Épp a lábkörmeimet festettem, amikor beröppent a nyitott ablakon egy holló és lepottyantott egy levelet mellém az ágyra. Meglepetten pillantottam a párkányra letelepedő hollóra.

- Damon? – kérdeztem egy kicsit reménykedve.

A holló vetett rám egy furcsa pillantást, majd károgott, kitárta a szárnyait és elrepült. A levélre pillantottam és gyanakodva méregettem. Apa szerint hamarosan hírt kapunk a vénekről, talán ők küldték a levelet. Az is lehet, hogy anyu írta és egy hollóval küldte el hozzám. A kezembe vettem a levelet és alaposabban szemügyre vettem. A pecsét egy címért ábrázolt, amit már láttam az egyik könyvben, így azonnal tudtam, hogy ezt bizony a vének küldték. A fény felé fordítva próbáltam rájönni, hogy mi lehet a levél tartalma, de nem jártam sok sikerrel. Talán mintha egy képes lapot láttam volna, de nem voltam benne biztos. Feltörtem a pecsétet és kivettem belőle a tartalmát. Először a levelet olvastam el.

Kedves Mirabella Hoffman hercegnő!

Elnézését kérjük, amiért eleinte kissé bizonytalanok voltunk az irányába. Történt annak idején egy két baleset, amit vámpír-ember kapcsolatából született gyermekek okoztak. Higgye el nem unalomból vezettük be a törvényt miszerint tilos gyermeket nemzeni egy halandónak! Ám természetesen így is akadnak olyanok, akik nem törődnek a törvénnyel vagy teszem fel, véletlenül becsusszan a gyerek. Hosszú idő óta ön volt az első gyermek, aki félig vámpír volt, félig pedig ember. Megijedtünk, nem akartuk, hogy a múlt megismétlődjen. De mindegy is, igazán nem akarlak untatni. Szeretnénk megismerni téged személyesen is, borítékban megtalálod a repülőjegyeket is. Öten utaztok igaz? Remek. Akkor pár napon belül találkozunk. A képeslapra felírtam, hogy hol találjátok a szállást, fel van szerelve mindennel, és van egy privát partja. Imádni fogod.

Üdvözlettel:

Thomas, Lincoln, Annabeth, Luke, Christpoher és Cemal. (Meg a faterod persze)

UI: Gratulálok az eljegyzéshez!

Meglepetten olvastam a levelet. Egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam, ez a Thomas nevezetű férfi nagyon is rendesnek tűnt. Azt hittem félni fogok a rám váró találkozótól, de az igazság az, hogy vártam. Főleg a levél elolvasása után. Kivettem a borítékból a képeslapot, amin Athén nevezetes épületei voltak láthatóak. A szívem azonnal öröm táncot lejtett, elméletben, fizikailag nem igazán verdesett a szívem őrült tempóban. Görögországba megyek! Végre ellátogathatok arra a helyre, ahonnan az istenek származnak. Nem is tudom, melyik Istennel találkoznék a legszívesebben. Talán Zeusszal vagy Aphroditével. A félistenek közül pedig, helló, szia, Percy Jackson, meg persze Annabeth. Hirtelen nagyon megjött a kedvem a Percy Jacksonhoz ezért bekapcsoltam a Tv-t és megkerestem a Villámtolvajt. Eltelt vagy 10 perc a filmből, amikor Michael belépett a hálóba és csatlakozott hozzám.

- Mit nézel? – kérdezte ledőlve mellém és a Tv-re pillantott.

- Percy Jackson – mosolyogtam és felé toltam a borítékot. – Irány Görögország!

- Írtak a vének? Személyesen neked? – kérdezte döbbenten meredve a félbetört pecsétre.

- Általában nem csinálják ezt?

- Nem, általában nem és más esetben nem Görögországba hívatják az embert és az utazást sem fizetik – motyogta a levelemet olvasva.

- Talán azért kivételeznek, mert Marcus az apám – találgattam.

- Thomas írt neked személyesen? – esett le az álla.

- Miért ki ez a Thomas?

- Ő a legidősebb a vének között – magyarázta. – A leveleket általában Annabeth intézi. Apáddal is ő tárgyalt.

- Nekem normálisnak tűnik ez a Thomas. Azt hittem, hogy ijesztő lesz, de nem az. Apa gondolom az utolsó a ranglétrán.

- Igen. Cemal után következik, aki meghalt őt Jace-nek hívták, közvetlen Thomas után következett.

- Mi történt vele?

- Rosszkor volt rossz helyen és rossz időben. Részleteket nem tudok.

- Azt hiszem ezt még nem kérdeztem. Miért csak heten vannak?

- Mert a hetes szerencseszám? – kérdezte vissza.

- Jaj, Michael – sóhajtottam fel. – A jegy holnap reggelre szól. Azt nem írta, hogy ők mikor fognak hozzánk csatlakozni, de remélem, hagynak elég időt nekem, hogy szétnézzek. Talán megpróbálok írisz üzenetet küldeni. Vagy nem lehet, hogy valamilyen úton, módon Hádész leszármazottjai vagyunk, apával ezért tudunk bánni a tűzzel?

- Fangörcsöd van?

- Michael Görögországba megyünk! És én imádom a görögöket – néztem rá csillogó szemekkel.

- Örülök, hogy végre mosolyogsz – simogatta meg az arcom.

- Ja, aha – motyogtam.

- Kár volt megszólalnom – sóhajtott fel.

- Nem akarok róla beszélni – fordítottam a tekintetem a Tv felé, ahol most mutatta meg Grover Percynek a tábort.

- Valamikor muszáj lesz megbékélned. Hónapok teltek el...

- Az nem most lesz!

