Egészvégig maga mögött húzott.
Bárhova mentem volna, csak hozzá nem és persze a kastélyomba sem, mert akkor tudná, hogy hol keressen, ha sikerül végre eltűnnöm.

Már javában leléptünk a suliból és amikor befordultunk a egy utcába, hirtelen bevillant, hogy a mi házunk is erre van.
Hirtelen elment a nap és el kezdett beborulni.
Ez valami jel?? A sötétség mellém áll?

Akkor gyökereztem le, amikor elért az agyamig, hogy pont ő az új szomszéd gyerek. Nagyra nyilt szemekkel pásztázom a házunkat, de pont hogy az ellentétes iranyba húz.. A házuk udvarába húzott, majd elengedte a kezem és kinyitotta az egyik ablakot, ami az alsó színti fürdőszobába vezetett,

Na itt az idő elfutni!!!

Már pont hogy menekvésnek eredtem, amikor megragadta a karomat.

- Ne fuss el!!! Még egyszer nem szólok!!- Sziszegte hallkan, majd bemászot, felém fordult és tartotta a kezét, hogy segítsen bemászni.

- Nem kell a segítséged, van gyakorlatom a betöréshez.- Suttogtam és összevontam szemöldököm, ő csak megforgatta szemeit, majd bemásztam..

Hallkan kinyitotta a fürdőszoba ajtaját és kidugta a fejét, terepszemlét tett, majd amikot meg gyöződött arról, hogy tiszta a levegő, megragadta a kezem és a lépcső felé húzott. A szobájához vezető útig, végig kommandóztunk, majd benyitott hallkan és betessékelt, végül becsukta az ajtót maga után..

- Ülj le!- Mondta, majd a szekrényéhez lépett.

Színte, majdnem hogy úgyan olyan a szobája mint az enyém, csak neki bal oldalt van az ágya és laptop helyett, asztaligépe van. A falak színe pedig szürkék és a könyvespolc is hiányzik a szobából.

- De hogy ülök le az ágyadra... - Válaszoltam flegmán..

- Nem azt kértem, hogy vetközz le és feküdj be az ágyamba, csak annyit mondtam, hogy ülj le!- Sziszegte és dühös tekintetét a szemeimbe fúrta.

Nehezen, de rávettem magam, hogy le üljek..
Mi a fenét akar ez tőlem?? Le kell lépnem valahogyan...

Hirtelen elővett egy nagy hátitáskát és az ágyára dobta.

- Amit adogatok, azokat pakold bele!- Mondta és máris a kezembe nyomott egy kék festék spray-t, majd később még többet, sok más színben.

Nem értem.. Most graffitizni fogunk??

Belepakoltam mindet, amit a kezembe nyomott, majd felém fordult és össze húzta a táska száját. Lerakta az ágy mellé és leült mellém.

- Na most te mondj el mindent magadról, mert addig nem megyünk innen. - Mondta, érzéstelen arckifejezésel.

Pfff.. Nem tudom, hogy ez neki mire jó, de én elég jól meg voltam eddig, a magányommal és eztán is megleszek..
Erre meg felbukkan ez a srác és már a hételején elérte azt, hogy kiküldjenek az óráról, aztán meg elakart csábitani, most meg itt ülök a szobájában az ágyán és arra vár, hogy mindent elmondjak neki, magamról.. Hát ezt nagyon elbaszta, mert max egy két infót mondok csak.

- Nevem Emma Horan, 17 éves vagyok és rohadtul nem vágom hogy mit akarsz tőlem, eddig tök jól elvoltam egyedül, de te megjelentél és mindent tönkre tettél.
Arnold és a bandája, holnap szétverik a seggem és feltehetően a tiédet is.. Az hogy leléptünk az iskolából, az nem oszt nem szoroz, mert a szüleim leszarják..- Mondam végig, ő figyelmesen hallgatott.

