Amint megérkeztünk, kiszálltam az autóból, kiszedtem a csomagot a csomagtartóból, majd előre mentem. Egy megjátszott mosollyal, benyitottam a házba. Legalább ebben az egyben, egyezünk Luke-val. A színészi mosolyt, mind a ketten kitűnően, tudjuk alkalmazni.

Rögvest a konyha pultra tettem a vásárolt élelmiszereket, majd pedig felraktam főni a tésztát. Calum-al már elpakoltunk mindent, mire beért a házba Luke.

Majd a bőröndömhöz léptem és láthatatlanul, kicsempésztem belőle, a cigimet és az öngyújtómat. Bementem a mosdóba, kinyitottam az ablakot, ami mellesleg elég magasra volt beépítve a falba. Egy kis szekrényre felállva, kitudtam rajta hajolni és rágyújtottam.

A cigim közepénél járva, semmi előre jelzés nélkül, benyitott valaki. Hátra néztem és szembetaláltam magamat, Luke-val.

-Te dohányzol?- Döbbenten suttogta, majd rögvest bezárta az ajtót.

-Mit vagy úgy meglepődve? Nem ismersz, csak ítélkezel.- Vágtam rá, majd pedig vissza fordultam az ablak felé.

-Most majd azt hiszik, hogy én dohányzom. Megfogják érezni rajtam, a füst szagot.- Idegesen suttogta.

-És ez engem, hol érdekel? Ki mondta, hogy gyere be?- Kérdeztem flegmán.

-Nem tudtam, hogy bent vagy.-

-Aha, most már tudod, úgy hogy ki is mehetsz.- Motyogtam.

Hirtelen felállt Luke is a kisszekrényre és kivette a kezemből a cigit, majd pedig kidobta az ablakon és leszállt. Meglepetten néztem utána.

-Na nekem most telt be a pohár!- Vágtam rá, majd leszálltam én is és megálltam vele szemben.

-Mi a fenét, képzelsz te magadról? Amióta "ismerlek," azóta megállás nélkül, csak kötekedsz velem és sas szemekkel figyeled, minden mozdulatom. Mondtam, hogy elfogok költözni, nem kell félned. Vissza kapod Calum-ot, nyugi!- Vágtam rá, majd pedig meg sem vártam a reakcióját, kimentem a mosdóból.

Nagyon elegem van Luke Hemmings-ből. Amikor Calum szüleinél laktam, ott is folyton kereste a pillanatot, hogy belém köthessen. Ember még ennyire, nem utált engem mint ő. Nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy förtelmesen fáj. Nem tettem semmi rosszat Luke-nak, a bolti esetet leszámítva, de azt megérdemelte.

Leültem a fotelba és hallgattam, hogy hogyan beszélgetnek a fiúk, Mrs. Hemmings-el és a feleségével. Idő közben Luke is kijött a mosdóból, majd pedig felém lépkedett és leült a fotel kartartójára.

Ez hihetetlen! Ezer százalék, hogy valamit mondani akar. Mi másért lenne, a nyomomban folyton? Mondtam neki, hogy elfogok költözni. Nem tud kibírni, egy két hetet? Elhiheti, hogy nekem ezerszer nehezebb lesz kibírni, ezt a pár hetet. Utálom Luke Hemmings-et!

-Ez az én helyem.- Motyogta.

Ó már értem, akkor a fotel miatt jött ide. Nem baj, akkor is utálom!

-Nem érdekel.- Suttogtam, majd pedig elővettem a telefonom és elkezdtem nyomkodni.

-Na és eldöntöttétek már, hogy ki hol fog aludni?- Kérdezte Mrs. Hemmings. Ránéztem Luke anyukájára, majd pedig a fiúkra.

Na akkor most, megint kezdődhet a balhé, elölről. Mielőtt,bárki is megszólalhatott volna, felálltam.

-Én ideiglenesen.- Mondtam volna tovább, de Luke felállt és vissza ültetett a fotelbe.

-Emma, ideiglenesen a kanapén fog aludni.- Jelentette ki. Nagyra kerekedett szemekkel fürkészte mindenki, Luke arcát. -Apa, anya, akartunk veletek már, beszélni erről.- Vett egy mély levegőt. -Elfogunk költözni! Ez a ház, kicsi ötünknek.- Ahogy beszélt Luke, én csak döbbenten hallgattam a szavait. -Szóval, tovább nem kell segítenetek nekünk pénzileg, mert Calum és Emma is keresnek munkát.-

-Akkor most négyen fogunk, aludni egy ágyban?- Tette fel, ezt a frappáns kérdést, Michael.

-Nem Mich.- Vágta rá Luke.

-Akkor megnyugodtam.- Jelentette ki Michael, majd pedig vissza dőlt a kanapé háttámlájának.

-Te, a földön fogsz aludni, mert te tényleg tele fingod az ágyat.- Amint ezt végig mondta Luke, Asthton lekiabált az emeletről.

-Én mondtam!-

-Na! Most tehetek én arról?- Kérdezte Michael és sértődötten, karbatette kezeit és erre mindenki felnevetett.

-Fiam, ha miattunk nem fértek el, akkor haza megyünk. Ne csinálj ebből ügyet. Az elköltözésre pedig, majd vissza térünk.-

-Apa, nyugodtan maradjatok. Megoldjuk ezt a két napot.- Felelte Luke és megsimogatta az apja vállát.

-Nem! Azt nem hagyhatom, hogy valaki is, a földön aludjon, miattunk. Itt maradunk estig, megvacsorázunk veletek, majd pedig haza megyünk.-

Ránéztem Luke-ra és nem tudtam eldönteni, hogy most valóban akarja-e, hogy itt aludjanak a szülei, vagy nem.

