Sziasztok, tudom hogy ezt a részt hamarabbra igértem, de nem voltam egészségileg a toppon. :( De hát most hoztam és remélem, hogy tetszeni fog nektek. :)
Na de nem is szaporitom tovább a szót, jó olvasást! :)

Lesétált a lépcsőn Calum, majd leült a kanapéra.

Hát.. Nem tudom hogy hallotta-e a sírós kitörésemet, de elég szomorúan pásztázza a maga elött lévő dohányzóasztalt.

-Na gyerekek, menjetek aludni!- Mosolyogva váltogatta tekintetét, Mrs. Hood, Cal és az én arcomon.

Hát én még nagyon nem vagyok fárad, de hát neki szótfogadok. Tekintetemet Calumra szegeztem, aki felnézett rám. Majd felállt és bolintott egyett..

-Jó éjt!- Mondta.

-Jó éjt!- Kontráztam.

Majd maga elé engedett a lépcsőn Cal és felcalpattunk.
A szobába érve, eszembe jutott, hogy én vesztettem a lépcső futáson, szóval nekem kell a földön aludni.
Calum lefeküdt, majd rám nézett..

-Kérhetnék egy párnát és egy takarót?- Meglepődésemre, mosolyogva kérdeztem.

-Mit?- Felvonta szemöldökét, majd egy huncut vigyort virított és a kezem után nyúlt, majd maga mellé fektetett.

-Itt alszol mellettem, nem kell a földön aludnod, csak poénkodtam.- Hirtelen átkarólt és magához húzott.

Hát... Nem mondom azt, hogy nem esett jól.

Nem sok kellett és Cal el aludt, én pedig a plafont pásztázom...

Ez a nap maga volt a pokól és a mennyország is egyben... Nem minden nap mondok ilyet, szóval ezt most meg kellett, hogy jegyezzem..

Lehunytam szemeim és nehezen de elnyomott az álom.

***

6:40-kor, sajtát magamtól ébredtem és teljesen kipihenten. Meg is lepődtem mert mindig 7:05-kor, szoktam és hozzá teszem, hogy elég nehezen. De hát most meglepődésemre elég könnyen sikerült felkelnem. Magam mellé néztem, majd elkezdtem tekintetemmel Calum csupasz felsőtestének pásztázni, minden apró szegletét. Ezek a tetoválasok rengetek mindent elárulnak róla.. Nekem leginkább a mellkasán lévő madár toll tetszik, bár az indián fej sem rossz, a bal karján..

Milyen békésen alszik, sokkal aranyosabb ilyenkor, mert addig sem piszkál valamivel. Hihetetlen vagyok, most is vigyorgok..

Nem tudom, hogy mikor szokott ő felkelni, szóval csak kimásztam az ágyból, óvatosan akartam de ez nem így jött össze. Átestem Calumon és rendesen bevertem a fejem.

De szerencsétlen vagyok..

Hirtelen felébredt Cal és a könyökére támaszkodott, majd kapcsolt hogy mitörtént és felnevetett.

-Haha.. De vicces.- Felálltam. -Hát nem tudtál ki settenkedni látom.- Nevetve mondta.

-Hát nem.- Halkan elnevettem magam, pedig nem akartam még mosolyogni sem.- Szerencsétlen vagyok ennyi.- Vágtam rá, majd az ajtó felé vettem az irányt.

-Nem ám hogy időben bemész a suliban?- Gunyós mosolyát szemeimbe ékelte, amikor vissza néztem rá. -Nem áll szándékomban.- Feleltem, majd vissza léptem a telefonomért és a ruhámért, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.

A tükör elött állva, a szokásos smink monoklimat pásztázom a tükörben. Majd elinditottam a telefonomon Andy-tól a They Don't Need to Understand számot és a kezemen lévő hajgumival felkötöttem a hajam, majd lemostam a tegnapi sminket. Hirtelen betoppant Calum a mosdóba.

