[２０１８． １０． １８．]

Az első alkalom, hogy ellentmondtam neked.

Szokás szerint a szobámban voltunk, amikor egy heves csók kíséretében ledöntöttél az ágyra, és fölém másztál. A pólóm alá benyúlva a hasamat kezdted el simogatni, ezzel egy jóleső sóhajt kicsalva belőlem. Felbátorodva vezetted végig a tenyeredet a mellkasomon, majd egyre lejjebb haladtál. Amikor a nadrágom szegélyéhez értél, megszakítottad a csókot, pár pillanatra megálltál. Ködös tekintettel a plafont nézve próbáltam összeszedni a gondolataimat. Pontosan tudtam, mire készülsz, de csak akkor tudatosult bennem, mikor az övemet kezdted el kicsatolni.
Pánikszerűen löktelek el magamtól, majd felültem, idegesen beletúrtam a hajamba.
Csalódottan mértél végig.
"Sajnálom, Wooyoung, én még nem-"
"Miért? San, már másfél éve együtt vagyunk!" - emelted ki az időtartamot. - "Nem bízol bennem?"
"Ezt én is kérdezhetném... Azóta sem árultad el, a ki által okozott sebeket kell szinte minden héten leápolnom" - motyogtam.
Nem is törődve a szavaimmal közeledtél felém, majd megpróbáltál megölelni.
"Hagyj!" - Már kiabáltam, mire hátrahőköltél.
"San..."
"Mi az?"
"Most félsz tőlem?"
"Egy picit." - Lesütve a szememet bólintottam. Újra átkaroltál, ezúttal hagytam. Fejemet a mellkasodnak döntöttem, és az ujjaimat összefontam a nyakadnál.
"Sajnálom, Szívem. Tudod, hogy sohasem bántanálak" - pusziltad meg a fejem búbját.

...Nem tartottad be az ígéretedet, Wooyoung.

Üzenet elküldve