Hirtelen összeállt a kép. Luke ötletét, nem is volt olyan nehéz kitalálni. Hisz a válasz, előttünk van! Mrs. Hemmings mesélte, hogy fiának az a álma, hogy énekes lehessen.

A bálon elintézték a fiúk, hogy ők léphessenek fel, amit valaki fel is vett videóra és feltette Youtube-ra. Iszonyat mennyiségű megtekintést szereztek és nem kevés Like-ot.

Mérget mernék rá venni, hogy Luke arra gondolt, hogy kellene csinálniuk egy Youtube csatornát, hova felteszik a számaikat. De hát ahhoz, egy stúdió is kellene.

-Már tudom!- Szólaltam fel! Rám néztek a srácok, Luke karbatette a kezeit és unott arccal, nézett rám.

-Na mond!-

-Szerintem te arra gondoltál, hogy csinálhatnátok egy csatornát, ahova feltehetnétek, a számaitokat.-

-Nagyszerű! Talán még sem vagy olyan hülye, mint amilyennek gondoltalak.- Vágta rá.

-Ezt most bóknak vegyem?-

-Annak veszed, aminek akarod.- Mondta, majd pedig hátast állt nekem. -Na skacok? Szerintetek milyen az ötlet?-

-Szerintem, király!- Vágta rá Cal.

-Szerintem is!- Helyeselt Ashton.

Mindenki rá nézett Michael-re, aki felénk fordult, a malac fejben.

-Mikor kezdjük?-

-Kellene egy stúdió is nem?- Vetettem fel, a frappáns kérdésem és végig néztem a srácokon.

-Elég egy kamera és valaki, aki kezeli.- Vágta rá Luke.

-Én! Én szeretnék a kamerás lenni!- Ugrott fel a kanapéról Michael.

-Ha te akarsz az lenni, akkor ki lesz helyetted, a basszusgitáros és a vokálos?- Flegma tekintettel méregette Mich-t

-Hmm. Igaz! Akkor kamerázzon Emma.- Vetete fel az ötletet, Michael.

Hirtelen rám néztek a srácok.

-Azt már nem!- Vágta rá Luke. -Én nem adom a kamerát, egy lány kezébe.-

Kikerekedett szemekkel, néztem Luke-ra.

-Na mert? Miért nem? Talán attól félsz, hogy pont akkor videózok, amikor ritka csúnya képet vágsz? Akkor megnyugtatlak afelől Luke, hogy te mindig csúnya vagy!- Köptem ki a sértő szavaimat, majd pedig karbatettem a kezeimet.

-Nálad csúnyább, nem vagyok. Hidd el!-

-Már kezd elegem lenni abból, hogy ti nem tudtok, normálisan egymáshoz szólni.- Fakadt ki Calum. -Már a megismerkedésetek óta, ilyen ellenszenvesek vagytok egymással. Nagyon unjuk már!-

-Én nem, én elhallgatom őket.- Vágta rá Ashton, mi pedig szúrós szemeket meresztettünk rá. -Oké, nem szóltam.-

-Most miért ne kamerázhatna Emma?- Kérdezte Mich.

Luke rám nézett, majd pedig közelebb lépett hozzám.

-Ha egyszer is videózni mersz a forgatáson kívül, akkor ne tudd meg, hogy mit csinálok veled!-

-Na gyere és súgd meg!- Vágtam rá és elővettem, a "meggyilkollak,, nézésemet.

-Inkább ne akard megtudni!- Sziszegte.

-Büdös a szád!- Vágtam rá.

Calum tapsolt egyet.

-Na, akkor mindenki tegye magát rendbe!-

-Ja, szerintem is!- Helyeselt Ashton.

-Utállak!- Jelentette ki Luke.

-Nyugi, ez kölcsönös!- Sziszegtem.

Közénk hajolt Calum.

-Ez nektek is szólt!- Váltogatta a tekintetét rajtunk. -Tegyétek rendbe magatokat!-

Egy utolsó gyilkos tekintetet mértünk egymásra Luke-val, majd pedig mindenki ment a maga dolgára, azaz készülődni.

-Én megyek be előbb a mosdóba!- Kiáltott fel Mich.

-Nem, mert én!- Vágta rá Ash.

***

A tömérdek várakozás és a fél életem megunása után, nehezen de bejutottam a mosdóba, kemény 10 percre. Az időt sajnálva tőlem, dörömbölt az ajtón Luke.

-Emma, gyere már ki! Úgysem te leszel, a kamera előtt!- Minden jó kedvemet leigázva, egy percet sem várva, benyitott. -Nem értem, hogy minek foglalod a fürdőszobát.- Értetlenkedett, majd pedig mellém állt és lökött rajtam egyet, a fenekével.

-Luke! 5 percet sem voltam még bent. Mit feszkozól itt? Bőven van még idő.- Próbáltam intelligens módon, kifejezni magam. Azonban, észre kellett hogy vegyem, hogy ez nem hatott semmit.

-Jól van Emma, ne itt hápogj már, inkább menj ki és csinálj kaját.- Masszívan azon volt, hogy tudtomra adja, hogy zavarok. Körbenéztem a helységben, majd megpillantottam, egy ultra erős hajlakkot, amit rögvest a kezem ügyébe vettem. Mint egy pszichopata gyilkos, össze kócoltam Luke haját, végül pedig telefújtam hajlakkal.

-Emma!- Lányokat megszégyenítve sikított fel Luke. Nem bírtam ki nevetés nélkül, rögvest hasamat fogva dőlt belőlem a röhögés. Azonban elnémultam, miután szembe néztem, Luke elvetemült kék szemeivel.

