Ahogy kiléptem a házunból, bedugtam a fülest a füleimbe és elindultam a közeli élelmiszer boltba, hogy vegyek valami ehető dolgot.

Elinditottam, a kedvenc bantdámtól Black Veil Brides-től a Faithless számukat. Imadom Andy hangját és persze őt is. A szemei olyan vaditóak, az ajkai oly hívógatóak.
A szövegei, mindig teljes képet festenek a szar életemről..... Gyűlölöm ezt a nyomort, a szüleimet sem szívelem, mert elfeledkeztek az elsőszülött gyerekükről.. A húgom nem tehet semmiről, bár miatta szarnak le. Elegem van a visításaiból, elegem van mindenből.
Az iskolában mindenki utál, de nyugi, ez az érzés kölcsönös. Magamnak élek és egyetlen jó barátomnak, a magánynak. Ő mindig meghallgat és mindig velem van. Most is úgy elhatalmasodott felettem, hogy egyre sötétebb gondolatokat ébreszt bennem.
A halál hívógató ereje, ehhez képest semmi, az ölgyilkosság, nem az én világom, már négyszer egymás után vissza hoztak, csak azt nem tudom, hogy mi a szarak. Szóval értelmetlen az egész, mert úgy is csak újra meg újra vissza hoznának ebbe a pokólba.. Senki sem tudja, hogy milyen sötét gondolataim vannak, a vagdosásról leszoktam, mert rájöttem, hogy nem vezet sehova, max ahhoz, hogy Emo k*rvának hívnak a suliban..

Megérkeztem a boltba, közben átvaltott a telefonom a BvB másik számára, azaz a Perfect számukra. Ezt is imádom..

Magamhoz rakadtam egy kosarat és elindultam a bolt végébe, a pékség részhez.

Nézegetem a választékokat.

Szerintem egy fahéjas csigát veszek, az reggelire töléletes..

Várok hogy odajöjjön hozzám az eladó, de ő csak írogat valamit. Egy pillanatra rám nézett, a tekintete elég lenéző volt, majd folytatta az írogatást..

Na nekem ebből most lett elegem. Kivettem az egyik fülest..

- Na ide figyeljen, láttam az arcán, hogy rohadtul nem vagyok szimpatikus magának, hát csak hogy tudja, maga se dobta be a szívembe magát.. Most tolja ide azt a nagy kufferét és adja ki amit akarok, vagy bemegyek és elveszem..- Kiabálok a boltban és tűzet szórnak szemeim..

Az eladó, döbbenten néz rám, majd végre elém tolta az unszimpatikus pofáját.

- Igen? Mit adhtok? Ja várjon, semmit.. A pengéket a második sorban találja. - Sziszegte és szúros tekintetét, egyenesen bele fúrta szemeimbe..

- Ohh nagyon kedves, de azt inkább meghagyom magának.. De viszont egy fahéjas csigát kérnék, de kommentár nélkűl. Most!!!- Lekezelően mondtam és ökölbe szoritottam a kezem.

Az eladó, viszonozta a lenéző tekintetem, majd nagy nehezen de odaadta a csigámat...

- Köszönöm, a visszont soha nem látásra!! - Mondtam, majd el léptem a pékségtől és az energiaitalok sorába indultam.

Erről beszéltem. Engem mindenki utál, én miért szeressek bárkit is??

Magamhoz vettem egy Monstert és a kasszához vettem az irányt, de megakadt a szemem, a kedvenc chips-emen. Tejfőlős hagymás, nyami... Magamhoz vettem és beletettem a kosaramba, majd ismét a kassza felé lépkedtem..

Nem vártam, hogy köszönjön a pénztáros, én se tettem.
Le csippantotta a dolgokat, majd mondta az árat.
Kifizettem, magamhoz vettem a drágáimat és leléptem.

Szokásomhoz híven, az öreg kastélyomba mentem, ott nem találkozom, utáló tekintetekkel..

