Reggel arra keltem, hogy csörög a telefon. Persze nem az enyém, hanem Márké. Ránéztem a barátomra, aki még aludt, így a telefonért nyúltam és a fürdőbe sietve felvettem. Nem akartam, hogy felébredjen és szerintem nem fog megharagudni, ha fölveszem helyette a telefont. Meg se szólaltam, már egy nyávogós hang köszönt a telefonba.
  - Szia Márk. Azért hívlak, mert tegnap csak úgy otthagytál engem, pedig megígérted, hogy adás után megbeszéljük, ami kettőnk közt van. Amúgy mikor találkozunk legközelebb? Már nagyon várom. Most mehetnénk mondjuk hozzád, múltkor nálam voltunk. Ja, és láttam tegnap Bexikét, remélem tud rólunk és nincs harag- vihogott. Én rögtön kinyomtam és a telefonra néztem. Fogalmam sem volt, hogy ki hívta Márkot, mert a híváslistában visszanézve nem volt elmentve a szám, így nem is volt név kiírva. Viszont lehet, hogy miattam nincs. Szóval Márk titkolni akar előlem valakit, akivel van valami viszonya? Akkor Márk megcsal? Komolyan, ennyit ér neki négy év kapcsolat? A gondolkodásomat a telefon szakította félbe.
  - Haló, Márk. Rendben odaértetek? Ma elkezdjük a készülődést, de a Gyereknek egy szót se a dologról - hallotam meg a vonal másik végéről Körte hangját.
  - Öö, mit ne mondjon nekem Márk? - kérdeztem furán.
  - Ó, baszki Gyerek. Te vagy az? Miért vetted fel a telefont és hol van Márk? Azonnal add őt, beszélnem kell vele - hadarta.
  - Márk még alszik. De várj, mit nem tudhatok? Arról a lányról beszélsz, aki az előbb hívott? Na, szép dolog, mondhatom. Márk megcsal, te meg tudsz róla és fedezed. Akkor ez volt a mostani titkolózásotok oka - háborodtam fel.
  - Mi? Milyen lány? Márk megcsal?
  - Bocsi, most le kell tennem - sóhajtottam, miközben könny szökött a szemembe. Majd haragosan kicsaptam a fürdőszoba ajtáját, amire Márk is felriadt.
  - Komolyan? Ennyit jelentek neked? Magyarázatot kérek! - üvöltöttem. Márk kómás fejjel nézett rám vissza.
  - Mi van?
  - Te csak ne mi van-ozzál. Tudni akarom, hogy ki az a lány, aki az előbb hívott és milyen kapcsolatban állsz vele! - keltem ki magamból teljesen.
  - Beka, nyugi van. Ki hívott, mi van? - kérdezte, miközben felállt és elindult felém. Én kikerestem a híváslistában a számát, majd Márk orra alá nyomtam.
  - Jaj nem, ő csak a büfés csaj - legyintett.
  - Aha, akkor miért mondta nekem azt, hogy reméli, tudok rólatok? - vontam fel a szemöldökömet.
  - Honnan a jó égből tudjam? Nem százas a csaj. Egyszer rámárkcsintottam és azóta azt hiszi, hogy bejön nekem. Én meg nem bírom lerázni.
  - Ahhaa. Oké, ezt értem. És mi van azzal, hogy múltkor nála voltatok? Fent a lakásán? De miért?
  - Mi van? - kérdezte, de rögtön elnézett másfele nézett.
  - Márk! Mit titkolsz előlem? Azt hittem mindent elmondunk egymásnak - folyt le még egy könnycsepp az arcomon.
  - Na jó, tényleg egyszer voltam nála, de azért mert... - harapta el a mondat végét.
  - Mert?
  - Azt nem mondhatom el - suttogta. Aha, értem. Hát szépen vagyunk.
  - Tudod Márk, én szeretlek. És azt hittem, hogy te is engem. De úgy látszik, tévedtem - hajtottam le a fejem szomorúan. Előkaptam a telefonom és kikerestem Körtét, majd tárcsáztam számát.
  - Szió. Igen, felkelt. Oké, jó, adom - nyújtottam Márk felé a telefont. Megfogta és beszélni kezdett.
  -Szia Körte - köszönt. - Jó, várj egy kicsit - mondta szinte suttogva, majd konkrétan kinyomott az ajtón a szobából. Mérges voltam, mert Márk először titkolózik Körtével együtt, majd kiderül, hogy meg is csal. És nem képes a szemembe mondani, sőt még a beszélgetését sem hallhatom, amit Körtével folytat. Dühömben nem gondolkoztam azon, hogy mit csinálok, csak cselekedtem, mert fájdalmat akartam neki okozni, ahogy ő is nekem. A folyosón felém sétált egy kb. velem egyidős srác, aki még jól is nézett ki. Mondjuk nem egy Nagy Márk... De ez akkor nem érdekelt. Odamentem hozzá és már kezdte mondani, hogy Bexi, de én beléfolytottam a szót és hevesen megcsókoltam. Ő ezt viszonozta is rendesen, de amikor levegőhiány miatt elváltunk én elvörösödve hátat fordítottam neki és elmentem onnan. Ő még utánam sietett, de Márk akkor nyitotta ki az ajtó, így én őt fellökve léptem be a szobába.
  - Szia Körte - köszöntem.
