatlak Cal, hogy Luke is épp annyira utál engem, mint én őt.- Meredtem szemeibe. Néma csend ült le közénk, hirtelen olyan kínossá vált az egész. Látom Calum-on, hogy valamit mondani akar, csak nem tudja hogy hogyan kezdjen bele.

-Emma szeretsz, te még engem?- Zsebre vágta kezeit és oldalra döntötte a fejét, hogy ne égesse ki a retináját a nap.

Kételkedő szemeibe meredve, végig gondoltam hogy mi van Cal és köztem. Szeretem én őt, de nem vagyunk olyanok mint egy pár. Egyikünk sem viselkedik úgy és soha sem viselkedtünk. A Bálon csattant el az első csókunk, de azóta sem volt semmi.

-Én igen! De a fő kérdés az, hogy mi hogyan szeretjük egymást. Szerelemből?- Minden pillantását magaménak tudva, vártam a válaszát. Lehajtotta a fejét és megvakarta a tarkóját.

-Gyere sétáljunk egyet.- Felém nyújtotta a kezét, én pedig megfogtam és kicaplattunk a ház udvarából.

-Emma, én szeretlek! Nem tudnám már elképzelni nélküled, az életem. De- Elhallgatott és az aszfaltra szegezte a tekintetét.

-De?- Rendületlenül fürkészem arcát, közben pedig arra is figyelek, hogy ne essek orra.

***

Elértünk egy parkba, majd pedig leültünk az első padra. Még mindig várom Cal válaszát.

-Na szóval?- Felé fordultam és belemeredtem szemeibe. Kezébe vette a kezem és mélyen belenézett íriszembe.

-Azaz igazság, hogy én nagyon szeretlek téged, többet érzek mint barátság, de szerintem kevesebbet mint szerelem.- Bökte ki szavait és félve várta a reakciómat.

-Akkor pont azt érzed, amit én. Én is szeretlek és kimondhatatlanul ragaszkodom hozzád. Erősebbek az érzéseim feléd, mint puszta barátság. De ez még sem szerelem. Éreztem egykor irántad szerelmet, de szerintem az együtt élés sokat gyengített rajta.- Fejeztem ki magam, Cal pedig bólogatva helyeselt.

-A lényeg az, hogy egymás nélkül, nem tudnánk élni.- Zavart mosollyal mondta ki a lényeget.

-Pontosan!-

-Átölelhetlek?- Szerényen mosolygott rám.

-Még meg is kérdezed?- Nevettem fel, majd pedig átöleltem. -Akkor ölelsz át, amikor akarsz.- Suttogtam.

-Ugye mindig velem maradsz? Még ha szerelmes is leszel másba, akkor is épp ennyire fogsz szeretni?- Suttogta és szorosabban ölelt.

-Ez nem kérdés Cal! Nekem te jelented a világot és persze most már a fiúk.- Kibontakoztunk az ölelkezésből, majd egy érdekes arcot villantott.

-Ha majd egyszer hiresek leszünk, mi lenne, ha majd te kezelnéd a közösségi portáljainkat? Azaz Insta, Twitter, Facebook és persze a Youtube. Na és persze csinálhatnál kisebb videókat, így az életünkről. Elmesélhetnéd majd, hogy milyen velünk az élet.- Hadarta, majd pedig végig nézett rajtam. Én döbbenten fürkésztem az arcát. -Meg a ruha felelős is te lehetnél. Öltözködésileg, nagyon jó a stilusod.-

-Cal! Cal! Várj!- Szakítottam félbe. -Ha egyszer híresek lesztek és ha netán nem lesz feladatom, rám akkor is számíthatsz. Lehet, hogy már nem fogok veletek laki, de biztosan számíthatsz rám, ha valami gondod adódik. Efelől, nyugodt lehetsz.- Mosolyommal nyugtattam. Mind ketten tudjuk, hogy ez egyszer befog következni.

-De Emma! Én pont azért mondtam ezeket a dolgokat, mert te is a bandához tartozol. Nem akarom hogy elmenj! Nem akarom hogy egy percig is külön legyünk!- Ijedtséget fedeztem fel szemeibe.

-De nem lesz rám már akkor, szükségetek Cal.- Megsimogattam a vállát.

-De! Ezzel nekünk is sokat könnyítenél a dolgokon. Meg aztán lehet, hogy nem is lesz ebből semmi. Úgysem fedeznek fel minket, soha.-

-Soha ne mond azt, hogy soha!- Mélyen belenéztem szemeibe. -Cal, ti istenien játszotok. Oda lesznek értetek, csak türelem.- Biztató szavaimat, figyelmesen hallgatta, majd pedig átölelt.

Már jó ideje ismerem Cal-t, de még soha nem viselkedett így. Érzem rajta, hogy nem akar elveszíteni. Én sem akarom őt! Nekem ő volt azaz ember, aki megváltoztatta az életem és érdekes módon, nekem ő több mint barát lett, de kevesebb mint szerelem. Ez inkább maga, az öszinte szeretet.
-Velem maradsz ugye?- Suttogta fülembe.

-Veled maradok!- Behunytam szemeimet és egy nagy mosoly kúszott az arcomra.