Sűrű bokrok vették körbe az én búvóhelyemet, nehezen de át tudtam verekedni magam, a szúrós bokrokk közt..
Ez a hely, teljesen eldugott és csendes, ezt a helyet, csak én ismerem.

A számba vettem a chips-et és a fahéjas csigám nejlonát, az enerdzsimet, pedig a zsemebbe tettem és bemásztam az ablakon, mivel sajnos az ajtó zárva van.
Felmentem a második emeletre és szokás szerit abba a szobába vezetett utam, ahol a matracom is van..

Amint beértem, leültem és leraktam a zsákmányom, a puha matracra és neki kezdtem a csigámnak, közben az ablakon keresztül pasztáztam az eget...

Milyen fura, amikor süt a nap, akkor tök szar napom lesz, de amikor bevan borulva és esik, akkor ezer százalék, hogy az elöttem lévő nap, nyugodt lesz.
De most szerencsétlenségemre, hétágra süt a nap..
Ahh.. De a lényeg, hogy itt vagyok, más nem számít..

***

Órákkal később, 16:00-óra felé, beláttam, hogy menni kell, mert ha besötétedik, akkor nehezen találok haza.
Na de nem mint ha haza akarnék menni, mindehol szar, de legjobb itt, az én drága kis kastélykámban..

Ha a falai mesélni tudnának, akkor olyan dolgokat hoznának fel, amitől minden ember egyből megsajnálna, de nekem nem kell a sajnálat, mert magasról leszarom..
Mindig idejöttem, amikor össze gyűltek a fejem felett a felhők, akkor is idejöttem, amikor Anyám a szemembe mondta hogy gyűlöl és bár csak ne születtem volna meg. Ez fájt a legjobban és még mindig fáj. Rengeteg dolog történt, nagyon sokat sírtam ezen a matracon... Amikor öten megvertek, véresen léptem le az iskolaból, a tanárok csak néztek, de egyik sem kérdezte hogy jól vagyok-e... Na de elég az önsajnálkozásból, így is depressziós vagyok, nem kell hogy jobban felhergeljem magam és neki ugorjak még egy sikertelen öngyilkosságnak.. Habár.. Itt senki nem találna meg.. Ahh na jólvan azt hiszem ideje lesz mennem.

Felálltam, össze szedtem a szemetemet és a sarokban lévő szemetes zsákba tettem, amit kimondottan erre a célra csortam el otthonról, majd lementem a földszínte és kimasztam az ablakon, majd bevártam a magányomat, nélküle nem megyek sehova..

Jó ez hülyén hangozott, úgy beszélek róla, mint ha valóban élne. Mondjuk élni él, csak bennem.

Átverekedtem ismét magam a bokrokon és elindultam a diliházba, azaz haza..

Lassan kezd sötétedni, ilyenkor kevesebben vannak az utcákon, ezt szeretem.. Egy elég eldugott szegletében élünk California-nak, rengeteg családik ház van itt és rengeteg lakó.. Bár a velünk szemben lévő ház, már egy ideje üresen áll, de hallottam Apámat, amikor mondta, hogy elvileg ma fog egy család beköltözni. Na majd megnézem, ha odaértem..

Na és tényleg, egy nagy teherautó áll a ház elött és a munkások cipelnek egy nagy szekrényt. Na de leszarom, ezek is csak egy a sok közűl..

Bementem a bolondok házába, de végre kuss volt..

Csóda!!

Anyám a nappaliban néz valami nyálas romantikus filmet, hánynom kell..
Apám pedig nyomja a laptopját, a húgomat meg leszarom..

Levettem a cipőm és felmentem a szobámba, majd eldőltem az ágyamon.. Ahhh.. Ez az én életem.. Az alvás a mennyországom, már amikor nem riadok fel valami rémálom folytán, vagy ha a húgom fel nem ébreszt, mint például ma reggel..