  - Figyu, nem kell aggódnod, Márk nem csal meg. Csak felejtsd el, ami történt és legyen egy jó hétvégétek. Kitartás! - mondta és letette, mielőtt válaszolni tudtam volna. Basszus, Körte most igazat mond? Én meg lesmároltam egy random srácot? Most esett le a dolog... De mi van, ha Körte is hazudik? Akkor végülis jól cselekedtem, nem? De ha nem, akkor meg én vagyok, aki megcsalja Márkot. Oh, Istenem... Mindegy, még játszom a sértődöttet, hisz végülis nem lehetek olyan naiv, hogy minden szavukat elhiggyem. Csak le kéne rázni azt a srácot. Hmm, ha beöltözök mikulásnak, akkor felismer? Vagy mondjuk...
  - Beka? - lengette meg előttem Márk a kezét. Hupsza, kicsit elbambultam. - Figyelj, kérlek higgy nekem, soha nem tudnálak megcsalni. Te vagy nekem a világon a legfontosabb. Sőt, te jelented nekem a világot - duruzsolta a fülembe, miközben szoros ölelésbe vont. Most ezt komolyan mondja, vagy csak elterelő hadművelet? - És már be is bizonyítottam - húzta pimasz mosolyra a száját, mire én mellkason csaptam. Kicsit nagyot csattant és Márk túldramatizálva feljajdult. - Aú. Pont a díjnyertes felsőtestem.
  - Így jár, aki ilyeneket mond. - Már hajolt hozzám, de én elfordítottam a fejem, így csak egy puszit nyomott az arcomra. Most csókolóztam egy másik sráccal, nem tudnék Márkhoz úgy viszonyulni. Meg most durcisat játszok és abba a szerepbe ez is beletartozik. A bőröndből elővettem pár ruhát, majd a fürdőt vettem célba. Felöltöztem, megcsináltam a hajam és még sminkeltem. Fél óra alatt végeztem, az ajtón kilépve megláttam Márkot, ahogy az ágyon ülve, a telefonját nyomkodja. Asszem épp a márkereknek válaszolgatott vissza valamit. Már rajta volt a ruha meg minden, de a haját elfelejtette beállítani. Pedig azt sose felejti ki. Általában nála ez egy órát vesz igénybe, ezért inkább nem szóltam neki, mert a végén már csak ebédre érünk le.

Lent reggelinél nem nagyon beszéltünk. Vagyis Márk próbálkozott beszélgetést kezdeményezni, de én mindig csak hümmögtem. Ha ő most tényleg nem csalt meg, én meg igen(mármint őt), akkor nem jogosan csaltam meg. De viszont ha tényleg van köztük valami, akkor senki nem mondhat rám semmit a tettem miatt. Nem tudom, olyan kesze-kusza minden is körülöttem. De ezt az egészet el kell felejtenem, mert ma egy jó napot fogok eltölteni Márkkal. Azt mondta, hogy ma sokmindent megnézünk. Viszont sajnos holnap már mennünk is kell haza, pedig nagyon tetszik nekem ez a hely. Bárcsak itt élhetnénk... Bár akkor távol lennénk a többiektől és Márk sem tudna rendesen dolgozni. Hmm.. még sosem ettem nutellás pudingot, de nagyon fincsi. Szerintem megyek és szedek még.
A pulthoz lépve magamhoz vettem még három tányérnyit, de mivel nem nagyon bírtam el, ezért segítségkérően oldalra pillantottam. Na ki volt ott? Hát pesze, hogy az, akit lesmároltam. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Viszont muszáj volt úgy viselkednem, mintha nem történt volna semmi.
  - Szia Bexi. Nem volt időnk még beszélgetni, mert elfutottál. De megismételhetnénk - huzogatta a szemöldökét. Kínosan elnevettem magam, majd teljesen hülyének néztem.
  - Szia. Előszöris Beki vagyok, másodszor, ismerjük mi egymást? - huh, szerintem egész jól színészkedtem, szóval jár a taps. Ő meg összeráncolta a szemöldökét.
  - De hisz reggel megcsó... - nem tudta befejezni, mert befogtam a száját.
  - Figyelj, csak felejtsd el, ami történt, jó?
  - Nem fogom csak így elfelejteni. Amúgy is te kezdted - emelte fel a hangját.
  - De én nem akartam...
  - Nem akartad, mi? - kiabált mostmár. Szinte mindenki minket nézett és a szemem sarkából láttam, hogy Márk feláll és felénk indul. - Hát akkor ezt neked - vágta hozzám, majd a tarkómnál megragadva magához rántva megcsókolt. A döbbenet miatti sokk után próbáltam eltolni magamtól, de ő csak jobban szorított magához. Viszont Márk ekkor ért oda hozzánk és miután elrántotta tőlem a srácot, behúzott neki. Még kapott egy első osztályú gyomrost és Márk mérgesen nézett rá.
  - Mostmár tudod, hogy ne az én Bekámmal kezdj ki. Beka, jól vagy? - fordult felém aggódva. Én csak bólogattam, majd körbenéztem a teremben. Szinte minden asztalnál volt legalább egy valaki, aki videózta az eseményeket. Ez biztos landol a neten és megint szétszed a sajtó. Marha jó...
  - Elment az étvágyam - fintorogtam, majd Márk kezét megfogva felmentünk a szobánkba.