Nina kb. ugyanolyan lelkes volt, mint én, mikor megtudta, hogy Athénba utazunk, azonnal nekiállt kicsomagolni a bőröndjeit, hogy ki válassza, mit akar magával vinni Görögbe. Ja, igen elfelejtettem említeni, hogy költözködünk. A csomagjaink egy részét már elszállították és az új otthonunkban a szigeten fog ránk várni mire megérkezünk. Csak a legszükségesebb holmik maradtak itt. Nina ágyán ücsörögve csendben figyeltem, ahogy a ruhái között válogat és közben a homlokát ráncolja.

- Nem jó egyik sem – közölte végül.

- De hát tele vagy rengeteg ruhával.

- Igen, de egyiktől se érzem magam görög csajszinak – húzta el a száját. – Mi lenne, ha ott vásárolnánk ruhákat? – vetette fel és csillogó szemekkel rám nézett.

- Nem tudom Nina... nekem vannak ruháim és a felét még nem is hordtam.

- Ez azért van, mert egy ruhát többször is felveszel!

- Nem fogom kidobni őket egy használat után! – jelentettem ki hitetlenkedve.

- Én elszoktam ajándékozni azoknak, akik nem engedhetnek meg maguknak ilyen ruhákat – vonta meg a vállát.

- És ha te görög csajszinak akarod érezni magad, feltétlen ott kell ruhákat venni? Mármint szerintem, amit görögbe megkapsz, azt itthon is meg tudod venni.

- Nem számít! Na, ne ellenkezz!

- Fura vagy – nevettem el magam. – De rendben vásároljunk ruhákat Athénban.

- Szuper – mosolygott és sietve visszapakolta a ruháit a bőröndbe. – Amint oda érünk, az első dolgunk lesz a vásárlás – tervezgette. – Komolyan Thomas írt neked?

- Úgy tűnik – biccentettem. – Nekem szimpi. Te találkoztál már vele?

- Igen, mindegyikkel. Akkor még Marcus nem volt vén, de nem ez a lényeg. Amíg ember voltam szemetek voltak és mindenáron próbáltak megfélemlíteni, de miután átváltoztam békén hagytak és ki kellett állnom egy próbát.

- Milyen próbát?

- Először meg kellet küzdenem Marcussal, persze nem vérre menően, de kíváncsiak voltak milyen harcos vagyok. Utána pedig az önuralmamat tették próbára. Bezártak egy hétre, egy emberrel.

- Te jó Isten – leheltem.

- Így vissza gondolva nem volt olyan vészes, de akkor nagyon nehéz volt. Kevésen múlott, hogy nem vetettem rá magam szegény ártatlan emberre, az utolsó nap volt a legrosszabb. Éhes voltam és gyenge, de sikerült!

- Szörnyű lehetett – motyogtam visszagondolva arra a napra, amikor én majdnem az emberek szeme láttára rávetettem magam, arra a nőre, akit elütöttek. Ha nincs a kislány...

- Régen volt – vonta meg a vállát. – A vének soha nem voltak ennyire közvetlenek, talán most azért más, mert Marcus lánya vagy.

- Engem is próbák elé állítanak?

- Ha igen, simán győzel ezt ők is tudják.

- Michael azt mondta régen, hogy nem lehetek jobb náluk.

- Pedig az vagy. Közéjük illenél, ugyanolyan veszedelmes vagy. Talán kivételt tesznek veled – találgatott.

- Ó, hát nem tudom, mit tennék, ha ez valóban így lenne – pislogtam nagyokat.

- Édesanyáddal mikor beszéltél utoljára?

- A hétvégén lent a tónál. Jól kijön Fülöppel.

- Még mindig neheztelsz apádra – állapította meg.

- Nem kéne ennyit gondolkodni, már hónapok elteltek. Hogy lehet ennyire bizonytalan abban, amit érez?

- Ez olyan dolog, amit mi remélem, soha nem tapasztalunk meg. Próbálok tapintatos lenni Marcus közelében, de nagyon erős, ami érez. Szenved.

- Akkor vessen véget neki. Válassza anyut – vágtam rá.

- Ez nem ilyen egyszerű – csóválta meg a fejét.

- Mizu csajok? – lépett be Connor karjában Damonnel. – Nézd csak, itt az exgazdi – tette le az ölembe.

Damon megszimatolta a lábam, dorombolt egy keveset, és elhelyezkedett, fejét és az egyik mancsát a combomon pihentette. Mosolyogva simogattam meg, ő pedig újból rákapcsolt a dorombolásra.

- Tudja ám, hogy ki nevelte kiskora óta – vigyorogtam Connorra.

- Attól függetlenül engem jobban szeret – jelentette ki. – Hallom személyesen Thomas írt neked.

- Kezdjek félni ettől a Thomastól?

- Csak furcsa, hogy ennyire kitüntet a figyelmével ennyi az egész, de biztos van rá valami magyarázat.

- Te mire gondolsz? – vontam fel a szemöldököm. – Mert tudom, hogy gondolsz valamire.

- Őszintén Mirabella? Lehetséges, hogy Michaelnek vetélytársa akadt – húzta el a száját.

Perceken keresztül nem csináltam mást, csak tátott szájjal meredtem Connorra.

- Nem is ismerem a tagot – makogtam.

- Tudom és lehet, hogy tévedek, de azért légy óvatos. Te olyan rendes vagy mindenkivel, hogy sokan flörtnek hiszik.

- Mert a kedvesség manapság flörtölésnek számít? – hápogtam.

- Tényleg legyél óvatos Mira! Ha valóban magának akar Thomas... akkor lehetséges, hogy vérfürdő lesz hamarosan.