[２０１８． １０． １９．]

"Miért is jöttünk ide?" - kérdeztem, amikor már vagy egy órája barangoltunk a bevásárlóközpontban.
"Anya elküldött, hogy vegyek meg mindent a költözésre, téged pedig elrángattalak magammal, mert egyedül unalmas" - válaszoltál levéve egy kenyeret a polcról.
"Mire?!" - kaptam fel a vizet.
"Nem tudtam hogy mondjam el..." - sóhajtottál. Hátrasimítottad a hajamat. - "Anya és én elköltözünk apától-"
Félbeszakítottalak.
"Most akkor... elhagysz?" - nyeltem egyet, a szemeim pedig bekönnyesedtek. Nem tudtam elhinni ezt az egészet.
"Isten ments, csak tizenöt kilométerre leszek tőled. Semmi sem fog változni. Nem fogom csak úgy eldobni ezt a két évet veled, Sannie."
Nem sikerült megnyugtatnod.
"De... hogy fogsz hetente többször átjönni, mint eddig? Minden meg fog változni, Wooyoung." - már szipogtam. - "És... mikor mentek el?"
"Anya holnapután, én pedig pár hét múlva megyek utána." - Letörölted a könnyeimet.
Nem érdekelt, hogy idegenek vannak körülöttünk, szorosan megöleltelek.
Úgy éreztem, ki kell használnom, amíg veled lehetek.

És így visszatekintve erre, igazam volt.

Üzenet elküldve