-O,ó..- Egy levegő vételt sem hagyva, kergetni kezdett a házban.

-Segítség!- Tudtukra akartam adni a srácoknak, hogy Luke-nak elgurult a gyógyszere, de nem volt senki sem a nappaliban. Felszaladtam az emeletre és betértem az első szobába. Hirtelen megfeledkezve a menekülésemről, tátott szájjal néztem körbe a helységben. Kékre festett falak, ismeretlen bandákról poszterek és egy gyönyörű fekete Jackson fecskefarkú szóló gitár, díszelgett a falon.

-Most meghalsz!- Kiabálta. Magam mögé néztem és egy hatalmas győzedelmes vigyort virított Luke.

-A francba.- Motyogtam, majd próbáltam kitérni támadása elől, de pont hogy elkapott. Leterített az ágyra. A combjaimra ült és a kezeimet, szorosan a fejem mellé tette.

-Na? Most mihez kezdesz?- Röhögve köptem kérdésem az arcába. Végig nézett a felsőtestemen, majd pedig vissza meredt a szemeimbe. Közelebb hajolt az arcomhoz, majd pedig a fülemhez hajolt.

-Gonosz voltál, ugye tudod? A hajam a gyengém, szóval ezt még egyszer ne csináld!- Suttogta, majd pedig vissza nézett a szemeimbe. Az arca, még mindig vészesen közel van az enyémhez.

-Luke, szállj le rólam!- Suttogtam.

-Egy feltétellel!-

-Mi az?- Megforgattam a szemeimet, majd pedig unott arccal, néztem rá.

-Ismételd utánam, amit mondok.- Kaján vigyorát szemeimbe fúrta.

-Attól függ, hogy mit kell mondanom.-

-Luke Hemmings, a legjobb pasi a világon! Magamnak sem látom be, de megveszek érte. Bármit megadnék, egyetlen csókjáért.- Azt hittem hogy csak viccelt, szóval rögvest pofán röhögtem. Komoly arccal, várta a szavaimat.

-Luke Hemming, a legidegesítőbb alak a világon! Magamnak is be látom, hogy hányok tőle. Bármit megadnék azért, hogy leszálljon rólam!- Nem tetsző tekintetét, elrejtette egy kínos gúnyos mosoly mögé.

-Ez nem volt helyes, szóval adok még egy esélyt.- Jelentette ki.

-Én is adok neked egy esélyt, hogy leszállj rólam, vagy külömben kiabálok Calum-nak.-

-Cal, most úgy sem hallana téged. A garázsban van, a fiúkkal. A hely pedig teljesen hangszigetelt.- Kajánul vigyorgott rám. Őszintén megmondom, hogy a szavai hallatán, kissé beijedtem.

-Akkor sem mondom végig azt, ami nem igaz!- Összehúztam a szemöldökeimet.

-Akkor pedig, el kell hogy keserítselek. Nem fogsz innen, egyhamar szabadulni.- Öntelt mosolyát elővette. Oldalra fordítottam a fejem, hogy addig se kelljen a szemeibe bámulnom.

-Majd megunod és úgy is leszállsz rólam.- Vágtam rá.

-Mondjad!-

-Nem!-

Mondjad!-

Feléje fordítottam a fejem.

-Nem!- Sziszegtem.

-Utállak!- Vágta rá. Nehezen, de észrevettem, hogy a szemeiből nem ez áradt. Inkább némi csalódottság csillant fel bennük.

-Miért csinálod ezt, az egészet?- Mélyen, szemeibe szegeztem tekintetem.

-Mert hallani akarom a szádból azt, amit amúgy is tudok.-

-De nem azt!- Vágtam rá. -Most kapcsolok! Mit mondtál? Te azt hiszed, hogy én oda vagyok érted?- Kikerekedett szemekkel meredtem szemeibe.

-Mit miért csinálok? Ja egyébként a másik témára vissza térve. Tudom hogy tetszem neked. Amikor legelőször megpillantottál Skype-on, láttam a szemeidben.-

-Tévedsz! Nagyon brutálisan nagyot tévedsz!- Vágtam rá és ismét oldalra fordítottam a fejem.

-A tagadás is az igazamat, igazolja.-

Jobbnak láttam, ha inkább nem mondok már semmit. Úgy is kiforgatja a szavaimat.

-Na! Szóval, mit csinálok én?- Kérdezte, majd elengedte az egyik kezem és maga felé fordította az arcom.

-Miért vagy velem, olyan bunkó? Azt mondod, hogy utálod a fejem, de a szemeid mást mondanak. Calum a haverod és tudod hogy elvileg együtt vagyok vele, de még is rajtam ülsz és azt követeled, hogy valljam be, hogy oda vagyok érted, ami mellesleg nem igaz.-

Ajkait szóra nyitotta, de még sem szólalt meg. Elgondolkodva fürkészte arcom, majd pedig felnézett az ablakra. Ismét vissza nézett rám és úgy tűnt, hogy most megfog szólalni, de nem tette.

-Luke! Hahó!- Néztem szemeibe. Hirtelen leszállt rólam és kiment a szobából. Néztem utána, majd pedig magam elé meredtem.

Mindegy hogy milyen erősen gondolkodom Luke-on, akkor sem értem. Valahogy nem tudok rajta kiigazodni. Nem megy! Mi volt ez az egész? Nem értem, hogy miért szivatjuk egymást és azt sem, hogy miért kiabáljuk a másiknak azt, hogy "utállak,,. Az ajka, hiába mondta azt hogy utál, a szemei nem ezt sugallták.

Mi történik itt?