Pár perc múlva az igazgatónő hangja törte meg a kisebb hangzavart, felszólítva mindenkit, hogy most következik az utolsó része a ballagásnak: felengedjük a lufikat. Ekkor felcsendült a YOUTH GROUP Forever Young című száma, és mindenki a sportpályára sétált. Két hetedikes lány lehozta a 23 héliumos lufiból álló csokrot. Az osztályfőnökünk szétosztotta a világoskék lufikat, majd a zene felerősödött, mindenki háromig számolt, és elengedtük a léggömböket, amelyek kacsázva szálltak fel az égboltra. 

Egy ideig még néztük őket, majd ahogy távolodtak elkezdett befelé szállingózni a kisebb tömeg. Utolsónak mi maradtunk a lányokkal, a rokonaink is bementek, úgy beszéltük meg, hogy a suli előtt találkozunk, onnan megyünk tovább.

A barátnőimmel összenéztünk, és minden szó nélkül szorosan átöleltük egymást.

- Hiányozni fogtok! –szipogott Szofi.

- Ugyan már, annyit fogunk zaklatni skype-on, hogy meg is unsz minket –próbáltam elpoénkodni.

- Ajánlom is –nevetett.

- De ugye tényleg tartani fogjuk a kapcsolatot? – kérdezte Dia.

- Természetesen. És majd igyekszünk találkozni is. – válaszolta meg a mindnyájunkban megfogalmazódott kérdést Anna.

- Barátok örökre? – tartotta a kisujját Szofi, mire mi is beleakasztottuk a mienket az övébe.

- Barátok örökre! –ismételtük. Majd egymásba karolva besétáltunk a terembe, és a többiektől is elköszöntünk. A búcsúzkodást követően egyedül hagytam el a régi iskolám területét. Még utoljára felnéztem az égre, ahol a távolban kis pontokként látszottak az elengedett lufik. Az autóba beszállva pedig végleg elköszöntem az általános iskolámtól, hiszen szeptemberben engem valami egészen más vár: a középiskola.

Vége