-Biztos vagy benne, apa?-

-Igen!- Vágta rá Mr. Hemmings, majd pont abban a pillanatban néztem, a tésztára és észrevettem, hogy kifog futni. Egy hirtelen mozdulattal, kipattantam a fotelből és mindent kikerülve, lezártam a gázt. Amikor vissza fordultam, meglepett arcokkal találtam szembe magam. Zavarba jöttem és nem tudtam, hogy mit mondjak.

-Kész a tészta!- Vágtam rá, vékonyka hangon és egy szerény mosolyt villantottam.

-Kész a kaja?- Kiabálta le Ashton, az emeletről és erre, mindenki felnevetett.

Tálaltam és Ashton megérkezése után, elkezdtünk ebédelni. Igaz, már elmúlt dél is, de ez ahogy elnéztem, nem zavart senkit.

***

Az ebéd után, összedobtuk a húslevest és hagytuk főni. Azonban, Michael nem bírta megállni, hogy ne kérdezze meg, hogy rendelünk-e pizzát is, a leves mellé. Furcsa tekintetek mérték Mich-et, de ő azzal magyarázta az ötletét, hogy a leves után, megehetnénk azt is. Az igazat megvallva, nekem nagyon tetszett az ötlet és úgy különösebben, nem volt ellenvetése senkinek sem. A nap további részében, rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Mrs. Hemmings, elmesélte hogy hogyan ismerte meg a férjét. Nem is gondoltam volna, hogy egy koncerten találkoztak először.

Amikor a levest kevergettem, Mrs. Hemmings odajött hozzám és egy két dolgot mondott Luke-ról is. Nem voltam rá kíváncsi, de nem akartam bunkó lenni. Elmesélte, hogy a fiának mindene a barátai. Mondjuk erre, nem volt nehéz rájönni. Na és persze az álmaiba is beleavatott. Elmondta, hogy azaz álma a fiának, hogy egyszer majd énekes lesz belőle. Pont azért költöztek össze a fiúk, hogy tudjanak próbálni. De amíg Calum nem tudott ide költözni, addig a banda is váratott magára. De most, gőz erővel gyakorolhatnak a fiúk, a meló mellett.

Majd este 19:00 fele, elkezdtünk vacsorázni. 19:50-re, megérkezett a pizza is és azt is elpusztítottuk. 20:30 kor, elmentek Luke szülei, majd egymás után, mindenki lezuhanyzott. Az alvás előtt, egy darabig Tv-ztünk Calum-al, Ash-el és Michael-el. Luke, valahogy beszorult a mosdóba, majd amint nagy nehezen kijött, felment az emeletre. Nem is foglalkoztam tovább vele, inkább nézem a Tv-t a fiúkkal. Úgy 21:15 fele, sorba dőltek ki a srácok.

-Na én megyek. Lefekszem.- Jelentette ki Ashton, majd ásított egy nagyot.

-Jó éjt, sziasztok!-

-Neked is szia.-

-Viszont, szia.- Sorban elköszöntünk tőle. Majd egy 10 perc után, Michael is követte a példáját és utána pedig Calum is.

-Aludj jól Emma.- Mondta, majd egy puszit nyomott a fejemre, majd pedig elindult az emeletre.

-Hát te hová mész?- Kérdezte Calum, Luke-ot. Hátra fordultam és egy pokrócot meg egy párnát vettem észre, Luke kezeibe.

-Csak ezt oda adom Emma-nak, mert te a saját nődnek elfelejtettél adni párnát és takarót, gratulalok haver.- Mondta és gúnyosan felnevetett. Cal a fejéhez kapta a kezét, majd hátra nézett rám.

-Bocsi Emma!- Vágta rá és láttam az arcán, hogy zavarba jött. Megráztam a fejem és ezzel azt mutattam, hogy "semmi gond.„

Luke lejött a lépcsőn, Cal pedig felment. Felálltam, közben pedig huzkodtam le az alvós pólómat, hogy többet takarjon. Tudom hogy van rajtam rövid nadrág, de ezt már csak megszokásból csinálom. Luke felé lépkedtem, majd a kezeimbe adta a párnát és a takarót.

-Kösz.- Mondtam, majd pedig leraktam a kanapéra. Azt vártam, hogy felmenjen Luke, de csak továbbra is ott állt.

-Mire vársz?- Felvontam a szemöldökeimet.

-Én csak.-

-Igen? Még ma kibököd?-

Némán velem szemben állt és végig nézett rajtam.

-Nagyon, hülyén nézel ki, ebben a macskás pólóban.- Jelentette ki, majd pedig gúnyos mosolyát szemeimbe szegezte.

-Kösz!- Vágtam rá, majd megforgattam a szemeimet. Megkerültem a kanapét és megágyaztam magamnak.

-Köszi a segítséget.- Motyogta.

Felnéztem rá és felvontam a szemöldökeimet.

-Tessék?- Kérdeztem.

-Hát, azt mondtam, hogy.- Hirtelen lehajtotta a fejét és megdörzsölte az arcát, majd pedig vissza nézett rám. -Ne játszd a süketet, tudom, hogy hallottad!- Vágta rá, majd pedig felment az emeletre. Meglepetten néztem utána, majd pedig leültem a kanapéra és egy darabig bambultan a tv-re.

Luke Hemmings, megköszönte a segítségemet? Most vagy meghibbantam, vagy pedig Luke lett beteg. Oly mindegy!

Elfeküdtem, majd kikapcsoltam a Tv-t és lekapcsoltam a kanapé mellett lévő kis lámpát is és félig betakaróztam. Egy darabig agyaltam a mai napon, majd pedig nehezen, de sikerült elaludnom.