Ez az első alkalom, hogy valakit valóban érdekel, hogy ki vagyok és hogy mit mondok. Csak azt nem értem, hogy miért pont engem szemelt ki.

- Oké.. Akkor figyelj, mert most én jövök. Kicsit többet mondok magamról, majd utána megint te jösz.- Mondta és látam rajta, hogy ezt azért csinálja, hogy mindent kitudjon szedni belőlem.. Haha csak itt a poén az, hogy nekem eszemágában sincs, neki elmondani mindent magamról.. Max egy két alap dolgot, amik amúgy is kiderülnének.

- Nemrég költöztünk ide, New York-ból, eddig albérletben laktunk a szüleimmel, egyedüli gyerek vagyok. Ott kellett hagynom a legjobb haverjaimat, de megfogadtam, hogy ha vége lesz a Giminek, akkor vissza költözöm New York-ba a haverjaimhoz és csinalunk egy bandát. Azért téged szemeltelek ki, mert nem vagy egy hülye picsa, ahogy elnézem. Legalábbis eddig jelét még nem mutattad, csak hisztiztél de ezt majd ki nevelem belőled. Tudom hogy furcsa, hogy az első nap elrángatott téged egy vadidegen srác, de ez volt a legjobb alkalom, neked is és nekem is. Na most én kérdezek tőled, majd te jösz.- Mondta és közelebb ült hozzám.

- Miért lettél az aki vagy? Miért szarnak le a szüleid?
Miért vallod magad rockernek? Miért vagy ennyire tavolságtartó? Miért hiszed azt, hogy téged mindenki utál? Na válaszolj!- Kérdezte és elkezdett játszani a hajammal.

- Elöször is, hagyd a hajam, kösz.... Másodszorra semmi közöd ezekhez...Harmadszorra, én most léptem, csá.- Mondtam és felakartam állni az ágyáról, mert már a tököm kivan a hülye kérdéseitől.

Hirtelen megragadta a kezem, vissza húzott és én olyan hülyén estem vissza, hogy egyenesen az ölébe pottyantam, hátast a mellkasának. Ő átfogta a hasamat és eszeágábam sincs elengedni.

- Na.. Most, hogy nem tudsz elszökni, igazán válaszolhatnál a kérdéseimre és ne kérd hogy engedjelek el, mert nem foglak, ahhoz túlzottan tetszik a kisugárzásod, hogy csak úgy hagyalak elsétálni. Azért annyira hülye nem vagyok.- Mondta és egy kis mosolyt véltem felfedezni az arcán.

Majd hirtelen oldalra forditott, igy a karom hozzáért a mellkasához, de nem sokáig, mert megfogta a karomat és a nyaka köré tette és kezeit összekulcsolta a derekamnál.

- Jaj már.. Hihetetlen vagy..- Mondtam és megforgattam szemeim.

- Ha hihető lennék, akkor az már nem is én vagyok. Na de ne forgasd a szemeidet, hanem válaszolj a kérdéseimre.- Mondta és szorosabban magához húzott és a fejét a karomra hajtotta, amivel a nyakában kapaszkodom.

