Másnap reggel Márk korán reggel elment, mert szereplése volt a Pop/rock stúdiójában zsűriként. Én viszonylag sokáig aludtam, de arra keltem fel, hogy hánynom kell. A fürdőszobában elgondolkodtam azon, hogy ettem-e tegnap valami olyat, ami elrontotta volna a gyomrom, de nem. Gyorsan felhívtam Márkot, aki azt mondta, hogy fél óra múlva itthon is lesz, és elvisz az orvoshoz. Addig gyorsan felöltöztem, majd szóltam Aszádéknak, hogy a hűtőben találnak reggelit. Kiléptem a házból, és pont akkor állt meg előttem a #márker feliratú kocsi. Gyorsan bepattantam Márk mellé, aki egy gyors puszival köszöntött, indulhattunk is. A kórház előtt leparkolt, majd bementünk, és helyet foglaltunk a váróban.
  - Te örülnél neki? - néztem Márkra, aki eddig egy szót sem szólt.
  - Minek? - kérdezte döbbentem. Úgy látom, hogy gondolatban teljesen máshol járt, mint én.
  - Ha terhes lennék - mosolyodtam el, mire felém fordult és visszamosolygott rám.
  - Akkor én lennék a világ legboldogabb embere - válaszolt, majd lágyan megcsókolt.
  - 418! - szólítottak. Márkkal elindultunk befelé. Bent, miután felhúztam a pólóm, és ráfeküdtem az asztalra, valamilyen zselét kentek a hasamra. A doktor úr a monitort nézte, miközben én végig Márk kezét szorítottam.
  - Gratulálok hölgyem és uram! Maguk szülők lesznek! - mondta, mire Márkkal boldogan egymásra néztünk.         
  - Hány képet kérnek?
  - Ötöt kérünk szépen. Mennyi idős a kisbaba? - kérdeztem.
  - Körül-belül egy hónapos - saccolta meg az orvos. Felálltam és felöltöztem, miközben Márk még szelfizett egyet az orvossal aki át is adta a képeket a felvételről. Amint beszálltunk az autóba Márk hozzám hajolva megcsókolt.
  - Egyetlen egy gond van - nézett maga elé Márk.
  - Mi az? - kérdeztem félve, mert nagyon úgy tűnt, hogy most valamilyen rossz hírt fog velem közölni.
  - Ha ezt Körte megtudja, akkor valószínűleg kitekeri a nyakam - nézett gondterhelten rám, mire megnyugodtam.
  - Emiatt ne aggódj, majd én beszélek vele.
Márk hazavitt, majd sietett vissza a Pop/rock-ba. Megbeszéltük, hogy este mondjuk el a nagy hírt a többieknek, az eljegyzési bulinkon. Márk hatkor haza is ért, el is indultunk. Bogyó Pepe és Puding már a helyszínen voltak, hogy tudjanak gondoskodni arról, hogy elegendő ital legyen. Márk leparkolt Körtéék háza előtt, és kézen fogva léptünk be az ajtón. Mindenki ott volt, aki a színapnál is, sőt még Botond és pár énekes a Körte Recordsból, akik közelebb állnak hozzánk. Mikor leültünk megenni a Körte néni által sütött sütit mondtam Pepének, hogy nem kérek alkoholt, de ő mindenképpen rám akart erőszakolni legalább egy pohárral. Még nem mondhattam el neki hogy a kisbaba miatt, mert azt Márkkal együtt fogjuk bejelenteni. Márk amint észrevette, hogy Pepe nem hagy békén rögtön rá is szólt, hogy hagyjon engem békén.
  - Mi van Beki, te is terhes vagy? - utalt arra, hogy Bettynél is így derült ki. Körte adott neki egy tockost, ezzel el is lett intézve. Amint mindenki megette a sütit Márkkal kézen fogva felálltunk, mire mindenki ránk figyelt.
  - Bekával fontos bejelenteni valónk van - kezdte, majd átadta nekem a szót.
  - Márkkal gyereket várunk - mondtam ki gyorsan, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Közben megsimogattam a hasam. Körbenéztem a többiek reakcióját várva, mire azt vettem észre, hogy őszintén örülnek. Egyvalakit kivéve. Nem tudtam leolvasni semmit sem az arcáról.
  - Márk gyere, beszélgessünk - hívta ki az éjszakába Körte. Márk nagy nehezen ott hagyott, és követte Körtét.
  - Csak kérlek ne belezd ki! - kiáltottam utánuk, mire Evelin és Daniella hangosan felröhögtek.
  - Mondtam én, hogy Beki terhes és azért nem kért piát! - örvendezett magának Pepe. Megfogta a lényeget.
Amint megfordultam anyát találtam magam mögött, aki a bejelentésünk után rögtön elindult felém.
  - Drágám, annyira boldog vagyok! Nemsokára nagymama leszek! Mennyi idős a kicsi? - kérdezte egy szuszra, a boldogságtól könnyes szemmel.
  - Egy hónapos - válaszoltam, mire szorosan megölelt.
  - Összeházasodtok még előtte, vagy szülés után?
  - Még erről nem beszéltünk, ma derült ki az egész.
Márk és Körte léptek be az ajtón.
  - Beka, szerintem indulunk kéne - lépett hozzám, majd a többiektől elköszönve haza indultunk.