A következő hét azzal telt, hogy az esküvőre készültünk. Lefoglaltuk a szállodát, csináltunk ülésrendet, és elküldtük a meghívókat. Márknak nehezen, de végül sikerült rávennie a sajtót, hogy maradjanak ki ebből. Szombaton, amikor Márk bement a Pop/rock-ba, Lilivel, Daniellával és Evelinnel elmentünk ruhát nézni. Nekem menyasszonyit, a lányoknak pedig koszorúslány ruhát. Pont egy meseszép ruhát próbáltam, amikor emailem jött Daczi Elemértől. Az üzenetben ez állt:

Budai Rebeka!
Gratulálok, mert ezennel büszkén kijelenthetem, hogy bejutott az Európai Zeneművészeti Versenyre, amit a tavalyi eredményeivel ért el. Jövőhéten vasárnap, 10-kor indul a repülő Németországba. A hétvégen találja ki, hogy mivel lép fel, és gyakorolja azt.
                                             Daczi Elemér
Az emailt elolvasva a lányokra néztem, akik nem tudták, hogy mi történt. Az egyik felem sírt, a másik nevetett. Ugyanis nagyon régóta be akartam kerülni erre a versenyre, de így a jövő hetem nagyon kemény lesz.
  - Beki minden rendben? - jött oda hozzám Daniella, majd megmutattam nekik a telefonom. Daniella felsikoltott az örömében, amit Lili és Evelin nem nagyon értett. - Nem értitek? Ez az a verseny, amire minden komoly zenész be akar kerülni! Húú, Beki nagyon büszke vagyok rád.
  - Köszönöm - fogtam fel végre a levél tartalmát. Majd utána elmondtam részletesen Lilinek és Evelinnek, hogy ez miért fontos nekem. Amint megértették ők is velünk örömködtek tovább. Otthon Márknak mindent elmeséltem, és láttam rajta, hogy boldog, amiért mehetek erre a versenyre.
  - Szóval akkor jövő hét vasárnap elutazol?
  - Igen, de csak 3 napra. Annyit csak kibírsz nélkülem.
  - Beka én inkább attól félek, hogy te nem fogod kibírni nélkülem. A végén még az én hiányom miatt nem fogsz tudni jól teljesíteni. Meg mivan, ha valamilyen srác rád akar mászni? Terhesen nem engedhetlek el egyedül, főleg nem külföldre. Nem mehetnék inkább veled? - nézett rám boci szemekkel. Boldogsággal töltött el az, hogy így aggódik értem.
  - Márk, nem hiszem, hogy a tanárom belemenne, és amúgy se lenne sok időm veled lenni, mivel gyakorolnom kell. De ne aggódj, kibírtam én már 3 napnál is többet nélküled - mentem hozzá közelebb, és a mellkasára hajtottam a fejem.
  - Jó, jó - egyezett bele nehezen Márk.