-Héjj és ha meztelen lettem volna??- Förmedtem rá. -Tudtam hogy nem vagy az. Na figyi ott egy fésü, azzal megfésülködhetsz. Sminkel nem szólgálhatok és fogkefével sem.- Mondta, majd felém hajolva, a tükörszekrény felé nyúlt és levette nekem a fésüt.

-Hát majd haza ugrok fogatmosni meg sminkelni és egy gyors reggelire.- Elvettem a felém nyújtott fésüt és már is kibontottam a hajam. -Reggelizni? Te? Otthon? Egyedül?- Huncut vigyor kúszott arcára.

-Igen! Most ez mért olyan meglepő?- Felvontam szemöldökömet, közben pedig elkezdtem féskülödni. Fülemhez hajolt.- Hát mert te velem fogsz reggelizni, ha tetszik ha nem.- Suttogta, majd kiment a mosdóból.

Hmm.. Akkor azt hiszem, hogy folytatodik a tegnap..
Nem mint ha baj lenne, csak hát.. Soha sem kell sok a csalódáshoz és hát azt tudni kell rólam, hogy engem soha nem kerül el a csalódás.

Amint megfésüldödtem, magamra vettem a civil ruhámat és vissza mentem Cal szobájába, hogy az alvóruhámat a suli táskamba tömködjem. Majd pedig lecaplattam a már reggeliző Hood családhoz.
Finom reggeli illat csapta meg az orromat, amikor megálltam az étkező ajtajában. Missis.Hood nagy mosolyal köszöntött.

-Jó reggelt!- Hirtelen mindenki tekintetek rám szegeződtek, majd mosolyra húzodtak az ajkak.

-Neked is kislány.- Kedves bájos hangon mondta Mrs. Hood.

-Neked is Sarah.-Mondta Mr. Hood.

Szinte minden ugyanolyan mint otthon, az apuka újságot olvasgat és kávét szürcsőlget, az anyuka pirotóst készit és már kiöntötte a narancs levet 4 pohárba. Calum pedig.. Hát igen.. Cal pedig hirtelen megragadta a kezemet és az ölébe húzott..

A ráncigálás azt hiszem, hogy ma is elsőbséget élvez a szép szavak helyett. De mindegy, nem panaszkodom, mert ez az első kellemes reggelim 2 év után.

***

A reggeli után, Cal redbe rakta magát, majd átmentünk hozzám hogy a készülődést betudjam fejezni. Hirtelen apám idegbeteg fejével néztünk szembe, amikor betoppantunk a bejárati ajtón. Semmi előre jelzés nem volt, csak megragadta a hajam.

-Mi a szar?- Vágta rá Cal.- Apu engedj el!- Erős akartam maradni, nem akartam hogy könnyeimet lássa. - K*rvára elegem van már belőled.- Övőltötte, közben pedig a lépcsőn vonszolt fel. Calum próbálta kiszabaditani a hajamat, apám markából. - Már nem tudom hogy hányadszorra hívtak a rohadt iskolaból hogy neveljelek már meg. Hát most megfoglak! Egyébként meg ki ez a tetovalt gyerek?- Hadarta nagyon ideges hangon, közben az emeletre érve egy nagyot lökött rajtam, majd elestem. Be is vágtam az orromag a parkettába és a szép piros véremmel nézhettem szembe, ahogy elkezdett csöpögni az emlitett testrészemből. Majd megragadta apám a karomat és tovább kezdett vonszolni a szobámba.

-Engedje el Emma-t!!!- Üvöltötte Calum, majd megfogta a másik karomat.

Persze tépjetek szét.

-Húzzál haza köjök, ez nem a te dolgod!- Sziaszgte apám, majd kirántotta a karomat Calum kezéből és belökött a szobámba és maga után becsapta az ajtót, majd kulcsra zárta, hogy Cal ne tudjon bejönni. A földön kúszok apám elől, aki Kaján vigyorat szemeimbe szegezte.

- Nem menekülsz! Megnevellek ahogy azt az igazgatód mondta!!- Ordibált. -Nyissa ki!!- Üvöltözik Cal, közben pedig dörömből. Apám megragadta ismét a hajam.

Nekem befellegzett, ezt már most látom.