[２０１８． １０． ０５．]

Nem értem.
Ahogy egyre több ember tudta meg, hogy barátok vagyunk, egyre többen távolodtak el tőlem. Szerencsére Mingi és Yeosang velem maradtak. Nélkülük nem tudnék létezni.
Bár nélküled sem.
Anya egy idő után beletörődött, hogy nem tudott elválasztani minket, de sokkal szigorúbban ellenőrzött. Megnézte a házim, és még a szobámat is átkutatta minden este.
Arra a kérdésre, hogy mit keres, azt válaszolta, hogy akármit, ami rossz lehet nekem.

Egy nap nem egyedül jöttél oda hozzánk a téren. Melletted volt egy viszonylag magas, sötétbarna hajú srác, Jongho.
Meghívtátok hármunkat a szülinapi bulijára. Nem volt világos, miért akartátok, hogy mi is ott legyünk, mivel akkor láttam először a haverodat.
Miután megbeszéltük a találkozót, leléptetek, arra hivatkozva, hogy sietnetek kell.
Átkaroltad, ahogy elindultatok.
Duzzogva jeleztem Mingiéknek, hogy induljunk inkább haza minél gyorsabban. Azzal nyugtattam magam, hogy őt biztos sokkal több ideje ismered, mint engem, és ezt a kontaktust majd velem is meg fogod tenni - de ez a lényegen nem változtat.
Féltékeny lettem Jonghora.

Üzenet elküldve