Na elmegyek lefürdök, majd eszek valamit.

Lesétáltam a lépcsőn és meghallottam apámat, ahogy a szembe szomszédról beszél.

- Hallod szívem? Képzeld már be is költözött a szomszédba a Hood család.-

Jó és ki nem szarja le? De most komolyan, miért olyan nagy szám?? Ahhm szánalmas..

Az étkezőbe vettem az irányt, össze dobtam két szendvicset, majd felvittem a szobámba és a szobám melletti fürdőszobába vettem az irányt..
Gyorsan lefürödtem, hajat mostam, majd amikor végeztem, belenéztem a tükörbe és láttam, hogy a sminkem még mindig meg van, egy picit sem kenődött el. Szépen kiemeli a zöld szemeimet... Ahh le sem mosom, majd reggel ráérek vele, úgy sem sietek a pokól iskolájaba.

Vissza mentem a szobámba és láttam, hogy már 19:00-óra van. Persze, hogy ilyenkor repűl az idő, hisz holnap iskola és még az ég sem akarja, hogy egy picit boldog legyek.

Becsuktam a szobám ajtaját, majd leültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopom, amit diák munkával nehezen de meg vettem.
Megnézek egy két filmet majd lefekszem..

Elkezdtem nézni egy horror filmet és közben ettem az ebédemet és a vacsorámat egyben.

Ennél a filmnél, még az árnyékom is ijesztőbb.. Ahh..

Nehezen de végig néztem ezt a kritikán aluli, ritka ratyi filmet, majd betakaroztam és elég hamar elaludtam.

***

Mint minden sulis reggelen, 7:00- órakor csörög az órám, de így is beszoktam nyomni az öt perc szundit és ma sem tettem máskép.. Majd nehezen, de kimásztam az ágyamból, elővettem a szekrényemből egy fekete pólót, amin egy fehér koponya diszeleg és egy fekete pulcsit, aminek csak a cipzárja szürke, majd egy hozzá illő fekete egyszerű csőnadrágot. Magamra öltöttem és a fürdőszobába lépkedtem..

Elinditottam a telefonomon, BvB-től az In the end számukat, majd belenéztem a tükörbe, a szokásos smink monoklit lemostam, majd felraktam egy ugyanolyan sminket, amilyent tegnap alkottam.. 7:40-van

Jújj még a végén beérek időben a suliba, hahahaha az nem én vagyok..

Vissza metem az egy oldalas iskola taskámért, amiben egy darab, mindenes füzet volt. Meg tudodom számolni egy kezemen, hogy hányszor tanultam belőle, de még is elérem mindenből a kettest.. Szerintem annyira utálnak a tanáraim, hogy inkább megadják a kettest, csak ne bukjak meg.. Haha szánalmas..

Lassan lesétáltam a lépcsőn és az étkezőbe érve, motyogtam egy ' Jó reggelt , valamit, amire válasz nem érkezett, de leszarom. elvettem az asztalközepéről egy almát, majd leléptem.

7:53- van és én halál nyugodtan sétálok és közben eszem a reggelim. Hát igen, én sem fogok elhízni...

8:10-re beevett a fene töri órára, kopogás nélkűl benyitottam, majd hirtelen szembe találtam magamat a helyemen ülő ismeretlen csávóval.. Odamentem hozzá az utolsó padba.

- Öcsém, nem tudom hogy ki a franc vagy, de most húzzál el a helyemről..- Mondam egy ' ki a franc vagy , arckifejezéssel..

- Na végre, csatlakozott közénk Emma Horan. Nem fog elülni onnam Calum Hood, hanem maga fog szépen mellé ülni, hátha tanul töle egy kis jó modort. - Gyúnyosan mosolyog rám a tanár, én csak megforgattam a szemeim és ledobtam a táskámat az asztalra, mire ez a Calum gyerek, rám nézett és levágtam magam mellé...