-Hmm.. Ok..Na szóval.. Azért vagyok az aki, mert egyedül vagyok, illetve nincsenek barátaim és hát most miért legyek kedves vagy bármi, ha mindenki csak lekezelő tekintettel méreget és utálatoskodnak velem.
A szüleim azért szarnak le, mert két éve megszületett a hugom és valamiért ő lett a kedvenc, engem pedig elfelejtettek. Anyám mondta is, hogy ha nagykorú leszek, akkor költözzek el, mert nem akar velem együtt élni.
Hát igen, anyám utál a legjobban a földön és csak utána a többi ember.
Azért vallom magam Rockernek, mert amikor BvB-t hallgatok, igaz az keményebb a rocknál, de mindegy. Szóval amikor őket hallgatom, olyankor szárnyalni tudnék, a lelkem az szárnyal is olyankor. Andy hangja, átjárja a testemet és úgy érzem, mint ha a kedvenc dalaim tőle, hozzám szólnának.
Soha nem voltam az a cica baba, soha nem hordtam rózsaszín ruhákat, én mindig is sötétebb ruha párti voltam és vagyok.
Azért vagyok ennyire távolság tartó, mert nem akarok közel kerülni hozzád se senkihez, bár most ez elég fura, mert hisz az öledben tartasz és hát na.. Szóval érted...
Na és nem hiszem azt, hogy mindenki utál, mert igen is tudom, hogy utálnak. Nem tudom hogy miért, nem tettem semmit, csak a két év alatt, magamba fordultam, mert fájt és most is fáj, hogy pont azoktól nem kapok szeretetet, akiktől a legnagyobb szükségem lenne rá, azaz a szüleimtől. Észre sem veszik, ha nem megyek haza, nem kérdezik hogy hol voltam, mit csináltam és még az sem érdekli őket, hogy jól vagyok-e..
Na most hogy mindent tudsz, elengedhetnél, mielött te neked is sikerül belém rúgnod, valami beszólassal..- Mondtam végig, Calum csak figyelmesen hallgatta és az arcán látom a sajnálatot, pedig pont hogy nem akartam ezt látni. A sajnálat, olyan dolog, amivel az ember kitörölheti a seggét és körübelül én is ezt tehetném most.

- Hát.. Ez nagyon szomorú és.., teljesen megértem a viselkedésed és örülök, hogy téged szemeltelek ki.
Mostantól nem kell azt hinned, illetve már nem kell úgy gondolnod, hogy téged mindenki utál, mert én nem utállak és nem foglak eldobni magamtól, nem akarok neked ártani, az élet már kitett magáért rendesen.. Vedd úgy, hogy én azért léptem az életedbe, hogy legyen egy közeli barátod.- Mondta és öszinte mosolyra húzta ajkait.

Hát tudod kedves Calum, én rohadtul nem hiszek neked.
Ha hinnék, akkor az már nem is én lennék. Mindig is egyedül voltam és egyedül is fogok maradni, nem maradnál mellettem és ezt amúgy sem akarom.
Na most, hogy kiszedte belőlem a titkaimat, most már tényleg le kell lépnem, mert nem akarok tőle semmit, nem akarok a lány haverja lenni, se a barátja. Ha végetér az iskola, ő szépen vissza megy New Yorkba, én pedig keresek valami munkát és elköltözöm otthonról.

- Kérdezz!!- Mondta és az ajkaimat kezdte pásztázni.

- Nem tudok mit, amit tudnom kellett, azt megtudtam, szóval erről ennyit. Most pedig, ha nem haragszol, akkor én haza mennék.- Mondtam és próbáltam felállni, de ő szorosabban fogott.

- Mondtam, hogy nem mész innen sehova, max velem. Azt mondtad, hogy senkit nem érdekelsz, szóval nincs kihez menned. - Mondta és kezét végig simitotta a hátamon.

De van!! A kastélyom, csak te erről nem tudhatsz..

- Istenem.. Akkor mond, hogy mit akarsz és mikor fogsz már elengedni? Mert nagyon fura nekem ez az egész..- Kérdőre vontam és egy apró mosolyt sem mutattam, inkabb csak inkerültséget.

- Elviszlek téged valahova, ahol eddig csak kétszer jártam és ott fogunk ketten, külön graffitizni, az álmainkat kell meg festeni..Majd a végén össze hasonlitjuk. Majd elmondom, hogy miért akartam, de majd csak ott.- Mondta és a szemeimbe fúrta tekintetét.

Hihetetlen ez a srác. Nem tudom, hogy honnan pottyant ide, hogy ki küldte, de úgy érzem, mint ha az elvesztett magányos éveimet, beakarná pótolni és ez mélyen bent, örömmel tőlt el, csak sajnos nem tudok benne megbízni és ez szerintem teljesen normális, még csak három órája ismerem talán?? Ez nagyon fura..